Ugrás a tartalomhoz

Görög–római szöveggyűjtemény

Németh György (2011)

Osiris Kiadó

108. fejezet - 106. HANNIBÁL

108. fejezet - 106. HANNIBÁL

Cornelius Nepos: Híres férfiak. Hannibál.

Kr. e. 247/246-183

  1. A karthágói Hannibál, Hamilcar fia – ha igaz, amiben senki nem kételkedik, hogy a római nép vitézségben az összes nemzetet felülmúlta – katonai hozzáértésben tagadhatatlanul annyira fölötte állt minden más hadvezérnek, mint amennyire a római nép bátorság dolgában mindegyik nemzetet maga mögé utasította. Mert valahányszor megütközött népünkkel Itáliában, mindannyiszor ő hagyta el győztesen a csatamezőt. Úgy látszik, hogy térdre is kényszeríthette volna a rómaiakat, ha otthon saját polgártársainak gyűlölete meg nem gyöngítette volna helyzetét. Sokak gáncsoskodása azonban végül is vereséget mért egyetlen ember vitézségére.

  2. . – Atyám, Hamilcar – mondta –, amikor én még csak kilencéves apró gyermek voltam, áldozatot mutatott be a legjobb és leghatalmasabb Iupiternek, közvetlenül azelőtt, hogy hadvezérként elindult Karthágóból Hispaniába. A szent szertartás közben megkérdezte tőlem, nem mennék-e el vele együtt a táborba. Én szíves örömest elfogadtam a hívását, sőt még kértem is, hogy ne habozzon magával vinni. Atyám így válaszolt: „Megteszem, ha szavadat adod rá, hogy megteszed, amit tőled követelek.” Erre odavezetett az oltárhoz, amelynél az áldozat bemutatását elrendelte, a többieket eltávolította, engem pedig felszólított, hogy kezemet az oltárra téve esküdjem meg rá, hogy sohasem fogok a rómaiakkal barátságra lépni. Én ezt az apámnak tett fogadalmamat mind a mai napig megtartottam, és senkinek sem szabad kételkednie benne, hogy életem hátralévő részében hasonló lélekkel fogok cselekedni.

  3. Mint mondtuk, ilyen fiatalon elutazott hát apjával Hispaniába, s apja halála után ő lett az egész lovasság parancsnoka – fővezérnek Hasdrubalt tették meg. Amikor Hasdru- balt is meggyilkolták, a hadsereg reá ruházta a fővezérséget. Ennek hírét megvitték Karthágóba, és a döntést hivatalosan is jóváhagyták. Így Hannibál nem egészen huszonöt esztendős fejjel lett fővezér, s a következő három évben Hispania valamennyi népét leigázta; megostromolta a Rómával szövetséges várost, Saguntumot, és három óriási hadsereget szervezett. Közülük az egyiket Afrikába küldte, a másikat testvére, Hasdrubal vezetésével Hispaniában hagyta hátra, a harmadikat pedig magával vitte Italiába. Átkelt a Pyrenaeus meredélyén, s amerre csak útja vezetett, minden bennszülöttel összecsapott, és csupa legyőzötteket hagyott maga mögött. Eljutva az Italiát Galliától elválasztó Alpokhoz, amelyen őelőtte még senki sem kelt át hadsereggel, kivéve a görög Herculest, amiért azt a hegyet mind a mai napig görög bércnek nevezik, az Alpok lakói megkísérelték megakadályozni átkelését, ő azonban mind egy szálig levágta őket, megtisztította a terepet, utakat épített ki, s így elérte, hogy egy felszerelt elefánt is végig tudott haladni azon a csapáson, amelyen korábban egy fegyvertelen ember is alig tudott csúszva keresztüljutni. Errefelé vezette át csapatait Hannibál, és megérkezett Italiába.

  4. . Hannibál innen Apuliába tört be. Ezen a helyen két consul, C. Terentius és L. Aemilius szállt vele szembe. Mindegyikük hadseregét egyetlen ütközetben megszalasztot- ta, megölte Paulus consult és ráadásul több olyan személyt is, aki korábban viselte ugyanezt a tisztséget, köztük Cn. Servilius Geminust, aki az előző évben töltötte be a consulságot.

  5. Az ütközetet szerencsésen megvívta, majd megindult Róma felé, és senki sem állta útját. A város közelében fekvő hegyekben ütötte fel táborát. Néhány napig itt állomásozott seregével, aztán visszafordult Capua irányába, és ekkor Róma dictatora, Q. Fabius Maxi- mus elébe vágott a falernusi földeken. Bár Hannibált itt egy szorosban sikerült bekeríteni, ő éjnek idején mégis kiszökött onnan, úgyhogy katonáinak a haja szála se görbült, sőt Fa- biust, ezt a rendkívül elmés hadvezért még rá is tudta szedni. Mert amikor rájuk borult az éjszaka, igavonó marhák szarvához kötözött rőzsét gyújtatott meg, és ezt a hatalmas csordát széthajtatta. Ez a hirtelen feltáruló látvány akkora félelmet keltett a római hadseregben, hogy senki nem merészkedett a sáncon túlra. Hosszadalmas volna előszámlálni minden ütközetet. Ezért elég egy dolgot megemlíteni, amelyből könnyen megérthető, hogy milyen nagy hadvezér is volt Hannibál: amíg Italiában tartózkodott, senki sem győzte le csatában, s a cannaei ütközet után senki sem mert vele szemben nyílt mezőn tábort ütni.

  6. A diadalmas hadvezért ezután visszaszólították Afrikába hazája védelmére, s annak a Scipiónak P. Scipio nevű fia ellen viselt háborút, akit először a Rhodanusnál, majd a Pónál, harmadjára pedig a Trebiánál futamított meg. Mivel azonban ekkorra hazájának már minden erejét elvesztette, Hannibál megpróbált ideiglenes fegyverszünetet kieszközölni az új római parancsnoknál, hogy később annál keményebben szállhasson csatába. A tárgyalás meg is történt, de a megállapodás nem született meg. Ezután néhány nappal megütköztek Zamánál, Hannibál vereséget szenvedett, és (szinte még elmondani is hihetetlen) két nap és két éjszaka leforgása alatt el tudott jutni Hadrumetumba, amely Za- mától mintegy háromszázezer kettős lépés távolságra van. Hannibál hajóra szállt, és Antiochushoz menekült Syriába. Mikor fény derült a dologra, a punok két hajót küldtek elfogatására, hátha utol tudnák érni; vagyonát pedig elkobozták, házát földig lerombolták, és őt magát száműzöttnek nyilvánították.

  1. Miközben ez történt Asiában, véletlenül úgy esett, hogy Prusias követei Rómában egy consulviselt férfiúnál, T. Quinctius Flamininusnál lakomáztak, amikor szó esett Hannibálról, az egyik küldött elszólta magát, hogy a hadvezér épp Prusias országában tartózkodik. Másnap aztán Flamininus előadta a senatusban, hogy mit hallott. A tanácsatyák, akik úgy vélték, hogy amíg Hannibál él, rájuk szüntelenül veszély leselkedik, követeket küldtek Bithyniába, köztük Flamininust, hogy megkérjék a királyt: ne tartsa udvarában legádázabb ellenségüket, hanem szolgáltassa ki nekik. Prusias nem mert nemet mondani, de vonakodott is a követelés teljesítésétől, hiszen azzal megsértette volna a vendégbaráti jogot. Fogják el tehát maguk a követek – ha tudják – a keresett személyt; tartózkodási helyét könnyen föllelhetik. Hannibál ugyanis egy zugban húzta meg magát, egy erődben, amelyet a királytól kapott ajándékba, s ezt úgy alakította ki, hogy az épület minden részén legyen kijárat, mert félt tőle, hogy egyszer bekövetkezik az, ami aztán valóban bekövetkezett. Amikor a római követek megérkeztek, és kíséretükkel körülvették a házat, az ajtónálló szolga kitekintve jelentette Hannibálnak, hogy a szokásosnál több fegyveres mutatkozik odakint. Az megparancsolta a legénynek, hogy járja körbe valamennyi kaput, és tüstént közölje vele, hogy minden oldalról egyformán körülkerítették-e a házat.

A szolga gyorsan beszámolt a helyzetről, és jelentette, hogy minden kijárat el van zárva, a karthágói megértette, hogy ez nem véletlenül történt, hanem őt keresik, és nem hagyják tovább életben. De hogy ne más kénye-kedve szerint kelljen megválnia életétől, emlékezve hajdani vitéz tetteire, bevette a mérget, amelyet mindig magánál hordott.

  1. Így pihent el hetvenedik évében ez a rendkívül bátor férfiú, aki oly sok különféle feladatot véghezvitt.

H.L.

Cornelius Nepos, lovagrendi származású történetíró Kr. e. 100 körül született, és Kr. e. 27 után halt meg. Ciceróhoz és Varróhoz hasonlóan Titus Pomponius Atticus baráti köréhez tartozott, Catullus pedig neki ajánlotta egyik verseskötetét. Híres férfiak (De viris illustribus) című művéből csak az idegen hadvezérek, valamint id. Cato és Atticus életrajza maradt fenn, a római hadvezérekről írott fejezetek elvesztek. Életrajzaiban olykor csak rövid kronológiai összefoglalást ad hőseinek életéből, legtöbbször azonban színes történeteket és toposzokat sző elbeszélésébe a híres férfiak erényeinek és hibáinak megvilágítására, ilyen például a gyerek Hannibál esküje.