Ugrás a tartalomhoz

Görög–római szöveggyűjtemény

Németh György (2011)

Osiris Kiadó

138. fejezet - 136. POMPEIUS DIADALMENETE

138. fejezet - 136. POMPEIUS DIADALMENETE

Appianos: Róma története. XII 116-118.

Kr. e. 61

116. ... Harmincöt éves létére fényesebb diadalmenetet tartott (Kr. e. 61), mint bárki más korábban: a menet két nap, két éjjel tartott, és számtalan népet felvonultattak benne: pontosiakat, örményeket, kappadokiaiakat, kilikiaiakat, Syria minden népét, az albánokat, a héniochosokat, a skythiai achaiokat és a keleti ibéreket. Hétszáz sértetlen hajót sorakoztatott fel a kikötőkben, a diadalmenetben pedig arannyal megrakott fogatokat, málhás állatokat és sokféle egyéb kincset, köztük Dareiosnak, Hystaspés fiának kerevet- jét, valamint magának Eupatórnak a trónját. A király jogarát és nyolc könyök magas, színaranyból készült képmását is bemutatta, csakúgy, mint 75 100 000 ezüst pénzérmét, harci szekerek és fegyverek megszámlálhatatlan tömegét, hajók sarkantyúit, valamint hadifoglyok és kalózok tömegét: egyikük sem volt bilincsbe verve, és mind saját hagyományos öltözékét viselte.

  1. Közvetlenül Pompeius előtt a legyőzött királyok helytartói, fiai és hadvezérei haladtak: egy részük hadifogoly volt, a másik részük túszként került hozzá, összesen há- romszázhuszonnégyen. Köztük volt Tigranés fia, Tigranés; Mithridatés öt fia, Artapher- nés, Kyros, Oxathrés, Dareios és Xerxés; valamint két lánya, Orsabaris és Eupatra. Felvonult a menetben Olthakés, a kolchisiak helytartója, Aristobulos, a zsidók királya, Kilikia tyrannosai, a szkíta királynők, az ibérek három, az albánok két helytartója és a laodikeiai Menandros, Mithridatés egykori lovassági parancsnoka. Akit pedig nem tudtak Rómába hozni, mint Tigranést és Mithridatést, annak a képmását vitték a menetben, amint harcolnak, legyőzetnek és futásnak erednek. Lefestették még Mithridatés ostromát is és azt az éjszakát, amelyiken csendben kereket oldott. Végül a halálát is bemutatták, vele együtt lefestették a szűz lányokat is, akik szabad akaratukból vele együtt haltak meg, voltak képek az előtte meghalt fiairól és lányairól is, csakúgy, mint képmások a hagyományosan felékesített barbár istenekről. Körbehordoztak egy táblát is a következő felirattal: „Elfogtunk nyolcszáz bronzsarkantyús hajót, Kappadokiában nyolc, Koilé Syriában húsz várost alapítottunk, Palesztinában pedig azt, amit ma Seleukisnak neveznek. Legyőztük a következő királyokat: az örmény Tigranést, az ibér Artókést, az albán Oroizést, a méd Dare- iost, a nabatai Aretast és a kommagenéi Antiochost.” Ezt kürtölte tehát világgá a lista. Pompeius maga a kocsin állt, ezt is drágakövek borították, és ahogy mondják, a makedón Alexandros köpenyét viselte, már ha hinni lehet a szóbeszédnek. Valószínűleg Mithridatés kincsei között találta, ahova a kósiaktól került, akik Kleopatrától kapták. A kocsi nyomában lóháton ülő vagy gyalogló alvezérei követték, akik együtt harcolták vele végig a háborút. Amikor pedig megérkezett a Capitoliumra, egyetlen hadifoglyot sem öletett meg, ahogyan mások szokták, ha diadalmenetet tartottak, hanem közköltségen hazájukba bocsátotta mindet, kivéve a királyokat. Közülük is csak Aristobulost végeztette ki azonnal, majd később Tigranést. Így zajlott tehát Pompeius diadalmenete.

  2. Így tehát a rómaiak, legyőzvén mintegy negyvenkét év után Mithridatés királyt, alattvalóikká tették Bithyniát, Kappadokiát és a velük szomszédos népeket a Fekete-tenger partján.

K. P.