Ugrás a tartalomhoz

Görög–római szöveggyűjtemény

Németh György (2011)

Osiris Kiadó

144. fejezet - 142. CAESAR CSILLAGA: SIDUSIULIUM

144. fejezet - 142. CAESAR CSILLAGA: SIDUSIULIUM

Servius: Vergilius Eclogáihoz. IX 47.

Kr. e. 44

Amikor Augustus atyja, Caesar emlékére gyászünnepi játékokat rendezett, fényes nappal egy csillag tűnt fel, ő pedig azt állította, hogy ez atyjának csillaga. Baebius Macer írja: a nap nyolcadik órája táján az égen egy rendkívül fényes, sugárküllőktől koszorúzott csillag tűnt fel. Némelyek úgy vélték, a jelenség az ifjú Caesar dicsőségének öregbítésére keletkezett, ő maga azonban úgy akarta értelmezni, hogy ez atyjának lelke, s ezért tiszteletére a Capitoliumon olyan szobrot állított fel, amelynek feje fölött aranycsillag ragyogott, talapzatára pedig ez volt felvésve: Caesarnak, a félistennek.

H.I.

Augustus saját korát az új aranykor eljövetelének tekintette. Aranykor azonban a legsötétebb vaskor után következhet csak be, ezért Caesart, akinek adoptiója Octavianus/Augustus hatalmának egyik legfontosabb legitimációjául szolgált, ki kellett emelni a polgárháborúk száz esztendejének „vaskorából”, és az istenek közé kellett emelni. Ezért értelmezte Octavianus az égi tüneményt Caesar lelkeként, és nem saját dicsőségének jeleként.