Ugrás a tartalomhoz

Görög–római szöveggyűjtemény

Németh György (2011)

Osiris Kiadó

136. fejezet - 134. A RÓMAI VÁLASZTÁSOK MANIPULÁLÁSA

136. fejezet - 134. A RÓMAI VÁLASZTÁSOK MANIPULÁLÁSA

Q. Tullius Cicero: Hogyan nyerjük meg a választásokat? 2-53.

Kr. e. 64

  1. Gondold meg, hogy milyen közösségről van szó, hogy mire pályázol, és hogy ki vagy. Amikor a forumra lemégy, szinte nap mint nap ezen kell töprengened: „»Új ember« (homo novus) vagyok, a consuli hivatalra pályázom, Rómában vagyunk.”

Neved ismeretlen voltát leginkább a szónoki dicsőséggel ellensúlyozhatod. E tehetség mindig felette nagy méltóságot jelentett; senkit sem lehet a consuli hivatalra méltatlannak ítélni, aki az egykori consulok védőjének számít. Ezért – mivel e dicsőségből indulsz ki, és ennek révén vagy az, aki vagy – olyan felkészülten kezdj szónokolni, mintha minden egyes ügyben egész tehetségedről hoznának ítéletet. 3. Gondoskodj arról, hogy e képességed segédeszközei – amelyekről tudom, hogy félretetted magadnak – készen és kéznél legyenek, és gyakran idézd emlékezetedbe., hogy barátaid nagy száma és sokszínűsége nyilvánvaló legyen; melletted van ugyanis az, ami nem sok „új embernek” állt rendelkezésére: minden adóbérlő, szinte az egész lovagrend, sok, hozzád hű vidéki város, sok, minden rendű és rangú ember, akit megvédtél, jó néhány testület, ezenkívül számos ifjú ember, akit szónoki tudásoddal nyertél meg magadnak, s nap mint nap megjelenő barátaid kitartó sokasága. 6. Ezenkívül munkálkodj azon, hogy jeles ifjú embereket állíts magad mellé, illetve hogy azokat, akik már melletted állnak, elszánt híveidként megtartsd – nagy méltóságot fognak neked kölcsönözni. Sokukat megnyerted már: juttasd tudomásukra, hogy milyen nagy jelentőséget tulajdonítasz nekik. Ha elérted, hogy azok, akik rokonszenveznek veled, lelkesen támogassanak, hatalmas hasznot fognak neked hajtani.

  1. Az állami tisztségekre történő pályázás is két szempont gondos megfontolására osztható fel: az egyik a barátok ragaszkodásának, a másik a nép jóakaratának megnyerésére irányul. A barátok ragaszkodását szívességekkel, szolgálatkészséggel, régi kapcsolatokkal, előzékenységgel és természet adta kedvességgel kell megszerezni. Ám a barátság e fogalma a pályázás esetében szélesebb körű, mint egyébként az életben – ugyanis mindenkit, aki valamiféle jóakaratot mutat irántad, aki értékel, aki otthonodban fel-felkeres, barátaid közé kell számítanod. Ám mégis a leghasznosabb azokhoz kedvesnek és kellemesnek lenni, akik igazabb okból, rokonság, sógorság, egyazon közösséghez tartozás vagy valamely más kapcsolat révén barátaid. 17. Továbbá nagyon kell igyekezned azon, hogy aki jól ismer, s leginkább, aki házadhoz tartozik, szeressen, és azt kívánja, hogy mennél befolyásosabb légy, valamint a veled egy körzethez (tribus) és szomszédságodhoz (vicus) tartozók, a védencek (cliens), aztán a felszabadított rabszolgáid, s végül még a rabszolgák is – ugyanis szinte minden beszélgetés, ami hírünket a forumon eldönti, az egyes háztartások tagjaitól indul ki. 18. Továbbá mindenféle barátokat kell szerezni: a hatás kedvéért rangos és neves embereket (ezek – még ha szavazatszerzésre nem is fordítanak oly nagy fáradságot – a pályázónak némi méltóságot kölcsönöznek). 21. Mivel azonban az embereket leginkább három dolog indítja jóindulatra és a választás során tanúsított ilyesfajta tettekre: a szívesség, a remény és a lelki rokonszenv, ügyelni kell arra, hogy ezek egyes fajtáit miképpen használjuk fel. 29. Ezért gondoskodj arról, hogy minden centuriát különböző emberekhez fűződő baráti szálakkal biztosítsd magadnak. Először is – ami szem előtt van – nyerd meg magadnak a senatorokat, a római lovagokat és minden rendből a serény és hálás embereket. Sok szorgalmas városi ember, sok hálás és serény felszabadított rabszolga tartózkodik a forumon; a legnagyobb gondossággal munkálkodj rajta, hogy azok, akiket akár magad, akár közös barátaitok révén el tudsz érni, lelkes híveid legyenek, keresd fel és gyűjtsd őket magad köré, s hozd tudomásukra, hogy felettébb jelentős szívességet tesznek neked. 30. Továbbá legyen az egész városra, minden testületre, körzetre és szomszédságra kiterjedő terved – ha ezekből a vezető embereket baráti körödbe vontad, úgy rajtuk keresztül a maradék tömeget is könnyen kézben fogod tartani. Ezt követően vésd eszedbe és emlékezetedbe egész Itáliát valamennyi körzetével és egészében is, és ne engedd, hogy egész Itáliában egyetlen vidéki város, egyetlen település, egyetlen helyhatóság vagy akár egyetlen hely is legyen, ahol nincsen megfelelő támaszod! Keress minden vidéken embereket, és kutass utánuk, ismerd meg őket, keresd fel és erősítsd meg őket, gondoskodj arról, hogy szomszédságukban fáradozzanak érted, és ügyedben úgy járjanak el, mintha ők maguk lennének a jelöltek! 31. Barátjuknak akarnak majd tudni, ha látják, hogy te is törekszel az ő barátságukra; hogy ezt megértsék, el fogod érni egy megfelelő szónoklatoddal. A vidéki és a falusi emberek máris barátainknak képzelik magukat, ha tudjuk a nevüket – ha pedig még azt is gondolják, hogy valamiféle védelmet szereznek maguknak, nem mulasztanak el egyetlen alkalmat sem, hogy érdemeket szerezzenek. Őket a többiek – legkivált vetélytársaid – még csak nem is ismerik, te viszont ismered és könnyen meg is ismered őket, s enélkül nem lehet szó barátságról.

41. Mivel a barátságkötésről már elég szó esett, a pályázásnak arról a másik részéről kell szólni, ami a köznép megnyerésével kapcsolatos. Ez megköveteli, hogy nevükön szólítsd az embereket, továbbá hízelgést, kitartást, jótékonyságot, jó hírnevet és tekintélyt kíván a közéletben. 42. Először is: tedd világossá, amit annak érdekében teszel, hogy megismerd az embereket, hogy nyilvánvaló legyen; és növeld erőfeszítéseidet, hogy ez napról napra jobban menjen – nincs más ilyen népszerű és hálás feladat. Azután: azt a képességet, amely természettől fogva nem sajátod, sajátítsd el – úgy kell színlelned, hogy tetteid természetesnek tűnjenek! Nem hiányzik belőled ugyan a kedvesség, ami egy derék és kellemes emberhez méltó, ám nagymértékben szükség van a színlelésre, ami – noha az életben egyébként bűnös és gyalázatos – a pályázás során mégis hasznos. Ugyanis amikor a hízelkedő rábólintás valakit hitványabbá tesz, akkor ez alávaló dolognak számít, amikor azonban mások közelebbi barátjává tesz, nem szabad azt annyira kárhoztatni; a pályázó számára pedig szükséges, hiszen arckifejezését, tekintetét és beszédét mindazok gondolkodásához és akaratához kell alakítania és alkalmaznia, akikkel találkozik. 45. Ezért hát könnyen írták elő számodra, tárd fel, hogy igyekezettel és szívesen teszed majd, amit tenni szándékozol. Ez nehezebb, és inkább az alkalomnak, mint természetednek felel meg: amit nem tudsz megtenni, vagy kedvesen tagadd meg, vagy egyáltalán ne tagadd meg – az egyik lehetőség derék férfihoz, a másik jó pályázóhoz illik. Ha ugyanis arra kérnek, amit becsülettel és bennünket fenyegető kár nélkül nem ígérhetünk meg – mint amikor valaki arra kér, hogy barátoddal szemben vállalj el valamilyen ügyet –, ezt kedvesen meg kell tagadnod, rámutatva baráti kötődésedre, és kinyilvánítva, mennyire kedved ellenére teszed, s jelezve, hogy más körülmények között ezt jóvá fogod tenni. 53. A pályázás során különösen ügyelni kell arra, hogy az állam jó reményt és tisztes véleményt tápláljon irántad; azonban mégsem szabad a pályázás idején sem a senatusban, sem a népgyűlés előtt hatalomvágyónak mutatkozni. Inkább a következő elveket tartsd szem előtt: az alapján, ahogy eddig éltél, a senatus úgy vélekedjék rólad, hogy tekintélyének védelmezője leszel, a római lovagok, a derék és gazdag férfiak eddigi életed alapján higgyenek a nyugalom és a stabilitás elkötelezett hívének, a tömeg pedig – mivel eddig legfeljebb egy népgyűlési beszéded és a bírósági eljárás miatt voltál körükben népszerű – gondolja azt, hogy az ő javukra fogsz munkálkodni.

N. T.

Quintus Tullius Cicero levele, amit Kr. e. 64-ben írt bátyjának, Marcus Tullius Cicerónak, aki a consulválasztásokra készült. Anélkül, hogy túlbecsülnénk Quintus tanácsait, tény, hogy Marcus megnyerte a választást, és Kr. e. 63-ban consul lett.