Ugrás a tartalomhoz

Görög–római szöveggyűjtemény

Németh György (2011)

Osiris Kiadó

112. fejezet - 110. V. PHILIPPOS ÉS HANNIBÁL SZÖVETSÉGE

112. fejezet - 110. V. PHILIPPOS ÉS HANNIBÁL SZÖVETSÉGE

Polybios VII 9.

Kr. e. 215

„Ez az az esküvel szentelt szövetség, amelyet egyfelől Hannibál hadvezér, Magón, Myr- kanos, Barmokaros, a jelen levő karthágói vének, s a vele együtt harcoló karthágóiak, másfelől pedig az athéni Xenophanés, Kleomachos fia, Philipposnak, Démétrios fiának követe a makedónok s azok szövetségesei nevében kötött, Zeusnak, Hérának és Apollónnak; a karthágóiak isteneinek, Héraklésnak és Iolaosnak, Arésnak, Tritónnak és Po- seidónnak s a velük együtt harcoló isteneknek: Héliosnak, Selénének, Gének, a folyamok, rétek és folyók szellemeinek és mindazoknak az isteneknek színe előtt köttetett, akik egyfelől Karthágónak, másfelől Makedóniának és Hellas többi részének urai. A hadak isteneinek jelenlétében kötöttük a szerződést: ők őrködjenek a most létesített, esküvel szentelt szerződés fölött!”

Így szólt Hannibál hadvezér, a körülötte levő karthágói vének és mind a vele harcoló karthágóiak: „A ti akaratotokból és a mi akaratunkból köttessék a barátságnak és jó egyetértésnek ez a szövetsége, hogy barátok, szövetségesek és testvérek legyünk. Ennek értelmében Philippos király, a makedónok s a velük szövetséges hellének segítsék meg Karthágó urait, Hannibál hadvezért, társait, Karthágónak egyazon törvény alá tartozó alattvalóit; Utica lakóit s mindazokat a városokat és népeket, melyek Karthágónak engedelmeskednek, harcosaikat és szövetségeseiket; mindazokat a városokat és népeket, amelyekkel barátságban vagyunk Italiában, a kelta és ligur törzsek területén, s akikkel ezen a területen kötünk majd barátsági és fegyvertársi szövetséget. És nyerjen segítséget és védelmet Philippos király, a makedónok és hellén szövetségesei a velük együtt harcoló karthágóiak és uticaiak részéről és mindazon városok és népek részéről, amelyek Italiában, a kelta és ligur törzsek területén vannak, vagy akik Italiának e területein a jövőben fognak velük szövetséget kötni. Nem szövünk terveket egymás ellen, és nem élünk egymással szemben ármánnyal. Ellenkezőleg, csel és hátsó gondolat nélkül, tiszta szándékkal és jóindulattal közös ellenségei leszünk Karthágó minden ellenségének – kivéve azon királyokat, városokat és kikötőket, amelyekkel jelenleg fennálló, esküvel szentelt barátsági szerződésünk van. Másfelől mi is ellenségei leszünk Philippos király minden ellenségének – kivéve ama királyokat, városokat és népeket, amelyekkel nekünk esküvel szentelt barátsági szerződésünk van. Ti együtt lesztek velünk a rómaiak ellen vívott háborúnkban mindaddig, amíg az istenek nekünk és nektek a kedvező végkimenetelt meg nem adják. Segítséget nyújtotok nekünk a mindenkori szükséghez és közös megegyezésünkhöz képest. Ha az istenek megsegítenek titeket és bennünket a rómaiak és szövetségeseik ellen vívott háborúnkban, s a rómaiak békét és barátságot akarnak kötni, a békét azzal a feltétellel kötjük, hogy veletek is hasonló béke és barátság legyen, hogy a rómaiak a jövőben se indíthassanak ellenetek háborút, és le kell mondaniuk a Kerkyra, Apollónia, Epidamnos, Pharos,[4] Dimallé, a parthinosok és Atintania feletti uralomról. Vissza kell adniuk a pharosi Démétriosnak mindazokat az alattvalóit, akik jelenleg a rómaiak közösségéhez tartoznak. Ha a rómaiak a jövőben ellenetek vagy ellenünk háborút indítanának, e háborúban a szükséghez képest kölcsönös segítséget nyújtunk egymásnak. Ugyanez vonatkozik bármilyen más ellenségre is – kivéve azokat a városokat, királyokat és népeket, amelyekkel nekünk esküvel szentelt barátsági szerződésünk van. Ha ehhez a szerződéshez hozzátenni vagy belőle elvenni óhajtanánk, erre csak mindkét fél egyetértésével kerülhet sor.”

H. I.



[4] Pharos sziget az Adriai-tengeren, ahol a parosziak Kr. e. 385-ben gyarmatvárost alapítottak, ma Hvar. A pharosi Démétrios uralma alatt álló szigetet a rómaiak Kr. e. 219-ben foglalták el.