Ugrás a tartalomhoz

Görög–római szöveggyűjtemény

Németh György (2011)

Osiris Kiadó

168. fejezet - 166. CLAUDIUS LEVELE AZ ALEXANDRIAIAKHOZ

168. fejezet - 166. CLAUDIUS LEVELE AZ ALEXANDRIAIAKHOZ

Kenyon, F. G. – Bell, H. I.: Greek Papyri in the British Museum (Pap. Lond.) VI. London, 1923, Nr. 1912.

Kr. u. 41

  1. hasáb: Akaratom az, hogy az isteni Augustus alexandriai templomának neókorosait2 sorshúzás útján válasszák, mint ahogyan ugyancsak az isteni Augustus kanóposi (neóko- rosait) is sorshúzás útján választják. Ami azt a terveteket illeti, hogy a közéleti tisztségek (politikai archai) három esztendeig tartsanak, szerintem igen bölcsen gondolkoztok, mivel a hivatalviselők, attól félvén, hogy számot kell adniuk hivatalviselésük alatti helytelen cselekedeteikért, mértékletesebb magatartást fognak tanúsítani hivatali beosztásukban. A tanácsra (bulé) vonatkozólag: hogy a régi királyok alatt mi volt nálatok a szokás, én nem tudom megmondani, de hogy az előttem (uralkodó) Augustusok alatt nem volt (bulé Alexandriában), ti tudjátok a legjobban. Mivel ez az új ügy most vetődött fel először, és az sem világos, hogy hasznára válnék-e a városnak és az én dolgaimnak, írtam Aemilius Rectusnak, vizsgálja meg és jelentse nekem, hogy egyáltalán szükség van-e megszervezésére, és – ha szükségesnek mutatkoznék – ez miféle módon történjék. Ami (végül) azt a kérdést illeti: kik felelősek a zsidóellenes zavargásért és villongásokért, sőt – az igazat megvallva – háborúért, bár követeitek, de leginkább Dionysios, Theón fia, nagy buzgalommal képviselték az ügyet az ellenfél követeivel szemben, én mégsem voltam hajlandó határozott döntést hozni, mindenesetre engesztelhetetlen haragot tartogatok magamban azok ellen, akik (az ellenségeskedést) történetesen újrakezdik. Egyszerűen és nyíltan kijelentem, hogy ha ezzel az egymás elleni csökönyös és vészes haraggal fel nem hagytok, kénytelen leszek megmutatni, hogy milyen egy emberszerető uralkodó (hégemón philanthrópos), ha igazságos haragra gerjesztik.

B. I.

Az egyiptomi Fajjúmban talált papirusz első része L. Aemilius Rectus egyiptomi praefectus kísérőirata, ezt követi a Claudius-levél, amelynek elejét közöljük. Második részében a császár az alexandriai zsidóság és a többi ott élő polgár viszonyait próbálja békés keretek közé terelni, felhíva mind a zsidók, mind pedig a többiek figyelmét az egymás szokásai iránti türelemre, amelyre különösen szükség volt a Kr. u. 41-ben kirobbant fegyveres zavargások után.

  1. Az ephébosok a polgárok katonai kiképzésben részesült, 14 éves fiai voltak.

  2. A neókoros (szó szerint templomseprő) a szentély és a kultusz felügyelője volt.