Ugrás a tartalomhoz

Görög–római szöveggyűjtemény

Németh György (2011)

Osiris Kiadó

102. fejezet - 100. RHODOS OSTROMA

102. fejezet - 100. RHODOS OSTROMA

Diodóros: Történeti Könyvtár. XX 84, 91-99.

Kr. e. 305-304

84. A rhodosiak egy darabig követeket küldözgettek (Démétrioshoz), mert helyesnek tartották, ha semmi olyat nem tesznek, ami helyrehozhatatlan kárt okozna a városnak. Mikor azonban senki sem törődött velük, felhagytak a békés megoldás keresésével, Pto- lemaioshoz, Lysimachoshoz és Kassandroshoz követeket küldtek, és segítséget kértek tőlük, minthogy a város az ő érdekükben készül háborúzni.

  1. . Démétrios, aki Rhodost ostromolta, minthogy tengeri támadásaival nem ért célt, elhatározta, hogy a szárazföldön folytatja az ostromot. Előkészítve tehát nagy meny- nyiségű mindenféle fát, megszerkesztette a városszerzőnek (helepolis) nevezett gépezetet, amely nagyságával az előttevalókat sokkal felülmúlta. Alapja négyszögletű volt, s az egyes oldalakat majdnem ötven könyök hosszúságúra készíttette. Ezek négyszögletű, vassal összefogott fákból álltak. A középső területet egymástól mintegy könyöknyi távolságra levő gerendákkal vétette körül, hogy azoknak, akiknek feladata volt a gépezet előremozga- tása, legyen helyük hozzá állniuk. Az egész alkotmány nyolc erős és nagy keréken gördült. Az erős lemezekkel megvasalt abroncsok vastagsága kétkönyöknyi volt. Az oldalmozgás kedvéért forgatható szerkezeteket készített, amelyeknek a segítségével az egész gépezet könnyen tudott mindenféle mozgást végezni. A sarokból azonos magasságú oszlopok emelkedtek, amelyek kevés híján százkönyöknyi magasak voltak, s úgy hajlottak egymás felé, hogy az egész szerkezet kilenc emelet magasra nyúlt, az első emelet negyvenhárom akaina, a legfelső kilenc akaina területű volt. A gépezet három oldalát kívülről összeszegecselt vaslemezekkel borította, hogy a gyújtónyilak semmi kárt ne tehessenek. Az emeleteken elöl ablakok voltak, melyeknek nagysága és alakja azoknak a lövedékeknek sajátságaihoz igazodott, amelyeket onnan készültek kilőni. Az ablakokat takarók védték, amelyeket gépezet húzott fel, hogy ezáltal az egyes emeleteken a nyilak kilövésével fogla- latoskodók biztonságban legyenek. A takarók ugyanis bőrből voltak varrva és gyapjúval megtömve, hogy a kővetők csapásait is állják. Mindegyik emeletnek két széles létrája volt, melyek közül az egyiket a szükséges dolgok felvitelére, a másikat a lejárásra használták, hogy mindent zűrzavar nélkül intézhessenek. A szerkezet mozgatására az egész seregből kiválasztottak négyszázharminc embert, akik erejükkel kitűntek. Ezek közül egyesek belülre kerülve, mások a hátulsó részek felől állva, taszították a gépet előre úgy, hogy a technika nagyban elősegítette a mozgást. Készíttetett védőtetőket is, részben árokásáshoz, részben faltörő kosok felállításához, amelyek segítségével a munkákhoz igyekvők biztonságban mehettek oda és térhettek vissza. A hajók legénységével négystadionnyira meg- tisztíttatta azt a helyet, amelyen át az elkészített gépezetet felvonultatni készült úgy, hogy a munka hat toronyköz és hét torony hosszúságra terjedt. A mesteremberek és a munkálatokat végzők egész tömege nem sokkal volt kevesebb, mint harmincezer.

  2. Ezért, amikor a sok kéz folytán minden a vártnál hamarább elkészült, Démétrios igen félelmetes lett a rhodosiak szemében. Mert nemcsak a gépezetek nagysága és az összegyűjtött haderők tömege rettentette meg őket, hanem a királynak az ostromokban tanúsított erőszakossága és ügyessége is. Módfelett leleményes volt a kigondolásban, s minthogy a mérnökök tudományán kívül sok mindent maga is kitalált, Poliorkétésnek (Ostromlónak) nevezték. Az ostromokban olyan fölénye és ereje volt, hogy úgy tűnt, nincs olyan erős fal, amely vele szemben az ostromlottaknak biztonságot nyújthatna. Testének nagysága és szépsége miatt is olyan tekintélye volt, mint egy hérósnak, elannyira, hogy az odaérkező idegenek, akik látták királyi méltósággal ékes külsőjét, álmélkodtak és kijártában csatlakoztak hozzá csak azért, hogy láthassák. Ezenfelül lelkülete is fennkölt és emelkedett volt, megvetője nemcsak a tömegnek, hanem a hatalmon levőknek is. És ami mindenek között a legsajátosabb volt, békében mámorban és lakomákon töltötte idejét, ahol a tánc meg a részeg felvonulások járták, és általában Dionysosnak a monda szerint hajdanában az emberek között megmutakozott magatartását utánozta, háborúkban viszont tevékeny és józan volt, hogy testben-lélekben egyaránt bármely munkálkodóval versenyre kelhetett. Az ő idejében készültek a legnagyobb hajítófegyverek, meg mindenféle hadigépezetek, amelyek sokkal felülmúlták a másoknál levőket. Ő bocsátotta vízre ez ostrom és apja halála után a legnagyobb hajókat.

  1. Démétrios pedig, mikor a gépezetek elkészültek, és a falak előtti helyet teljesen megtisztították, a „városszerzőt” középre állította, és az árokásáshoz való védőtetőket, amikből nyolc volt, hozzá szétosztotta: a gép mindkét feléhez négyet állított, s mindegyikhez kapcsolt egy oszlopsort, hogy a be- és kimenők biztonságosan teljesíthessék a parancsokat, valamint a két faltörő kossal ellátott tetőt, amelyek sokszoros nagyságúak voltak. Mindegyik kos ugyanis százhúsz könyöknyi volt, meg volt vasalva, a hajóorrhoz hasonló zúzófejjel rendelkezett, könnyen lehetett előretaszítani, kerekeken gördült, teljes hatóerejének kifejtéséhez nem kevesebb, mint ezer emberre volt szükség. Mikor a gépezeteket a falak közelébe akarta vinni, a kőhajítókat és a nyílvetőket elhelyezte a „városszerző” egyes emeleteire úgy, ahogyan megfelelő volt. A kikötőhöz és az annak közelében levő helyekhez a hajóhadat küldte, a falak többi megostromolható részéhez pedig a gyalogságot osztotta szét. Azután egy parancsra és jelre együttes harci kiáltással mindenfelől megindították az ostromot. Mikor már a kosokkal és kőhajítókkal szétrombolták a falakat, megjelentek a knidosiak követei, akik kérték, hogy szakítsa félbe az ostromot, s megígérték, hogy rábeszélik a rhodosiakat, fogadják el a parancsok közül azokat, amelyeket leginkább lehetséges. A király abba is hagyta, és a követek itt is, ott is sokat tárgyaltak, de minthogy végül is nem tudtak egyetértésre jutni, ismét teljes erővel folyt tovább az ostrom.

99. Démétrios, bár látta, hogy a szerencse kiragadja kezéből a város elfoglalását, ismét az ostromra készülődött. Akkor azonban apja írt, hogy egyezzék ki a rhodosiakkal ahogyan tud, s ettől fogva kereste a legjobb alkalmat, ami kedvező ürügyet szolgáltat a kiegyezésre.

R. Zs.

Antigonos Monophthalmos fia, Démétrios Poliorkétés, a várostromlás tudományának mestere, ostrom alá vette a Földközi-tenger egyik legfontosabb kereskedelmi központját, a gazdag és igen kedvező stratégiai helyen fekvő Rhodost. A több mint egy évig tartó ostrom során Démétrios bevetette a korabeli ostromtechnika minden lehetséges eszközét, végül azonban kiegyezett az elszántan védekező rhodosiakkal. Amikor a makedón hadsereg elvonult, hátrahagyta ostromgépei jelentős részét. A rhodosiak ezeket eladva teremtették meg annak az anyagi alapját, hogy városuk megmenekülése alkalmából hatalmas Hélios-szobrot emeljenek, a később az ókor hét csodájának egyikeként emlegetett kolosszust. A szobrot a lindosi Charés, Lysippos tanítványa készítette el Kr. e. 302 és 290 között. A mintegy 32-37 méter magas szobor alig több, mint ötven esztendeig állt, Kr. e. 227-ben vagy 224-ben földrengés döntötte le. Emlékét őrzi az alábbi, ismeretlen költő által írt epigramma (Görög antológia. VI 171):

Rézből készült szobrod elér az olymposi csúcsig,

Hélios, ezt Rhodoson néked emelte a nép, aztán, hogy lecsitultak a bősz hullámok, a harcok végén dús zsákmányt nékik adott Enyó.1 Nemcsak a tengeren ormosodik, de a föld az alapja, fénye szabadságnak hírnöke, édes e hír.

Így illik Héraklés dór unokáihoz, egyként

jussuk: a tengeren és földön a két uralom.

N. Gy.

  1. Enyó Arés, a hadisten. Hélios, a Napisten a dór származású rhodosiak védőistene volt.