Ugrás a tartalomhoz

Görög–római szöveggyűjtemény

Németh György (2011)

Osiris Kiadó

110. fejezet - 108. FABIUS MAXIMUS CUNCTATOR TAKTIKÁJA

110. fejezet - 108. FABIUS MAXIMUS CUNCTATOR TAKTIKÁJA

Livius XXII 11-23.

Kr. e. 217

  1. 4. Elrendelte, hogy a meg nem erősített városok és helységek lakói vonuljanak biztosabb helyekre; azokról a vidékekről, melyeken Hannibál át fog vonulni, mindenki költözzék el, de előbb gyújtsák fel a házakat, és semmisítsék meg a termést, hogy az ellenség semmi élelmet ne találhasson. Ő maga a Via Flaminián elindult (Cn. Servilius) consuli seregéhez. 12. A dictator átvette Fulvius Flaccus legatustól a consul seregét, s a besorozott katonák gyülekezésére kitűzött napon Sabinumon keresztül Tiburba érkezett. Innen Praeneste felé haladva, keresztutakon kiért a Via Latinára, majd gondosan felderített utakon az ellenség felé nyomult, azzal a szilárd elhatározással, hogy bárhol is jár, csak végszükségben bízza magát a szerencsére.

Fabius azonban a magaslatokon nyomult csekély távolságban az ellenség után úgy, hogy ne tévessze szem elől, de ütközetbe se keveredjék vele. Katonáit, ha az ellátás nem kívánta másként, bent tartotta a táborban. S takarmányért vagy fáért se kicsiny, szétszórt csoportokban mentek. Katonáinknak lovasokból és könnyűfegyverzetűekből álló, jól felszerelt és minden váratlan rajtaütésre kellőképpen felkészült őrség nyújtott teljesen biztos védelmet, és veszélyeztette a szétszéledt, zsákmányoló ellenséget. A vezér nem tette kockára egyetlen nagy csatában serege sorsát, viszont a biztos helyzetekben, a jó visszavonulás lehetőségében vállalt jelentéktelenebb összecsapások apróbb sikerei megnövelték az első vereségek miatt elcsüggedt katonái bizalmát saját vitézségükben és hadiszerencséjükben.

  1. Mikor azonban Hannibál a Volturnus folyó mellé helyezte át táborát, s Italia legszebb vidéke (Campania) a lángok martaléka lett, mindenütt az égő házak füstje látszott, Fabius pedig közben seregével a Massicus hegygerincén vonulgatott, katonái között ismét majdnem felkelésre került sor. Néhány nap pihenőt tartottak ugyanis, mert a sereg a szokottnál gyorsabban menetelt, abban a meggyőződésben, hogy Campaniát sietnek megvédeni a pusztulástól.

  2. Fabius, aki éppolyan gonddal figyelte saját seregét, mint az ellenséget, először velük szemben bizonyította be, hogy hajthatatlan. S noha jól tudta, hogy a halogatást (cunctatio) nemcsak a táborban, de Rómában is rossz szemmel nézik, kitartott feltett szándéka mellett, s ugyanígy viselkedett a nyár hátralévő részében is, úgyhogy Hannibál feladta az annyiszor óhajtott ütközet reményét, s téli szállás után kezdett kutatni. Mert a gyümölcsösökkel és szőlőskertekkel s inkább kellemes, mint hasznos terményeket nyújtó növényekkel betelepített vidék pillanatnyilag biztosította ugyan ellátását, de hosszabb időre nem. Felderítői útján Fabius értesült minderről, s mivel jól tudta, hogy Hannibál azon a szoroson át készül távozni, amelyen a falernusi területre benyomult, közepes nagyságú csapatokkal megszállta a Callicula nevű hegyet s a Volturnus két partján fekvő várost, Casilinumot, amely Campaniát és a falernusi vidéket elválasztja. Ő maga ugyanazokon a magaslatokon vezette vissza seregét, s négyszáz szövetséges lovassal felderítő útra küldte L. Hostilius Mancinust.

  1. . Italiában Fabius okos halogató taktikájával elérte, hogy a rómaiak vereségük után rövid időre lélegzethez juthattak. Ez a tény nem csekély gondot okozott Hannibálnak, mert látta, hogy a rómaiak végre olyan embert állítottak seregük élére, aki a háborút nem a szerencsére bízza, hanem józan megfontolás alapján vezeti. Fabiust viszont a Városban és a hadseregben egyaránt lenézték ezért, különösen azóta, hogy távollétében a lovassági főparancsnok elhamarkodottan inkább örvendetesnek, mint szerencsésnek mondható eredménnyel csatát vívott.

M. Gy.