Ugrás a tartalomhoz

Görög–római szöveggyűjtemény

Németh György (2011)

Osiris Kiadó

128. fejezet - 126. GAIUS GRACCHUS

128. fejezet - 126. GAIUS GRACCHUS

Appianos: Róma története. XIII 21-27.

Kr. e. 122

21. 86. A földek szétosztását a nagybirtokosok tehát a legkülönbözőbb ürügyekkel hosz- szú időn át halogatták. Egyesek azt javasolták, hogy az [italicus] szövetségeseket, akik a legtöbb ellenvetést tették a földosztással szemben, ruházzák fel római polgárjoggal, hogy e nagyobb előny birtokában a földek ügyében ne folytassák a vitát. 87. Ezt az italicusok is szívesen fogadták, mert a polgárjogot többre becsülték a földnél. Ebben leginkább Ful- vius Flaccus támogatta őket, aki ekkor egy személyben volt consul és a földosztó bizottság tagja. A senatus azonban ellenkezett, mondván, hogy alattvalókból így egyenjogú polgárokká lesznek.

88. Ez a törekvés tehát szintén meghiúsult, a nép pedig, amelyet mindeddig a földhöz juttatás reménye éltetett, elcsüggedt. Ily körülmények között a nép örömmel látta, hogy a földosztók egyike, Gaius Gracchus pályázik a néptribunusi tisztségre, a törvényhozó Gracchus öccse. Ő bátyja bukása után hosszú időn át csendben, félrehúzódva élt, de a senatus számos tagjának megvetését érezve, most mégis jelentkezett a néptribunusi tisztségre. 89. Alighogy a választáson fényes sikert aratott, azonnal megkezdte harcát a senatus ellen. Javaslatára a római nép minden tagjának közköltségen havi gabonaadagot juttattak, amire eddig még nem volt példa. 90. Ezzel az egyetlen törvényhozói tettével máris teljesen megnyerte magának a népet, és ebben Fulvius Flaccus is támogatta. Közvetlenül ezután a következő évre is megválasztották néptribunusnak. Közben ugyanis életbe lépett egy törvény, amelynek értelmében, ha a választások idején nincs kellő számú pályázó a néptribunusi tisztségre, a nép bárkit megválaszthat.

  1. 91. Gaius Gracchus így másodízben is néptribunussá lett. Mivel a népet már le- kenyerezte, most az ún. lovagokat akarta megnyerni, akik méltóság tekintetében a sena- torok és a nép között állanak. Ezt egy másik politikai fogással, éspedig a következő módon érte el. 92. A bíróságokat, amelyek megvesztegethetőségük miatt rossz hírben álltak, a senatoroktól átutalta a lovagok hatáskörébe. 93. A törvény elfogadásakor Gracchus állítólag kijelentette, hogy ezzel egy csapásra megtörte a senatus hatalmát. A tapasztalat azonban Gracchus szavainak a vártnál is nagyobb igazságát bizonyította. 94. Az a tény ugyanis, hogy a lovagok immár valamennyi római polgár italicus, sőt még maguk a se- natorok felett is elnyerték az ítélkezés és büntetés jogát, korlátlanul, pénzbüntetésre, polgárjogtól való megfosztásra és száműzetésre is kiterjedően, őket bizonyos értelemben mindenki urává tette, a senatorokat pedig valóságos alattvalóikká. 95. A lovagok a szavazások alkalmával most összefogtak a néptribunusokkal, és velük együtt minden szándékukat keresztülvitték. Ez egyre nagyobb félelmet keltett a senatorok körében. Hamarosan odáig fajult a helyzet, hogy az állam erőviszonyai teljesen átalakultak. A senatusnak csak rangja maradt meg, a hatalom a lovagok kezébe került. 96. Ezután mind többre törtek. Már nemcsak uralkodtak, hanem nyílt törvénytelenségek árán is háttérbe szorították a senatorokat. Eltanulták tőlük a megvesztegethetőséget, és maguk is megkóstolván a gyors vagyonosodás lehetőségét, azzal még rútabbul és még mértéktelenebbül éltek vissza. 97. Felbérelt vádlókat uszítottak a gazdagokra, a megvesztegetés miatt indított pereket pedig egymással összejátszva, vagy erőszakos úton is, teljesen megszüntették, úgyhogy ilyen panaszokkal nem is lépett fel többé senki. A bírósági törvény tehát hosszú időre az eddigieknél nem kevésbé súlyos lázongásokra adott alkalmat.

  2. 98. Gracchus eközben egész Itália területén hatalmas utakat építtetett, s ezzel a vállalkozók és kézművesek nagy tömegét tette készséges híveivé. Több coloniát is alapított. 99. A latinokat arra biztatta, hogy követeljék a teljes római polgárjogot, hiszen a senatus jóhi- szeműleg nem szállhat szembe a [rómaiak] vérrokonainak e követelésével. A többi [itali- cus] szövetségesnek, akik a római népgyűléseken még nem rendelkeztek szavazati joggal, szintén meg akarta adni ezt a jogot, abban a reményben, hogy a szavazások alkalmával ezek is az ő javaslatait fogják támogatni. 100. A senatus megijedt ettől, s a consulokat olyan hirdetmény közzétételére utasította, hogy szavazásra nem jogosult személy nem tartóz- kodhatik sem a városban, sem e törvények feletti szavazás színhelyétől negyven stadionon belüli távolságban. 101. Livius Drusust, egy másik néptribunust pedig arra beszéltek rá, akadályozza meg Gracchus javaslatait anélkül, hogy ennek okát a néppel közölné. Interces- siót ugyanis az ok megjelölése nélkül is lehet gyakorolni. Még azt is megengedték neki, hogy a népnek tizenkét colonia alapításának ígéretével kedveskedjék. A népnek tetszett ez a javaslat, Gracchus törvényjavaslatainak pedig már kisebb jelentőséget tulajdonítottak.

  3. 102. Gracchus azonban népszerűségéből vesztvén, Fulvius Flaccusszal – akit con- sulsága után éppen e célból választottak néptribunusnak – Africába hajózott. Africa területén ugyanis, annak termékenysége miatt, colonia alapítását határozta el a népgyűlés, s a colonusok letelepítésével kettejüket csak azért bízták meg, hogy a városból egy időre távol legyenek, s a senatus megszabaduljon demagóg tevékenységüktől. 103. A létesítendő colonia helyéül az egykori Karthágó romjait jelölték ki, nem gondolva azzal, hogy Scipio ezt a várost lerombolása után elátkozta, és örök időkre legelővé nyilvánította. 104. Ők itt – a törvényben eredetileg előírt csekélyebb számú telepes helyett – hatezer colo- nust óhajtottak letelepíteni; ezzel is a népet akarták megnyerni. Rómába visszatérve egész Itáliában megkezdték a hatezer colonus toborzását. 105. Közben azonban a colo- nia megszervezésével megbízott, még mindig Africában tartózkodó tisztviselők levelet küldtek arról, hogy a Gracchus és Fulvius által állított határköveket farkasok döntötték ki, a jósok pedig ebben baljóslatot láttak. Erre a senatus összehívta a népgyűlést, hogy az érvénytelenítse a colonia alapításáról szóló határozatot. 106. Így Gracchus és Fulvius ebben a tervükben is kudarcot vallottak. Szinte őrjöngők módjára kiáltozták, hogy a sena- tus hazudik, amikor a farkasokról szóló híreket terjeszti. A nép legelszántabb fiai is velük tartottak. Tőrökkel felfegyverkezve indultak a Capitolium felé, ahol a coloniák ügyében a népgyűlésnek össze kellett ülnie.

  4. 107. A nép már összegyülekezett, és Fulvius már hozzáfogott szónoklatához, amikor Gracchus fegyveres összeesküvő társainak kíséretében a Capitoliumra ért. 108. Őt magát is szorongással töltötte el példátlanul merész terveinek tudata. Ezért nem is ment a népgyűlés színhelyére, hanem a mellette lévő oszlopcsarnokban kezdett fel-alá járkálni, várva a történendőket. 109. E háborgó lelkiállapotában megpillantotta őt egy, a népből származó ember, Antyllus, aki éppen áldozatot mutatott be az oszlopcsarnokban. Kezével megragadta – talán azért, mert értesült a dologról, illetve gyanított valamit, vagy talán valami más körülmény bírta szóra –, és arra kérte, könyörüljön a hazán. 110. Gracchus ettől még inkább megzavarodott, és attól való félelmében, hogy tervei kitudódtak, átható, éles pillantást vetett rá. A jelenlevők egyike, bár senki sem adott erre jelt, és ilyen parancs sem hangzott el, pusztán Gracchusnak Antyllusra vetett éles tekintetéből arra következtetett, hogy itt van a várt alkalom. Abban a hiszemben, hogy Gracchus kívánságát teljesíti, ha ő kezdi meg e művet, kiragadta tőrét, és leszúrta Antyllust. 111. Amint a nyilvánosan ott heverő holttestet megpillantották, általános zaj keletkezett, és az emberek további vérontástól tartva, rettegéssel telve elhagyták a szentély környékét. Gracchus csak ekkor lépett a népgyűlés színhelyére, s a nép előtt mentegetőzni próbált a történtek miatt. 112. De már senki sem ügyelt rá, hanem, mint valami elátkozottól, mind elfordultak tőle.

  5. 114. Másnap reggel a senatus maga elé idézte lakásából Gracchust és Flaccust, adjanak számot tetteikről. Ők ehelyett azonban fegyveresen az Aventinus dombra siettek, abban a reményben, hogy ha ezt megszállják, a senatus hajlandóbb lesz a békés megegyezésre. 117. Gracchus a cölöphídon át a Tiberis túlsó partjára menekült, s itt egyetlen rabszolgájától kísérve, egy ligetben rejtőzött el. Mikor üldözői elérték, ő maga nyújtotta torkát rabszolgájának, hogy az vágja át. 119. Gracchus és Flaccus levágott fejét Opimius consul elé vitték, az pedig jutalmul annyi aranyat adott érte, amennyi a két fej súlya volt. A csőcselék közben kirabolta mindkettőjük házát, párthíveiket pedig Opimi- us összefogdosta, börtönbe vetette és itt megfojtatta. 120. Quintusnak, Flaccus fiának csak annyit engedett meg, hogy maga válassza ki halálnemét. E vérontás után az egész városban tisztítóáldozatot rendelt el, a senatus pedig elhatározta, hogy a népgyűlés helyén templomot emel Concordia [a polgárok egyetértése] tiszteletére.

  6. 121. Így végződött tehát az ifjabbik Gracchus felkelése. 123. Miután ezekkel a mesterkedésekkel Gracchus törvényét semmissé tették – pedig ha megvalósul, ez kiváló és igen hasznos tett lett volna –, egy másik néptribunus a földek után fizetendő járulékot is megszüntette. A nép így elvesztette minden eddig elért eredményét. 124. Egyre csökkent a polgárok és a katonák száma. Gracchus halála után tizenöt évvel a nép elvesztette a földek utáni jövedelmét, a pénzosztást s a törvényeket, és a bíróságok szünetelése miatt tehetetlenségre volt kárhoztatva.

H. I.