Ugrás a tartalomhoz

Görög–római szöveggyűjtemény

Németh György (2011)

Osiris Kiadó

14. fejezet - 12. GLAUKOS VENDÉGBARÁTSÁGOT KÖT DIOMÉDÉSSZEL

14. fejezet - 12. GLAUKOS VENDÉGBARÁTSÁGOT KÖT DIOMÉDÉSSZEL

Homéros: Ilias. VI 144-236.

Kr. e. 8. sz.

Válaszul így szólt Hippolochos ragyogó fiusarja (Glaukos)

„Hősszivü Tydeidés (Diomédés), minek is kutatod születésem?

Mint levelek születése, olyan csak az embereké is.

Földresodorja a lombot a szél, de helyébe az erdő mást sarjaszt újból, mikor eljön a szép tavasz újra: így van az emberi nemzet is, egy nő, más meg aláhull.."

Szólt. S megörült a csatában erőshangú Diomédés,

dárdáját a sokat tápláló földbe ütötte,

majd meg a nép-pásztorhoz mézes hangon ekép szólt:

„Régi barátom vagy hát így, révén az apáknak: mert hős Bellerophontést egykor az isteni Oineus húsz napon át vendégül látta a háza ölében, s tisztelték egymást gyönyörű vendégadománnyal:

Oineus bíbor övet nyújtott neki, szépragyogásút,

Bellerophontés meg színarany kettősfülü kelyhet...

Rajta, cseréljünk hát fegyvert: lássák ezek is, hogy ősi barátoknak valljuk dicsekedve magunkat"

Így szóltak ketten, s lovaikról földreszökelltek, és a baráti szövetséget kézrázva kötötték.

Ekkor azonban Glaukos eszét Kronidés elorozta, mert ez aranyfegyvert nyújtott át Tydeidésnek rézért, százökör-értékűt a kilencökör-árért.

D.G.

A trójai háború forgatagában egymással szembekerült Diomédés és Glaukos. Kiderült, hogy nagyapáik, Oineus és Bellerophontés egykor egymás vendégbarátai voltak. A két hős, felújítva családjaik barátságát, fegyvert cserél egymással, csakhogy „Glaukos eszét Kronidés (vagyis Zeus) elorozta”. Homéros korában eszerint a vendégajándékok cseréjénél is szerepet kezdett játszani azok „piaci” értéke. Arra mindenesetre semmi jel sem mutat, hogy a homérosi kor hallgatósága különösnek, netán nevetségesnek tartotta volna, hogy az öldöklő csata közepén két harcos megáll, és a családfájáról mesél.