Ugrás a tartalomhoz

Görög–római szöveggyűjtemény

Németh György (2011)

Osiris Kiadó

9. fejezet - 7. ITALIA ŐSLAKOSSÁGA

9. fejezet - 7. ITALIA ŐSLAKOSSÁGA

Dionysios Halicarnasseus I 26-30.

26, 2. Az etruszkokat egyesek Italia őslakóinak (autochthones) mondják, mások bevándoroltaknak. A nép bennszülött volta mellett állást foglalók szerint nevüket azokról az erősségekről kapták, amelyeket az itt lakozók küzül az elsők építettek. Mert a falakkal körülvett és tetővel ellátott épületeket az etruszkok (görögül Tyrrhénoi vagy Tyrsénoi) ugyanúgy tyrsiseknek (tornyoknak) nevezik, mint a hellének. Úgy vélik tehát, hogy erről kapták a nevüket, mint a kis-ázsiai mosynoikosok, akik szintén toronyszerű, magas faépületekben élnek, és ezeket (a lakásokat) mosynéknek nevezik.

  1. Azok szerint viszont, akik ideköltözötteknek mondják őket, Tyrrhénos volt a telepescsoport (apoikia) vezetője, és az ő neve szállt át a népre. Ez (a Tyrrhénos) pedig a régebben Méioniának nevezett vidékről származó lyd volt. ... Atysnek és Kallitheának két fia született: Lydos és Tyrrhénos. Lydos ott maradt; ő kapta meg apjának az országát, és róla nevezték el a földet Lydiának; Tyrrhénos pedig, mint egy telepescsoport vezetője, Italia jókora részét megszerezte, és a vele együtt hajózókat is magáról nevezte el.

Hérodotos előadása szerint Atysnak, Manés fiának a fiaiból (került ki) Tyrrhénos (telepes) csoportja, és a méiónok átköltözése Italiába nem volt önkéntes. Azt írja ugyanis, hogy Atys uralkodása alatt szűk termés volt Méioniában, és az emberek – a szeretett földhöz ragaszkodva – egy darabig sok mindent kigondoltak, hogy a csapást elhárítsák, ti. csak egyik nap fogyasztottak valamennyi ételt, másnap (a nélkül) bírták ki. Mikor azonban a baj állandósult, sorsvetéssel az egész népet kettéosztották: az egyik félnek ki kellett vándorolnia, a másik maradt: Atys fiai közül is az egyik ide, a másik pedig oda került. Mivel Lydos csoportjának jutott a maradás sorsa, a másik (csoport) a holmik egy részével kivándorolt; Italia nyugati partjain kötött ki, ahol az ombrikosok (umberek) laktak, és itt maradván alapította azokat a városokat, amelyek még az ő (Hérodotos) idején is megvoltak.

  1. Megítélésem szerint tévednek mindazok, akik a tyrrhén és pelasg népet ugyanannak gondolják. Abban, hogy egymás nevét használták, nem volt semmi csodálatos, hiszen ugyanez megesett már egyéb – akár hellén, akár barbár népekkel is, mint például az egymáshoz közel lakó trójaiakkal és phrygekkel (legalábbis sokan egy népnek tartották ezt a kettőt, amely legfeljebb elnevezésben, de nem természettől fogva különbözött egymástól); és mint ahogy másutt összekeveredtek a népnevek, ez törtent Italiában is. Mert valóban volt idő, amikor a hellének a latinokat, ombrikosokat (umbereket), ausonokat és még sok egyebet mind tyrrhénosoknak mondották, mivel a népek lakóhelyeinek egymástól való távolsága a messzebb élők előtt elhomályosította a pontos megkülönböztetést. Sok író Rómát is etruszk városnak vélte. Én azt hiszem, hogy e népek neve is, életmódja is változott (közben), de hogy mind a kettő közös eredetű volna, azt már nem hiszem. Ezt sok minden egyébbel, főleg azonban nyelvükkel bizonyíthatnám, amelyek teljességgel különbözők és semmiféle hasonlóságot nem őriztek meg. „A krotóniak ugyanis – írja Hérodotos – a körülöttük lakó népek közül egyikkel sem azonos nyelven beszélnek, sem a plakiaiak, egymással viszont igen. Világos tehát, hogy máig őrzik nyelvük jellegét, amelyet magukkal hoztak, mikor ezekre a vidékekre költöztek.” Bár elcsodálkozhatna rajta az ember, hogy a krotóniak és a Helléspontos körül lakók nyelve hasonló – hiszen eredetileg mind a kettő pelasg (nép) –, a közvetlen közelben lakó tyrrhénekétől viszont teljesen elütő.

  2. Ennek alapján tehát én azt hiszem, hogy a tyrrhének és a pelasgok két különböző nép, és nem hiszem, hogy a tyrrhének a lydök telepesei, mivel nem ugyanazt a nyelvet beszélik, sem azt nem mondhatjuk, hogy a nyelvük már nem hasonló ugyan, más dolgok azonban mindmáig őrzik a közös haza (métropolis) emlékeztető jeleit. Mert isteneik sem azok, akiket a lydök tisztelnek; törvényeik és szokásaik sem hasonlók, hanem éppen ezek tekintetében a lydöktől még inkább különböznek, mint a pelasgoktól. Szerintem közelebb járnak az igazsághoz azok, akik azt állítják, hogy sehonnan sem vándoroltak be, hanem őslakosok (epichórion ethnos), mivel megállapíthatólag nagyon régi, és akár nyelvében, akár életmódját tekintve egyetlen más nemzettel sem azonos nép. Az, hogy a hellének – akár toronyszerű lakóhelyeikről, akár valamely uralkodójukról – így nevezték el őket, semmit sem jelent. A rómaiak ugyanezt a népet más nevekkel jelölik, amennyiben egykori – Etruriának mondott – hazájukról etruszkoknak nevezik őket; az istentisztelettel kapcsolatos tennivalókban való jártasságukról, amelyben kiemelkednek mások közül, most – homályosabb névvel – tuszkoknak (Tusci), régebben – nevüket pontosan, görögösen ejtve – Thyoskooinak (áldozatnézőknek) mondották őket. Ők Rasenna nevű vezérükről ugyanúgy nevezik magukat.

B. I.