Ugrás a tartalomhoz

Görög–római szöveggyűjtemény

Németh György (2011)

Osiris Kiadó

163. fejezet - 161. TIBERIUS ÉS SEIANUS – KÉT VÉLEMÉNY

163. fejezet - 161. TIBERIUS ÉS SEIANUS – KÉT VÉLEMÉNY

Velleius Paterculus: A római történelemről M. Vinicius consulhoz írott két könyve. II 126-128.

Kr. u. 30

126. Mindezek mindannyiunk szeme láttára történtek, és a lelkünkbe vésődtek, kinek is jutna eszébe az utóbbi tizenhat év eseményeit részletesen elbeszélni? (Tiberius) Caesar az istenek közé emelte atyját (Augustust), nem parancsával, hanem őszinte, vallásos érzületével, nemcsak istennek nevezte, hanem valóban istenné tette. A közéletbe visszahozta a bizalmat, a forumról elűzte a viszálykodást, a Mars-mezőről a szavazók megvesztegetését, a senatusból a széthúzást, és visszaadta az államnak az eltemetett és elfeledett igazságosságot, méltányosságot és buzgalmat. Gyarapodott a magistratusok tekintélye, a senatus méltósága, a bíróságok súlya. Vége lett a színházi zavargásoknak, mindenki igyekezett helyesen cselekedni, akár jószántából, akár kényszerből. Jutalmazták a helyes cselekedeteket, és büntették a helyteleneket. A közrendű tisztelte az előkelőt, de nem félt tőle; a hatalmas fölötte állt az alattvalónak, de nem vetette meg. Mikor volt olcsóbb a gabona? Mikor boldogabb a béke? Az augustusi béke kiterjedt kelettől nyugatig, észak és dél legtávolabbi határáig, s a földkerekség minden zuga mentes volt a rablók miatti félelemtől, s az uralkodó bőkezűsége nemcsak a polgárok szorult helyzetén segít, hanem a városokén is...

  1. Ritkán fordul elő, hogy a kiváló emberek saját sorsuk irányításában ne találnának hatékony segítőket; így a két Scipio a két Laeliust, akiket önmagukkal mindenben egyenlőnek tekintettek. Hasonlóképpen az isteni Augustus Agrippát és rögtön utána Stati- lius Taurust, akiknek számára családjuk ismeretlensége nem volt akadály abban, hogy többször consulságig, diadalmenetekig és több papi tisztségig emelkedjenek. A nagy jelentőségű dolgokhoz tekintélyes segítőtársakra van szükség. Fontos az állam számára, hogy a szükséges intézkedéseket tartsák tiszteletben, és a közérdekű tevékenységet övezze tisztelet. Az említett példák nyomán Tiberius Caesarnak az uralkodással együtt járó gondokban mindig kiváló segítője volt Aelius Seianus. Ennek atyja előkelő lovagrendi, anyai ágon is igen előkelő, ősi és magas tisztségeket viselő család sarja. Fivérei, unokatestvérei és nagybátyja consularisok, ő maga igen megbízható és jó munkabírású, testalkata összhangban áll képességeivel. Barátságosan szigorú, méltóságteljesen víg kedélyű férfiú, tevékenysége közben felettébb ráérősnek tűnik, semmit sem követel magának, viszont éppen ezzel mindent elér. Önmagát másoknál szerényebben értékeli, tekintete és életvitele nyugodt, szelleme éber.

  2. Az ő erényeinek megítélésében már régóta verseng a közvélemény az uralkodó ítéletével. A senatusnak és a római népnek nem új szokása a legnemesebbnek tartani azt, aki a legjobb. Ugyanis már a mi őseink, akik az első pun háború előtt, ezelőtt háromszáz évvel első ízben Tiberius Coruncariust, homo novus volta ellenére, minden más tisztséggel együtt főpapnak megválasztva, a legmagasabb méltóságra emelték. Ugyanezek a lovegrendi családból való Sp. Carviliust, majd M. Catót – aki nem Rómából, hanem Tus- culumból való homo novus volt –, továbbá Mummius Achaicust consuli és censori tisztséghez, valamint diadalmenethez juttatták. Ugyancsak ők az ismeretlen származású Ma- riust egészen hatodik consulságáig vitathatatlanul a római nép vezetőjének tekintették. Azok, akik akkora befolyást engedtek meg Tulliusnak, hogy szinte az ő döntésétől függött, hogy kik legyenek a vezetők Rómában. Azok, akik nem tagadtak meg semmit Asinius Pol- liótól – amit a legelőkelőbbek is csak nagy erőfeszítések árán szerezhettek meg –, úgy gondolták, hogy megilleti a legnagyobb tisztség azt, aki a legderekabb. Ezeknek a közismert példáknak a követése indította Caesart arra, hogy próbára tegye Seianust, Seianust pedig arra, hogy támogassa az uralkodót terhei viselésében; a senatust és a római népet pedig arra vette rá, hogy akit a legderekabbnak ismert meg, arra szívesen bízza rá biztonságának védelmét.

H. ZS.

Tacitus: Évkönyvek. IV 1-3.

(1.) Gaius Asinius és Gaius Antistius consulsága alatt Tiberius kilencedik éve a köznyugalomnak, háza népe virágzásának jegyében folyt – mert Germanicus halálát a szerencsés események közt tartotta számon –, mikor hirtelen kavarodást támasztott a sors; ő maga kegyetlenné vált, vagy erőt adott a kegyetlenkedőknek. A kezdet és az ok Aelius Seianusnál, a praetori csapatok parancsnokánál keresendő, akinek hatalmáról fentebb már említést tettem: most származását, jellemét fogom előadni, és hogy mily tettel indult az uralom megkaparintására. Vulsiniiben született, apja Seius Strabo római lovag, és kora fiatalságában Gaius Caesart, az isteni Augustus unokáját kísérgette, miközben azt is beszélték, hogy Apiciusszal, a gazdag tékozlóval pénzért fajtalankodott. Ezután különféle mesterkedésekkel úgy lenyűgözte Tiberiust, hogy a másokkal szemben kiis- merhetetlent – csak vele szemben – vigyázatlanná s védtelenné tette: nem annyira ügyességével – hisz ő maga is ugyanolyan mesterkedéseknek lett áldozata –, hanem az istenek haragjában a római állam ellen, amelynek egyformán romlására volt akár hatalma, akár bukása. Teste a fáradalmakat tűrő, lelke vakmerő; önmagát elpalástoló, másokkal szemben vádoló; egy személyben hízelgés és büszkeség; kifelé tettetett szemérem, belül a főhatalom elnyerésének vágya, s ennek okából hol bőkezűség és fényűzés, gyakrabban szorgalom és éberség – csupa nem kevésbé ártalmas tulajdonság, valahányszor az uralom megszerzése végett színlelik.

  1. A testőrparancsnokság korábban szerény súlyát megsokszorozta azzal, hogy a városszerte szétszórt cohorsokat egyetlen táborba tömörítette, hogy egyszerre kapják a parancsokat, és számuk és erejük, valamint egymás látása magukban önbizalmat, másokban félelmet keltsen. Ürügyként azt hangoztatta: a katonaság, ha szabadjára engedik, féktelenkedik; ha valami hirtelen történik, hathatósabb segítséggel, egyszerre jönnek, és fegyelmezettebben fognak közbelépni, ha a megerősített tábort a város csábításaitól távol állítják fel. Amint befejeződött a táborépítés, lassanként a katonák bizalmába férkőzött azáltal, hogy meglátogatta, megszólította őket, ugyanakkor a centuriókat és a tribu- nusokat maga válogatta ki. A senatorok megkörnyékezésétől sem tartózkodott: híveit tisztségekkel vagy tartományokkal tüntette ki, hiszen készséges volt hozzá Tiberius és olyannyira hajlandó, hogy nemcsak beszélgetés közben, hanem az atyák és a nép előtt is munkatársának emlegette, s képmásainak tiszteletét a színházakban és forumokon, sőt még a legiók táborközpontjaiban is megengedte.

  2. Egyébként a teljes caesari ház, a férfivá lett fiú, a felserdült unokák akadályt gördítettek vágyai elé, és mivel erőszakkal annyit egyszerre megrontani nem biztonságos, a ravaszság időközöket követelt a bűnös tettek között. Mégis a rejtettebb utat választotta, és Drususszal akarta kezdeni, aki ellen friss harag tüzelte. Mert a vetélytársat nem tűrő és indulatosabb természetű Drusus egy véletlen szóváltás során öklével megfenyegette Seianust, és mikor az viszont kezet emelt rá – arcul ütötte. Tehát mindenre elszánva, legkönnyebbnek azt találta, ha Drusus feleségéhez, Liviához fordul: Germanicusnak ez a gyermekkorában nem tetszetős nővére később szépségével tündöklött. Mintha szerelem fűtené, házasságtörésre csábította, és miután az első bűn birtokába jutott – az asszony, ha elveszti szemérmét, mást sem tud megtagadni –, a házasság reményére, közös uralkodásra és férjének elemésztésére vette rá. És az a nő, kinek nagybátyja Augustus, apósa Tiberius volt, és Drusustól születtek gyermekei, önmagát és elődeit és utódait egy kisvárosi házasságtörővel mocskolta be, hogy tisztes és meglevő dolgok helyett gyalázatosakban és bizonytalanokban reménykedjék. Beavatják a tervbe Eudemust, Livia barátját és orvosát, ki mestersége örvén gyakran megfordult bizalmas társaságában. Seianus kitaszítja házából a feleségét, Apicatát, akitől három gyermeke született, hogy szeretője előtt ne váljék gyanússá. De a gaztett nagysága félelmet, halogatást, időnként különböző terveket hozott magával.

B. I.