Ugrás a tartalomhoz

Görög–római szöveggyűjtemény

Németh György (2011)

Osiris Kiadó

10. fejezet - 8. KARTHÁGÓ ALAPÍTÁSA

10. fejezet - 8. KARTHÁGÓ ALAPÍTÁSA

Iustinus: Világkrónika. XVIII 4-5.

Kr. e. 814

  1. A tyrusiak . takarékosságuk és jövedelmező munkájuk révén hamarosan megerősödtek... Afrikába küldték ifjúságukat, mivel vagyonban és emberekben is bővelkedtek, akik ott megalapították Uticát. Eközben azonban Tyrusban meghalt Mutto király, aki fiát, Pygmaliont meg leányát, Elissát, egy gyönyörű szépségű hajadont jelölte ki örököséül. De a nép a még gyermek Pygmalionra bízta a királyságot, Elissa pedig hozzáment anyja fiútestvéréhez, Acherbashoz, Hercules (Melkart) papjához, amely mindjárt a király utáni második tisztségnek számított. Ennek az Acherbasnak nagy, de titkolt vagyona volt, és aranyát a királytól való félelme miatt nem a házában tartotta, hanem elásta a földbe. Bár az emberek nem tudták, a szóbeszéd mégis fecsegett róla. E szóbeszédtől feltüzelve Pygmalion megfeledkezett az emberies érzésről, és nagybátyját, aki egyben sógora is volt, tekintet nélkül a kegyeletre, megölte. Elissa e gonosztett miatt hosszú ideig ellenszenvvel viseltetett testvére iránt; végre azonban gyűlöletét eltitkolja, nézését is szelíddé változtatja, és titokban szökést tervez. Néhány főembert is szövetségbe von, akiről úgy gondolta, hogy hasonló gyűlölettel viseltetnek a király iránt, s ugyanúgy szökni kívánnak... Csatlakozik hozzá a senatorok egy csoportja is, akik már felkészültek erre az éjszakára, és miután visszaszerezték Hercules szent tárgyait – akinek Acherbas a papja volt –, száműzetésben keresnek maguknak hazát.

  2. . Elissa eljutott Afrika egyik öblébe, és ott a vidék lakosait, akik örültek az idegenek megérkezésének és a velük folytatott cserekereskedésnek, arra ösztönzi, hogy kössenek vele barátságot. Azután megvásárolt tőlük egy akkora területet, amennyit egy ökör bőrével be lehet fedni, hogy ott a hosszú hajózástól kifáradt társait felüdíthesse, amíg tovább nem utazik. Ám a bőrt igen vékony szíjakra hasogatja, s ily módon nagyobb területet foglalt el, mint amekkorát kért. Ezért ennek a helynek utóbb Byrsa (lenyúzott bőr) lett a neve. Azután összegyülekeztek a szomszédos vidék lakói, akik haszon reményében sok minden eladnivalót hoztak az ott tanyát vert idegeneknek, és az emberek sokasága folytán afféle település keletkezett belőlük. Mint vérrokonaiknak az uticaiak követei is elhozták nekik ajándékaikat, és arra buzdították őket, hogy ott alapítsanak várost, ahol a sors lakóhelyet adott nekik. Az afrikaiakat is elfogta a vágy, hogy visszatartsák őket. Így tehát valamennyiük egyetértésével megalapítják Karthágót, és megszabják az évi adót, amelyet fizetniük kell a város számára átengedett földért. Amikor az első alapokat rakták le, egy ökörfejet találtak, amely gyarapodó, de sok munkával terhelt és örökös szolgaságban élő városnak volt a jósjele. Emiatt a várost áttelepítették egy másik helyre, ott pedig egy lófejet találtak, amely azt jelezte, hogy a nép harcias és hatalmas lesz, s így a város számára kívánatos helyet jelölt. Az új város hírére seregekben jöttek a népek, és rövid idő alatt mind a nép, mind a város hatalmassá növekedett.

H.J.

A Kr. u. 3. vagy 4. századi Iustinus az Augustus korában élt Pompeius Trogus 44 kötetes latin nyelvű világkrónikájából (Historiae Philippicae) készített kivonatokat. Pompeius Trogus a hellé- nisztikus államok történetét dolgozta fel az asszír Ninos királytól Augustusig.