Ugrás a tartalomhoz

Görög–római szöveggyűjtemény

Németh György (2011)

Osiris Kiadó

159. fejezet - 157. ADVERSA AUGUSTI

159. fejezet - 157. ADVERSA AUGUSTI

Plinius: Természetrajz. VII 45, 147-150.

Kr. u. 71 előtt

147. Az isteni Augustus személyét illetőleg is, akit pedig az egész emberiség ebben a felsorolásban (a szerencse kegyeltjei közt) tarthat számon, ha mindent gondosan mérlegelünk, az emberi sors figyelemre méltó állhatatlanságát fedezhetjük fel. Nagybátyja (Caesar) visszautasította, amikor a lovasság főparancsnokságáért (magister equitum) pályázott, és vele szemben Lepidust részesítette előnyben.[7] A proscriptiókkal gyűlöltté tette magát. A triumviratus idején a leghitványabb polgárokkal került kapcsolatba, de még így sem volt legalább egyenlő része (a hatalomban), mert Antonius elnyomta. 148. A philippi csatát betegen vészelte át, menekülnie kellett, és a betegségektől elgyötörve, továbbá – amint Agrippa és Maecenas nyíltan elismerte – a bőre alatti vizenyőtől felpuffadva rejtőzött három napig a mocsárban.2 Szicília körül (kétszer is) hajótörést szenvedett.3 Ugyanitt másodszor is egy barlangban kellett meghúzódnia. Mikor meg a tengeri ütközet során az ellenség hajóhada közvetlen közelről szorongatta, Proculeius nevű felszabadított rabszolgájának könyörgött, hogy szúrja le. Sok gondot okozott neki a perusiai csatározás, valamint az actiumi tengeri ütközet kimenetele is. 149. A pannoniai háború során lezuhant egy ostromtoronyból.4 Több katonai zendüléssel kellett megküzdenie. Betegségeiben többször fordult állapota válságosra. Közben Marcellus is gyanúsan viselkedett.5 Agrippa megszégyenítő körülmények közt vonult vissza mellőle.6 Többször követtek el ellene merényletet. Fiai halálát is neki rótták fel bűnül, így nem csak fiúörökösök hiánya miatt kellett gyászolnia őket.7 Leánya (Iulia) erkölcstelen életet élt, és – mint köztudomásúvá is vált: – gyilkos merényletet tervezett ellene. Mostohafia, (Tiberius) Nero, botrányos módon vonult vissza. Majd unokája (az ifjabb Iulia) ugyancsak házasságtörőnek bizonyult. Azután egyik csapás a másikat követte: nem volt pénz a zsoldfizetésre, Illyri- cumban zendülés tört ki, fegyverfogható ifjúság híján rabszolgákat kellett toborozni, a fővárosban járvány, Italiában éhínség dühöngött. Ő maga is halálra szánta magát, és négy napig nem evett, amivel a halál csíráit fogadta testébe. 150. Mindehhez járult Varus katasztrófája, valamint uralkodói személyének bemocskolása, Agrippa Postumus adoptálása, majd kitaszítása, számkivetése után visszakívánása, azután gyanakvása és félelme, hogy Fabius (Maximus) kiszolgáltatja titkait, másrészről felesége és Tiberius cselszövései, amelyekkel utoljára kellett bajlódnia. Végül is az isten, aki – nem tudom: – megérdemelte, vagy inkább csak megkaparintotta az egeket (deus ille caelumque nescio adeptus magis an meritus), úgy hunyt el, hogy ellenségének a fia (Tiberius) lett az örököse.

B. I.

Augustus üstökösszerű karrierje nemcsak csodálói, hanem haragosai számát is növelte. A Kr. u. 79-ben, a Vezúv kitörésekor elhunyt természettudós, idősebb Plinius kevés tisztelettel jellemezte Augustust. Istenné avatásához fűzött megjegyzése (inkább csak megkaparintotta az egeket) meglepően kritikus.

  1. Kr. e. 46-ban.

  2. Kr. e. 43 októberében két csatát vívtak Philippinél. Octavianus az első csata után rejtőzködött a mocsárban.

  3. A Sextus Pompeius ellen vívott háborúban.

  4. Kr. e. 35-ben, Metulumnál.

  5. Octavia fia, Marcellus volt Augustus kijelölt utóda, akit egyes híresztelések szerint Augustus felesége, Livia tett el láb alól, hogy saját fia, Tiberius uralkodhassék.

  6. Kr. e. 22-ben.

  7. Örökbe fogadott unokái, Caius és Lucius Caesar.



[7]