Ugrás a tartalomhoz

Görög–római szöveggyűjtemény

Németh György (2011)

Osiris Kiadó

150. fejezet - 148. AUGUSTUS

150. fejezet - 148. AUGUSTUS

Sextus Aurelius Victor: Történelem dióhéjban. Octavianus Augustustól, azaz mintegy Titus Livius munkáját folytatva, egészen Constantius Augustus 10. és Iulianus Caesar 3. consulatusáig. A fordítás alapjául szolgáló kiadás: Sexti Aurelii Victoris liber de caesaribus. Rec. Fr. Pichlmayr. Lipcse, 1911, 19662,1970[5].

Ur. Kr. e. 27 – Kr. u. 14

1.A város alapításától számított 720. esztendő táján, egész pontosan a 722. évben az a szokás terjedt el Rómában, hogy mindenki egy embernek kezdett buzgón engedelmeskedni. Octavianusnak apja Octavius volt, de mert nagyanyjának fivére örökbe fogadta, azért a Caesar, majd pedig, mivel volt annyira jóságos, hogy a többi párton aratott győzelmével nem élt vissza, azért a honatyák tanácsára Augustus névvel ruházták föl. A katonaságot ajándékokkal állította a maga pártjára, a tömeget pedig a rendszeres gabonajuttatások megszervezésével kenyerezte le, és ezután már mindenki mást könnyedén uralma alá hajtott. Így telt el mintegy 44 esztendő, míg Nolában halálát nem okozta valami betegség. Ez idő alatt a birodalomhoz csatolta Raetiát és Illyricumot, és a germániai törzsek kivételével a birodalmon kívüli népek vadságát is megzabolázta, jóllehet Numa óta ő volt a harmadik, aki – Antoniust legyőzve – bezáratta Ianus templomát. Ilyesmi a római jog szerint csak a háborúk elcsitulása idején fordulhatott elő. Közvetlen és megnyerő modorú ember volt, aki mérhetetlenül vágyott a fényűzésre és a szórakozásra, mégis leginkább aludni szeretett. A környezetéhez tartozó számtalan tudóst és barátait meg pártfogoltjait különös figyelmével tüntette ki, minthogy nagyon igyekezett eltanulni tőlük az ékesszólás művészetét, és a vallási dolgokhoz is csodálatosan vonzódott. Kegyessége miatt a haza atyja címmel és örökös tribunusi hatalommal ruházták fel. Ettől kezdve Rómában és a legjelentősebb tartományi városokban is már életében, de halála után is, templomokat építettek neki, és papi testületeket hoztak létre, hogy mint istent tiszteljék. Bár gyermekeivel, sőt hitvesével balszerencsés volt, az a nagy boldogság megadatott neki, hogy az indusok, szkíthák, garama- sok és baktriaiak is követséget küldtek hozzá, és szövetségéért esedeztek.

P. H. A.

Sextus Aurelius Victor a Kr. u. 4. század második felében tevékenykedő, egyszerű, afrikai származású történetíró volt. Életéről csupán annyit tudunk (Amm. Marc. XXI 10,6), hogy 361-ben Pannonia Secunda helytartója volt (művében is sok utalás található Pannoniára vonatkozóan). Aurelius Victor nehezen érthető, nagyon homályos stílusban írt. Nemegyszer előfordul, hogy kisebb-nagyobb, olykor pedig igen jelentős dolgokban téved (például a római polgárjog kiterjesztését Marcus Aureliusnak tulajdonítja, a Hadrianus-fal megépítését pedig Septimius Seve- rusnak, akit tévesen Syria helytartójaként említ, stb.). Az Augustus-életrajzban is vannak tévedések, például a császár nem veszítette el hitvesét.

P. H. A.



[5] Apja Gaius Octavius senator volt. Ősei híresek voltak vagyonukról és jószívűségükről, pénzüket az árva fiúra hagyták. Azok, akiket felügyeletével bíztak meg, elherdálták a va