Ugrás a tartalomhoz

Görög–római szöveggyűjtemény

Németh György (2011)

Osiris Kiadó

115. fejezet - 113. A II. MAKEDÓN HÁBORÚ LEZÁRÁSA

115. fejezet - 113. A II. MAKEDÓN HÁBORÚ LEZÁRÁSA

Livius XXXIII 30-32.

Kr. e. 197

30. Néhány nap múlva megérkezett Rómából a tíz megbízott, s az ő javaslatuk alapján megkötötték a békét Philipposszal, a következő feltételek alapján: valamennyi görög város a saját törvényei szerint éljen Európában és Asiában egyaránt; ezek közül Philippos azokat, amelyek hatalmában voltak, kivonva belőlük csapatait, ürítse ki, s még az Isth- mosi Játékok megkezdése előtt (vagyis Kr. e. 196 előtt) adja át a rómaiaknak; vonja ki a helyőrségét a következő asiai városokból: Eurómos, Pédasa, Bargylia, Iasos, Myrina, Abydos, Thasos és Perinthos, mert ezeknek is vissza kell nyerniük szabadságukat; a kio- siak szabadsága ügyében Quinctius megírja Prusiasnak, Bithynia királyának, hogy erről mit döntött a senatus és a tíz megbízott; Philippos visszaadja a rómaiaknak a foglyokat és a szökevényeket, továbbá kiszolgáltatja valamennyi fedélzettel ellátott hajóját öt hajó s a nagysága miatt szinte használhatatlan, tizenhat sor evezővel hajtott királyi gálya kivételével; nem lehet ötezer főnél nagyobb hadserege, s egyetlen elefántja sem; nem viselhet háborút Makedónia határain kívül a senatus jóváhagyása nélkül; ezer talentumot fizet a római népnek, az egyik felét azonnal, a másikat tíz évre elosztott részletekben.

32. Eljött az Isthmosi Játékok ideje, ahol a görögök máskor is mindig nagy számban gyűltek össze, részben mert népük veleszületett hajlamánál fogva vonzotta őket a látványosság, ahol a szemük láttára versenyeznek a legkülönbözőbb művészetekben, valamint testi erőben és gyorsaságban, de vonzotta őket a rendkívül kedvező fekvésű vidék is, amely a két, egymással szemben fekvő tenger révén mindennel ellátta az embereket, amire csak szükségük lehet, s így Asia és Hellas gyülekező- és kereskedőhelyévé vált. Ez alkalommal azonban nemcsak a szokott céllal sereglettek össze az ország minden részéből, hanem azért is, mert feszült várakozás töltötte el őket, mi lesz ezután Hellas helyzete, milyen sors vár reá? S egyesek nem elégedtek meg azzal, hogy magukban töprengjenek a különböző lehetőségeken: mit fognak cselekedni a rómaiak, de véleményüknek nyíltan is hangot adtak, s szinte senki sem volt hajlandó elhinni, hogy ki fognak vonulni egész Hellasból.

Miután helyet foglaltak a nézőtéren, a kikiáltó szokásos módon, oldalán a harsonással, kilépett a küzdőtér közepére, ahonnan a Játékok kezdetét be szokták jelenteni, harsonával csendre intette a nézőket, s a következőket hirdette ki:

„A római senatus és T. Quinctius fővezér Philippos király és a makedónok legyőzése után kinyilvánítja, hogy Korinthos, Phókis, Lokris valamennyi polgára, továbbá Euboia szigetének, Magnésiának, Thessaliának, Perrhaibiának, a phtiótisi Achaiának lakói szabadok, adómentesek, s a saját törvényeik szerint élhetnek.” S felsorolta mindazokat a népeket, amelyek eddig Philippos uralma alatt voltak.

A kikiáltó szavainak hallatára az embereken olyan öröm lett úrrá, amit a maga valóságában nem is tudtak felfogni. Alig hitték el, amit hallottak, s úgy tekintett álmélkodva egyik a másikra, mintha hiú álomkép játszana velük, s mivel nem hittek a saját fülüknek, különösen abban, ami rájuk vonatkozott, szomszédaikat kezdték kérdezgetni. Még egyszer előszólították a kikiáltót, mivel mindenki égett a vágytól, hogy szabadsága hírül adóját ne csak hallja, hanem lássa is. Ez újra kihirdette az előbbi határozatot, s ekkor, mivel örömük bizonyossággá vált, akkora örömrivalgással kísért tapsban törtek ki, s ezt annyiszor ismételték, hogy ez is nyilvánvalóan bizonyította: nincs az életnek olyan ajándéka, amely e népnek annyira kedves lenne, mint a szabadság.

M. Gy.