Ugrás a tartalomhoz

Görög–római szöveggyűjtemény

Németh György (2011)

Osiris Kiadó

141. fejezet - 139. CAESAR BRITANNIÁBAN

141. fejezet - 139. CAESAR BRITANNIÁBAN

Strabón: Geógraphika. II 5, 8; IV 5, 3-4.

Kr. e. 55-54

8. … A rómaiak ugyanis, bár elfoglalhatták volna Britanniát, nem tették, mert látták, hogy lakóitól félniük nem kell (hiszen nincs akkora erejük, hogy bennünket megtámadhatnának), másrészt meg semmi hasznuk sem volna belőle, ha meghódítanák. Úgy látszik ugyanis, hogy most nagyobb a bevétel a vámokból, mint az adójövedelem volna, levonva persze a sziget őrzésére és az adók behajtására ott tartott katonaság költségeit, azonkívül a sziget körül lakók sok kellemetlenséget is okozhatnának.

  1. Az isteni Caesar kétszer ment át a szigetre, de hamarosan vissza is tért, anélkül hogy valami nagy dolgot vitt volna véghez, vagy messzire előrejutott volna a szigeten, minthogy a kelták földjén lázadások törtek ki, egyrészt a barbárok, másrészt a saját katonái közt, és azért is, mert sok hajót elvesztett, ugyanis holdtöltekor az apály és a dagály nagyobb arányokat öltött. Két vagy három ütközetben mégis legyőzte a britannokat, bár seregéből csak két legiót vitt át, s hozott magával túszokat, rabszolgákat s nagy mennyiségű egyéb zsákmányt. Most azonban néhány ottani fejedelem követekkel és hódolatnyilvánításokkal megszerezte Caesar Augustus barátságát, s áldozati ajándékokat ajánlott föl a Capitoliumon, s majdnem az egész szigetet a rómaiak hívévé tette. Egyáltalán nem nagy vámokat fizetnek a Keltikába bevitt és onnan kiszállított áruk után (ilyenek: elefántcsont, zabladíszek, nyakláncok, borostyán- és üvegmunkák s egyéb más ilyen olcsó áruk), úgyhogy a szigetnek nincs szüksége őrségre; legalább egy legió és némi lovasság volna kívánatos, ha innen adókat akarnának szedni, a sereg fenntartásának költsége azonban egyenlő lenne a befolyó adókkal; adó kivetése esetén ugyanis szükségképpen csökkennének a vámok, viszont erőszak alkalmazása bizonyos veszedelmet is jelentene.

  2. Britannia körül más kis szigetek is vannak; nagy azonban Ierné szigete, amely északi irányban vele szemben fekszik, inkább hosszúkás, mint széles. Erről semmi bizonyosat sem tudunk mondani, csak azt, hogy lakói vadabbak a britanniaiaknál, emberevők és nagy ét- kűek, és dicsőségnek tartják, hogy az elhunyt szülőket megeszik, s nyilvánosan közösülnek más asszonyokkal, valamint anyjukkal és nővérükkel. De ezekre vonatkozólag nincsenek megbízható tanúink, ámbár az emberevés például állítólag a skytháknál is szokás, és ostromok alkalmával nem riadnak vissza ettől a kelták meg az ibérek s még sok más nép sem.

F.J.

Strabón (Kr. e. 64/63 – Kr. u. 20) görög történetíró és geográfus 17 kötetes földrajzi munkájában leírta az egész akkor ismert világot, Európát (III-X. könyv), Ázsiát (XI-XVI. könyv) és Afrikát (XVII. könyv). Ierné, vagyis az Ír-sziget lakóinak értékelése meglehetősen sommás. Ierné lakói emberevők, megeszik halott szüleiket, és zabolátlan szexuális életet élnek még legközelebbi nőrokonaikkal is. E toposzok a lakott világ peremén élő népekre jellemzők az antik történetírásban. Hérodotos szerint például a kallatisiaknak nevezett indek (III 38) és az issédónok (IV 26) valamint a massageták is megeszik halott szüleiket (I 216).