Ugrás a tartalomhoz

Görög–római szöveggyűjtemény

Németh György (2011)

Osiris Kiadó

131. fejezet - 129. MARIUS ÉS SULLA POLGÁRHÁBORÚJA, SULLA DICTATURÁJA

131. fejezet - 129. MARIUS ÉS SULLA POLGÁRHÁBORÚJA, SULLA DICTATURÁJA

Appianos: Róma története. XIII 55-101.

Kr. e. 88-80

55. 240. Az eddigi öldöklések és viszályok csupán egyes politikai csoportok időnkénti harcai voltak. Ezután azonban a csoportosulások vezetői immár nagy seregekkel, szabályszerű háborúban ütköztek össze, s a küzdelem céltáblája: maga a haza volt.

  1. 248. Sulla tüstént elindult Capuába az ott állomásozó sereghez, amelynek Asiába kellett indulnia a Mithridatés elleni háborúra. Ekkor még nem sejtette, hogy mi készül ellene. 249. Sulpicius pedig, mihelyt a törvénykezési szünet érvényét vesztette, és Sulla is elhagyta a várost, javaslatát törvényerőre emeltette, és egyben – aminek kedvéért voltaképpen mindezt tette – Mariust Sulla helyett a Mithridatés elleni háború vezérévé választatta.

  2. 250. Sulla ezt megtudva úgy ítélte meg a helyzetet, hogy csak a fegyverek dönthetnek. Seregét gyűlésre hívta össze. Számolt azzal, hogy a sereg óhajtja a Mithridatés elleni háborút, mint haszonnal járó vállalkozást, Mariusról pedig feltételezik, hogy helyettük más sereget fog toborozni. 251. A gyűlésen Sulla elmondta Sulpicius és Marius ellene elkövetett sérelmes tettét, és anélkül, hogy terveiről világosan beszélt volna – az általa elgondolt polgárháborút ugyanis nem merte emlegetni –, arra buzdította őket, legyenek készek parancsainak teljesítésére. 252. Katonái azonban megértették, hogy mire gondol, és féltve saját érdeküket, ha netán elesnek a hadjárat nyújtotta előnyöktől, maguk mondták ki azt, amit Sulla óhajtott, s azt kiáltozták: vezesse őket Róma ellen! 253. Sulla csak örült ennek, és hat legióval azonnal útra kelt. A sereg tisztjei, egyetlen quaestor kivételével, elhagyták és Rómába szöktek, mert hazájuk ellen nem akartak sereget vezetni. Útközben több követ kereste fel, és megkérdezték, miért vonul fegyveresen hazája ellen. Ő csak annyit felelt: „Megszabadítani zsarnokaitól!”

  3. 257. Sulla a Porta Esquilinát és a városfalnak azzal szomszédos részeit egy legio katonasággal elfoglalta, Pompeius pedig egy másik legióval a Porta Collinát szállta meg. Egy harmadik legio a cölöphidat vette ellenőrzés alá, míg a negyedik a falak tövében tartalékban maradt. 258. A többi két legióval Sulla benyomult a városba. Szándékai és tettei ellenségre vallottak; ezért, amerre elhaladt, az ott lakó polgárok a házak tetejéről hajigál- tak rá köveket mindaddig, míg a házak felgyújtásával nem fenyegetődzött; akkor abbahagyták ellenállásukat. Marius és Sulpicius előzetesen már felfegyverzett katonáikkal a Forum Esquilinumon ütköztek meg vele. 259. Ez volt Róma területén az első olyan fegyveres harc, amelyet már nem pártharcként vívtak, hanem leplezetlen háborús formában, kürtök harsogása mellett és hadi jelvények alatt: ilyen szörnyű baj származott az elvadult viszályokból! .

60. Sulpiciust pedig, aki akkor még néptribunus volt, vele együtt Mariust, a hatszoros consult, fiával együtt, továbbá Publius Cethegust, Iunius Brutust, Gnaeus Carbót és Quintus Graniust, Publius Albinovanust, Marcus Laetoriust és velük együtt még mintegy tizenkettő, Rómából elmenekült férfiút mint pártütőket, a consulok ellenségeit és olyanokat, akik a rabszolgáknak elpártolásuk fejében szabadságot ígértek, Róma ellenségeinek nyilvánították, és felhatalmaztak mindenkit, aki rájuk talál, hogy büntetlenül megölheti vagy a consulok elé hurcolhatja őket. 272. Javaikat elkobozták, és felkutatásukra pribékek száguldtak szerteszét; ezek Sulpiciust elfogták és kivégezték.

  1. 286. Sulla . röviddel később Capuába távozott seregéhez, és innen elindult Ázsiába. 287. A száműzöttek barátai, bízva Cinnában, aki a consuli tisztségben Sulla utóda volt, az új polgárokat arra biztatták, támogassák Mariusnak azt a tervét, hogy őket valamennyi tribusba sorolják be, nehogy utolsókként szavazván, minden befolyástól meg legyenek fosztva. Ez lett Marius és hívei visszatérésének kiindulópontja. 288. A régi polgárok erejüktől telhetően ellenálltak, Cinna azonban az új polgárokat támogatta; állítólag háromszáz talentummal megvesztegették. Octavius, a másik consul a régi polgárokkal tartott. 289. Cinna hívei, fegyvereket rejtve köpenyük alá, megszállták a Forumot, és fennhangon követelték, hogy valamennyi tribus között osszák el őket. A lakosság jobb érzelmű része, ugyancsak fegyverrel kezében, Octavius körül tömörült. 290. Miközben ő lakásában várta a fejleményeket, hírül hozták, hogy a néptribunusok többsége tiltakozik Cinna javaslata ellen, ez nagy zavart kelt az új polgárok körében, s ezek már kardot rántva zavarják le az ellenkező néptribunusokat a szónoki emelvényről. 291. Amikor Octavius ezt hallotta, sűrű tömegtől kísérve, a Szent úton át a Forumra sietett. Hegyi patakként száguldott a népgyűlésre, s az egymással harcolók közt erőszakkal törve magának utat, különválasztotta őket. 292. Maga körül félelmet keltett, de Cinnát elkerülte, és Cas- tor és Pollux templomába húzódott. Hívei minden parancs nélkül rátámadtak az új polgárokra, többet megöltek, másokat pedig a városkapun kívül űztek.

  2. 293. Cinna eddig bízott az új polgárok tömegében és erőszakosságának sikerében. Most, hogy várakozása ellenére a kisebbség vakmerő vállalkozása aratott diadalt, a városba sietett, és itt a rabszolgákat szabadság ígéretével fegyverbe szólította; ők azonban nem hallgattak rá. 296. A senatus Cinnát azon a címen, hogy a várost consul létére veszélyes helyzetében magára hagyta, s a rabszolgáknak felszabadítást ígért, megfosztotta consulságától és polgárjogától, helyébe Lucius Merulát, Iupiter papját (flamen dialis) választották meg. 297. Mint mondják, csak ez a pap, a flamen, viselheti állandóan a süveget (apex), míg a többi pap kizárólag a vallási szertartások idején viseli.

303. Octavius és Merula consulok a várost árokkal és a falak helyreállításával erősítették meg, köröskörül harci gépeket állítottak fel, és a hozzájuk hűséges városokban és Galliának Itáliával szomszédos területein katonákat toboroztak. Gnaeus Pompeius pro- consult pedig, aki az Adriai tenger partján állomásozó seregek parancsnoka volt, felszólították, hogy siessen a haza segítségére.

67. 304. Pompeius meg is érkezett, s a Porta Collina előtt vert tábort. Cinna is odaért és seregével együtt mellette táborozott le. 305. E hírek hallatára Gaius Marius a vele együtt száműzött polgárokkal és mintegy ötszáz, Rómából hozzá menekült rabszolgájukkal Et- ruriában partra szállt, 306. és azon mocskosan, borotválatlanul bejárta Etruria városait. Szánalmas látványt nyújtott. Felemlegette háborúit, a cimberek felett aratott győzelmeit és hatszoros consulságát. Megígérte, hogy teljesíti a szavazással kapcsolatos legfőbb kívánságaikat, és mivel minden szavát elhitték, sikerült az etruszkok közül hatezer főnyi sereget gyűjtenie. Ezekkel Cinnához csatlakozott, aki örömest fogadta, jelenlegi közös érdekeik miatt. 311. Claudius Appius katonai tribunust, a Róma felett emelkedő Ianicu- lus domb helyőrségének parancsnokát Marius emlékeztette azokra a jótéteményekre, amelyekben egykor tőle részesült, ezért Claudius hajnaltájban megnyitotta a város egyik kapuját, és befogadta Mariust is, Cinnát is. 312. Octavius és Pompeius azonnali ellentámadása azonban hamarosan kiszorította őket. Közben zivatar támadt, sok villámcsapás érte Pom- peius táborát, és maga Pompeius is, több előkelő személlyel együtt, életét vesztette.

69. 313. Marius, miután mind a tengeri, mind az észak felől történő folyami élelmiszer-szállítás útját elreteszelte, sorra elfoglalta azokat a Róma környéki városokat, amelyekben a rómaiaknak szánt gabonakészleteket tárolták. A raktárak őrségének gyors le- rohanásával elfoglalta Antiumot, Ariciát, Lanuviumot és több más várost. Egyes esetekben árulás is kezére játszott. 314. Miután a szárazföldi utánpótlási útvonalaknak is birtokába jutott, erejében bízva, a via Appián egyenest Róma felé tartott, sietve, nehogy máshonnan a város élelemhez jusson. 319. A senatus is teljes zavarban volt. Szörnyűnek tartották volna, hogy Lucius Merulát, Iupiter papját, akit Cinna helyébe consulnak választottak, és hivatalában semmi hibát nem követett el, attól megfosszák; másrészt azonban a bajok láttán Cinnával sem akartak ujjat húzni, s ezért az újabb követséget már mint con- sulhoz menesztették hozzá. 320. Semmi jót nem remélve immár, azt az egyet kérték, esküdjön meg nekik Cinna, hogy nem rendez vérontást. 323. Amikor a senatus az ígéretet elfogadva, Cinnát és Mariust felszólította, hogy vonuljanak be a városba – mert már ők is észrevették, hogy mindent Marius intéz és Cinna csak a nevét adja hozzá –, Marius gúnyosan mosolyogva azt mondta, hogy száműzötteknek nem szabad a városba belépniök. 324. Erre a néptribunusok népszavazás útján azonnal érvénytelenítették száműzetését a többi, Sulla consulsága alatt elűzött személyével együtt.

71. 325. Ők tehát az őket fogadó lakosság általános rémülete közepette vonultak be a városba, és azonnal, akadálytalanul szétrabolták mindazoknak a vagyonát, akiket ellenségnek tartottak. 328. Censorinus Octavius consul levágott fejét Cinnához vitte, az pedig a Forumon levő szószékre függesztette ki: ekkor ért consult első ízben ilyen sors. 329. Utána a többi kivégzettnek fejét is közszemlére tették; s ez a gyalázat, amely Octa- viusszal kezdődött, nem szűnt meg ezután sem, hanem kiterjedt a hatalmon lévők később kivégzett ellenségeire is. 330. Azonnal megindult ellenük a hajtóvadászat, akár se- natorok, akár úgynevezett lovagok voltak. A meggyilkolt lovagokkal megölésük után senki sem törődött többé, a senatorok közül azonban valamennyi megöltnek fejét a szószék előtt közszemlére tették. 331. Ilyen tettek közepette eltűnt az istenek iránti tisztelet, de még az emberek bosszújától és haragjától való félelem is! Semmi sem maradt, csupán a kegyetlen tettek, s e tettek után szégyenletes látványosságok rendezésére is vetemedtek. Az irgalmatlanul meggyilkolt embereknek haláluk után elvágták a nyakát, s a holttesteket elrettentő és riasztó például, szörnyűséges látványként tették közszemlére.

  1. 345. A következő évre Cinnát másodízben választották consulnak, Mariust pedig hetedízben, rajta tehát száműzetése, a haza ellenségévé nyilvánítása és a megölésére szóló parancs közzététele után imígy teljesült mégis a hét sasfióka jóslata. 346. Miközben még további számos szörnyűséget tervelt Sulla ellen, hivatali évének már első hónapjában meghalt. Cinna Marius helyébe Valerius Flaccust választotta consultársának, és Ázsiába küldte, Flaccus halála után pedig Carbót választotta maga mellé.

  2. 347. Sulla, aki mennél hamarabb saját személyes ellenségei ellen szeretett volna fordulni, a Mithridatés elleni hadműveleteket a lehetőséghez képest siettette – amint ezt művem előző fejezeteiben elmondtam –, és nem egészen három év alatt százhatvanezer embert semmisített meg, Hellast, Macedoniát, Ioniát, Asiát és több más provinciát, amelyeket Mithridatés annak idején elfoglalt, római uralom alá helyezett vissza, továbbá elfogta a király hajóhadát, és miután őt egykori meghódított területeiről visszaszorította ősi birtokaira, hazafelé indult. Hűséges és harcedzett, nagyszámú és eddigi diadalain fellelkesült hadsereg követte. 348. Rengeteg hajót, kincset és mindenféle értékes hadifelszerelést is hozott magával.

  3. 350. Sulla a senatushoz önérzetes üzenetet küldött. 351. . Gyűlölői a haza ellenségének nyilvánították, házát lerombolták, barátait meggyilkolták, és felesége meg gyermekei is csak nagy nehezen tudtak hozzá menekülni. 352. De hamarosan megérkezik majd, és eddigi nagy tettei után bosszút áll az egész városért mindazokon, akik ezt elkövették. De – mint mondotta – a többi polgárra, sőt még az új polgárokra sem neheztel semmiért.

  1. 363. Sulla italiai seregéből öt legiót és hatezer lovast, továbbá peloponnésosi és ma- cedoniai segédcsapatokat vévén magához, összesen mintegy negyvenezer emberrel Pirae- usból Patraeba, Patraeból pedig ezerhatszáz hajón Brundisiumba vitorlázott át.

  2. 366. Metellus után Gnaeus Pompeius, akit később a Nagynak neveztek el, szintén hozzájuk csatlakozott. Ez a villámcsapás következtében meghalt Pompeiusnak volt fia. Atyjáról úgy tartották, hogy nem barátja Sullának, és ő éppen e gyanú eloszlatása végett csatlakozott hozzá. Magával hozott egy legiót, amelyet főként Picenumban, ott nagy befolyással rendelkező atyjának hírnevére hivatkozva sikerült toboroznia. 367. Hamarosan két további legiót is gyűjtött, s a továbbiak során Sulla leghasznosabb párthívévé lett. Ezért Sulla, bármily fiatal volt is Pompeius, tiszteletben tartotta, és állítólag csak előtte állt fel, valahányszor az belépett hozzá. 371. Így indult hát (Sulla) ellenségei ellen, súlyos és leplezetlen gyűlölettel eltelve.

84. 379. Sulla brundisiumi partraszállásával a százhetvennegyedik olympias évében megindult tehát a háború (Kr. e. 84) .

  1. 390. Carbo, miután gyorsan Rómába húzódott vissza, itt Metellust és a többi Sullá- hoz csatlakozott senatort a római nép ellenségeinek nyilváníttatta. 391. Ezekben a napokban történt a Capitolium égése (Kr. e. 83). Egyesek szerint ez is Carbo műve volt, mások a consulokat vádolták, és akadtak, akik Sulla valamelyik emberében keresték a bűnöst. Az igazság soha nem derült ki, és magam sem tudnám a történteknek okát adni.

  2. 394. A következő év consulai lettek: Papirius Carbo másodízben és Marius, a nagynevű Marius unokaöccse, aki mindössze huszonhét éves volt (Kr. e. 82). A tél és a hosszan tartó erős fagy a seregeket távol tartotta egymástól.

  1. 428. Sulla, féltve a Várost, előreküldte lovas seregét, hogy az ellenség felvonulásának erélyesen útját állják (Kr. e. 82). Ő maga teljes seregével sietve a Porta Collina elé vonult, és déltájban Venus templománál tábort ütött, miközben ellenségei is már a Város előtt táboroztak. 429. Még aznap délután megkezdődött a csata. A jobbszárnyon Sulla győzött, balszárnya azonban vereséget szenvedett, s a kapu felé menekült. 430. A városfalakon tartózkodó öreg katonák, amint az ellenségnek a falak felé való áramlását megpillantották, egy szerkezet segítségével lebocsátották a kaput. Amint az lecsukódott, sok katonát, sőt számos senatort is megölt, a többiek pedig félelmükben és szorult helyzetükben ismét az ellenség ellen fordultak. 431. Egész éjszaka folyt a harc, és ők rengeteg ellenséges harcost kaszaboltak le. 432. Ebben a csatában a két fél becslések szerint együttvéve ötvenezer embert veszített. Sulla nyolcezernél is több hadifoglyot ejtett, és mivel ezek többségükben samnisok voltak, halálra nyilaztatta őket.

  2. 434. Az ifjabb Marius a föld alatti csatornákban bujkált, és rövidesen végzett magával. 435. Marius levágott fejét Lucretius elküldte Sullának, s azt Sulla a Forum közepén a szónoki emelvény előtt közszemlére tette, és állítólag még gúnyolódott is e consul fiatal korán: „Előbb evezősnek kell ám lenni, csak aztán nyúljunk a kormányrúdhoz!” .

  3. 441. Sulla Róma népét gyűlésre hívta össze. Itt nagy beszédben magasztalta önmagát, sok mindent mondott ellenfelei megrémítésére, beszédét pedig azzal zárta, hogy ha a nép engedelmeskedik neki, kedvező változást fog sorsában előidézni; ellenségei közül azonban senkit sem fog kímélni, hanem erejéhez mérten bosszút áll egyaránt a praetorokon, a quaestorokon, a katonai tribunusokon és mindazokon, akik ellenségeivel együttműködtek még azután is, hogy Scipio consul nem tartotta meg neki tett ígéretét. 442. Miután mindezt elmondta, azonnal nyilvánosságra hozta mintegy negyven senator és ezerhatszáz ún. lovag nevét, akiket halálra szánt. Úgy vélem, ő volt az első, aki a halálraítéltek nevét nyilvános kiírás (proscriptio) útján közzétette, megölőiknek ajándékot ígért, feljelentőiknek vérdíjat, de büntetést az őket rejtegetőknek. 443. Röviddel később a senatorok egy másik csoportját is proskribálta. Az így proskribált személyek egy részét azon nyomban elfogatásuk helyén, akár lakásukban, az utcán, vagy akár a templomokban, megölték, másokat élve hurcoltak Sulla elé, és lábai elé vetve őket, ott végeztek velük. Egyeseket végighurcoltak a városon, és úgy tapostak halálra. Ily szörnyű eseményekkel szemben a megdöbbent jelenlevők szót sem mertek emelni. 444. Többeket száműztek, másoknak vagyonukat kobozták el. A városból elmenekültek után pribékeket küldtek, akik mindent felkutattak utánuk, s akit csak megtaláltak, megölték. 448. A legtöbb városban (Sulla) saját kiszolgált katonáit telepítette le, akik egyúttal őrségül is szolgáltak Itália egész területén. A lakosok földjét és házait e veteránok között osztotta szét. Ez viszont hálássá tette őket iránta még halálában is, hiszen tudták, hogy birtokaik csak addig vannak szilárdan a kezükben, amíg Sulla uralma is szilárd. Ezért még lemondása után is harcoltak rendszere fenntartásáért.

97. 450. Miután Sulla ellenségeivel szembeni minden tervét végrehajtotta, és közülük az egy Sertorius kivételével – aki azonban messze tartózkodott – már senki sem volt életben, Metellust Hispaniába küldte Sertorius ellen, Rómában pedig mindent teljesen a saját tetszése szerint, egymaga intézett. 451. Szó sem volt többé törvényről, népszavazásról vagy bírák kisorsolásáról, hiszen mindenki rettegésben élt: vagy rejtőzködött, vagy hallgatott. Ezek után Sullának minden intézkedését, akár consuli, akár proconsuli minőségben hozta őket, érvényesnek és megváltoztathatatlannak nyilvánították. A Forumon a szónoki emelvény előtt felállították aranyozott lovas szobrát, ezzel a felirattal: Cornelius Sulla, a szerencsés hadvezér. 452. Ezt a melléknevet (Felix = Szerencsés) adták ugyanis neki hízelgői ellenségei felett elért sikereiért, s a talpnyalás ezt az elnevezést állandó melléknevévé tette.

Sulla Kr. e. 81-ben diktatórikus eszközökkel szervezi újjá a római államot (leges Corneliae).

100. 465. Hogy az ősi államrendnek a látszata megmaradjon, megengedte a népnek consulok választását is. Consulok lettek Marcus Tullius és Cornelius Dolabella. Ő maga dic- tatori hatalmával mint valami király állt a consulok felett. Dictatori hatalmánál fogva huszonnégy fascest1 vittek előtte, ugyanannyit, mint az egykori királyok előtt, és nagyszámú testőrgárda vette körül. 466. Törvényeket érvénytelenített, és új törvényeket hozott. Megtiltotta azt, hogy bárki praetor legyen, mielőtt quaestor volt, és consul legyen anélkül, hogy előbb a praeturát betöltötte volna. Megtiltotta továbbá ugyanazon hivatalnak tíz éven belül kétszeri viselését is. 467. A néptribunusok hatalmát csaknem teljesen megszüntette azzal, hogy őket minden befolyásuktól megfosztotta, és törvényben tiltotta meg, hogy aki néptribunus volt, valaha is más hivatalt viselhessen. Így tehát mindenki, aki hírnévre törekedett, és adott a származására, ettől fogva elkerülte ezt a hivatalt. Azt már nem tudom biztosan állítani, nem Sulla ruházta-e át a tribunusok választását a népgyűlésről a senatusra úgy, amint most is szokásos. 468. A senatusba, mivel az a viszályok és polgárháborúk közepette elnéptelenedett, a legkiválóbb lovagok közül mintegy háromszázat választatott oly módon, hogy mindegyikükről a Comitia tributa döntött. 469. Az általa kivégzett személyek több mint tízezer fiatal és erőteljes rabszolgáját felszabadította, római polgárjoggal ajándékozta meg, és saját nevéről Corneliusoknak nevezte őket. Így elérte, hogy a nép körében is legyen tízezer, mindenre elszánt híve. 470. Ugyanilyen célból szerte Itáliában az egyes városokhoz tartozó nagy kiterjedésű, meg nem művelt vagy büntetésként elkobzott földeket – mint az előbb már említettem – a vele harcoló huszonhárom legio kiszolgált katonái között osztotta szét.

101. 473. Sulla e tetteivel mindenkit rémületben tartott, és saját akarata szerint uralkodott. Amikor Mithridatés felett triumphust tartott, egyesek gúnyolódva burkolt királyságnak nevezték uralmát, hiszen éppen csak a királyi címet nem viselte. Mások viszont tetteiből ellenkező következtetésre jutottak, és uralmát leplezetlen tyrannisnak mondták.

H. I.

  1. Faces – Kettős bárd, a hatalom jelképe.