Ugrás a tartalomhoz

Görög–római szöveggyűjtemény

Németh György (2011)

Osiris Kiadó

126. fejezet - 124. AZ ELSŐ SZICÍLIAI RABSZOLGAFELKELÉS

126. fejezet - 124. AZ ELSŐ SZICÍLIAI RABSZOLGAFELKELÉS

Diodóros XXXIV 2, 1-26.

Kr. e. 138-132

... A szicíliaiaknak a karthágóiak leverése (Kr. e. 201) után hatvan évig mindenben jól ment a dolguk; akkor tört ki náluk a rabszolgaháború, mégpedig a következő okból: mivel nagy jómódjukban hatalmas vagyonokat halmoztak fel, rengeteg rabszolgát vásároltak össze. Mihelyt ezeket a nevelésükre szolgáló intézményekből csoportonként elhajtották, tüstént ismertetőjelet sütöttek rájuk. A fiatalabbakat pásztorokként alkalmazták, míg a többit mindenki arra használta, amire éppen szüksége volt. Szolgai munkájuk végzése közben durván bántak velük, azzal viszont egyáltalán nem törődtek, hogy mit esznek, vagy mivel ruházkodnak. Nagyobb részük ezért rablással gondoskodott fennmaradásáról, úgyhogy elszaporodtak a gyilkosságok, mivel a rablók szinte katonai alakulatokként mindent megszállva tartottak. A praetorok próbáltak ennek gátat vetni, de a rablókkal rendelkező urak befolyása és súlya miatt nem merték megbüntetni őket, és így kénytelenek voltak tehetetlenül tűrni a provincia dúlását. A birtokosok közül legtöbben ugyanis római lovagok voltak, és mivel a provinciák részéről bevádolt praetorok fölött ők bíráskodtak, félelmesek voltak a tisztviselők előtt.

Az ennai Antigenésnek volt egy Apameiából származó syriai rabszolgája, egy mágiához értő, csodákat művelő ember. Ez (az Eunus) azt mondta magáról, hogy az istenek rendeléséből álmában meglátja a jövőt, és ilyen irányú tehetségével sok embert becsapott... Nos tehát, ez az ember a felkelés előtt azt mondogatta, hogy a syriai istennő (Atargatis) megjelent, és királyságot jövendölt neki.

Az egész felkelés pedig a következőképpen kezdődött: élt Ennában egy Damophilos nevű, a vagyonára büszke és gőgösködő ember, aki hihetetlenül gyalázatosan bánt rabszolgáival. Felesége, Megallis vetekedett férjével a rabszolgák fenyítésében és egyéb embertelenségekben. A bántalmazottak végül is állati haragra gerjedve összebeszéltek egymással, hogy fellázadnak, és megölik a gazdáikat. Elmentek Eunushoz, és megkérdezték, hogy az istenek jóváhagyják-e elhatározásukat. Az pedig a szokásos hókuszpókusz után közölte velük az isteni jóváhagyást, sőt rávette őket, hogy azonnal fogjanak is hozzá tervük végrehajtásához. Szolgatársaik közül azon nyomban összetoboroztak négyszázat, mihelyt alkalmuk nyílott, felfegyverkeztek, és a lángot lehellő Eunus vezetése alatt megrohanták Enna városát. Behatoltak a házakba, öltek-gyilkoltak, még a csecsemőknek sem kegyelmeztek; az anyjuk öléből tépték ki és vagdosták őket a földhöz; az asszonyokon pedig a férjeik szeme láttára műveltek elmondhatatlan becstelenségeket, miután a városi rabszolgák tömege csatlakozott hozzájuk. Először uraikkal bántak el gyalázatos módon, majd a többiek legyilkolásához láttak.

Ezek után Eunust választották meg királlyá, nem bátorsága, hanem kizárólag bűvésztudománya miatt, és mivel ő kezdte a felkelést, egyben tekintettel voltak kedvező jelként magyarázható nevére is,1 hogy majd jóindulattal lesz alattvalói iránt. Amikor tehát a felkelők korlátlan ura lett, összehívta a népgyűlést (ekklésia), és kivégeztette a foglyul ejtett ennaiakat, csak azokat nem, akik értettek a fegyverkészítéshez: ezeket láncra verve dolgoztatta. Eunus is saját kezével ölte meg volt urait, Antigenést és Pythónt; a fejét dia- démmal övezte, egész környezetét királyi módon rendezte el, a vele együttélő, ugyancsak syriai származású asszonyt pedig királynénak tette meg. Tanácsának tagjait azok közül válogatta ki, akiket a legokosabbaknak tartottak. Ezek között volt egy Achaios nevű, achaiai származású, bölcs és vitézségben is kiváló ember, aki három nap leforgása alatt több mint hatezer főt fegyverzett fel, ahogy lehetett, de még ennél is nagyobb sokaságot vitt magával szekercékkel, bárdokkal, parittyákkal, sarlókkal vagy tűzben megedzett karókkal, sőt konyhai nyársakkal felszerelve, úgy járta végig zsákmányolva a vidéket. Mivel megszámlálhatatlanul sok rabszolga csatlakozott hozzá, olyan merész lett, hogy még a római praetorokkal is szembeszállt, és katonáinak tömegénél fogva az ütközetekben nemegyszer győzött is, de ekkor már tízezernél is több fegyverese volt.

A felkelők egész városokat foglaltak el lakosaikkal együtt, és több sereget semmisítettek meg, amíg csak (P.) Rupilius római consul Tauromeniont vissza nem foglalta a rómaiaknak (Kr. e. 134). Innen Enna ellen vonult, és azt is ostromzárral vette körül, úgyhogy a felkelőket teljesen reménytelen helyzetbe kényszerítette. Eunus fogta hatszáz főnyi testőrségét, és gyáván valami megközelíthetetlen sziklás vidékre menekült. Amikor kísérői észrevették, hogy veszélyes helyzetükből nincs számukra menekvés, mert közben már Rupilius consul is a közelükbe érkezett, maguk végeztek magukkal úgy, hogy a kardjukkal lenyakazták egymást. Eunust, a királlyá lett komédiást, aki hitványságában egy barlangba húzódott, onnan rángatták elő ötödmagával: egy szakáccsal, egy pékkel, egy fürdőszolgával, és negyediknek azzal a hívével együtt, aki ivás közben mindig szórakoztatta. Innen került a börtönbe, majd amikor testét a tetvek sokasága teljesen megemésztette, gonoszságaihoz méltó módon fejezte be életét Morgantinában. Ezek után Rutilius csekély létszámú csapatainak élén végigjárta Szicíliát, és minden várakozásnál gyorsabban tisztította meg az egész (szigetet) a rabló népségtől.

Eunus, a felkelők királya magát Antiochosnak, a felkelők sokaságát pedig syriaiak- nak nevezte.

B.I.

  1. Eunus azt jelenti, hogy jóindulatú.