Ugrás a tartalomhoz

Görög–római szöveggyűjtemény

Németh György (2011)

Osiris Kiadó

114. fejezet - 112. EGY SPÁRTAI TYRANNOS: NABIS

114. fejezet - 112. EGY SPÁRTAI TYRANNOS: NABIS

Polybios XIII 6-8.

Kr. e. 207-192

Nabis spártai zsarnok már harmadik éve volt hatalmon, de óvakodott bármiféle jelentős vagy kockázatos külpolitikai lépéstől; frissen élt még ugyanis Machanidas vereségének emléke, melyet az achaioktól szenvedett el, és Nabis figyelmét egy tartós és kegyetlen önkényuralmi rendszer megalapozása és kiépítése kötötte le. Mind egy szálig kiirtotta Spártában a királyi nemzetségek még élő tagjait, a vagyonukkal vagy előkelő származásukkal kiemelkedő polgárokat pedig száműzte, vagyonukat és feleségüket megkapták tőle maradék alattvalóinak legjelesebbjei, mármint a zsoldosai: csupa gyilkos pribék, betörő és útonálló. Egyáltalán, főképp ez a fajzat sereglett köréje az egész világból, olyan emberek, akik istentelenségük és törvényszegéseik miatt nem tehették lábukat hazájuk földjére. Nabis ezek vezérének és királyának nyilvánította magát; ők lettek rendőrei és testőrei – látni lehetett, hogy szörnyű híre és hatalma tartós lesz.

A zsarnok nem is elégedett meg az említett intézkedésekkel, azzal, hogy a polgárokat száműzte: az elűzöttek sehol sem leltek biztonságos oltalmat vagy menedéket. Volt, akit a száműzetésbe való útján öletett meg utánaküldött embereivel, másokat meg az onnan való visszatérés közben gyilkoltatott le. Végül a városokban is, ahol valamelyik száműzött lakott, gyanú fölött álló személyek közvetítésével kibérelte az egyik szomszédos házat, és krétai íjászokat szállásolt be oda. Ezek a falba vágott réseken át meg az ablakokon keresztül leadott lövésekkel akkor ölték meg a száműzöttet, amikor saját otthonában éppen állt vagy feküdt. Így a szerencsétlen spártaiak nem érezhették magukat biztonságban egyetlen helyen, egyetlen pillanatban sem.

Igen sok spártait tett el láb alól a zsarnok ezen a módon, de volt erre a célra egy gépezete is, ha ugyan használhatjuk ebben az összefüggésben ezt az ártatlan szót. Ez egy drága ruhákba öltöztetett női figura volt, amelynek külsejét nagy műgonddal úgy készítették el, hogy Nabis feleségére hasonlítson. Valahányszor a zsarnok hívatta valamelyik polgárt, hogy pénzt zsaroljon ki tőle, először hosszan és barátságosan beszélt hozzá: utalt a vidéket és a várost fenyegető achai veszélyre, elmondta, mekkora haderőt kell fenntartania azért, hogy ők, a polgárok biztonságban élhessenek, sőt még az istenek tiszteletére és a város közszükségleteire fordított kiadásokat is fölsorolta. Ha a vendég erre engedett, a zsarnoknak ennyi elég is volt céljának eléréséhez. Ha viszont ellenszegült neki, és elutasította a kívánságát, a következőket mondta neki: „Én bizonyára képtelen vagyok arra, hogy téged meggyőzzelek, de azt hiszem, majd jobb belátásra késztet Apéga!” (Ez volt a neve Nabis feleségének.) Amikor ezt mondta, megjelent az előbb említett képmás. A vendég üdvözölte, és föl akarta segíteni az asszonyt a székéről, az erre karjaival átfogta és lassacskán magához szorította. A női alak keze és karja a ruha alatt teli volt vastűkkel, s ugyanúgy a mellkasa is. Amikor Nabis kezével megnyomta a képmás hátát, és a szerkezettel apránként még jobban odanyomta és hozzászorította az áldozatát a női alak mellének, a szorongatott ember torkaszakadtából üvöltött. Ezzel az eljárással sok olyan polgárt megölt, aki megtagadta a kérését.

K. I.

Nabis Spárta utolsó uralkodója volt az Eurypontida-házból (Kr. e. 207-192). Fegyveresei élén tyrannosként uralkodott. 205-től Róma szövetségese volt. 192-ben egy díszszemlén meggyilkolták, Spárta pedig, végleg elveszítve önállóságát, tagja lett az achai szövetségnek. Nabis értékelése vitatott, van, aki Spárta utolsó reformer politikusát látja benne, más pedig egyszerűen tömeggyilkos zsarnoknak tekinti. Polybiosról lásd a 121. dokumentum jegyzetét.