Ugrás a tartalomhoz

Görög–római szöveggyűjtemény

Németh György (2011)

Osiris Kiadó

169. fejezet - 167. CLAUDIUS BESZÉDE: A LYONI BRONZTÁBLA

169. fejezet - 167. CLAUDIUS BESZÉDE: A LYONI BRONZTÁBLA

CIL XIII 1668.

Kr. u. 48

Idegenek jöttek helyükbe, mégpedig kívülről, mint ahogy Romulusnak a sabinok közül való Numa lépett az örökébe, aki szomszéd volt ugyan, | 10. de akkor mégis kívülről való. Így követte Ancus Marciust is Tarquinius Priscus. Ez nem tiszta vére miatt (propter temeratum sanguinem) – amennyiben apja a korinthosi Démaratos volt, anyja pedig Tarquinii városából való előkelő, de szegény nő, akinek éppen ezért ilyen férjhez kellett mennie, mivel otthon nem pályázhatott tisztségekre – Rómába költözött, | 15. és ott elnyerte a királyságot. Őt és fiát is (vagy unokáját, mert a szerzők ebben sem értenek egyet) az a Servius Tullius váltotta fel, aki a mieink szerint egy Ocresia nevű rabnőtől született, az etruszkok szerint viszont valamikor Caelius Vibennának volt leghűségesebb társa, jó és rossz sorban kísérője. Miután mindenféle megpróbáltatást elszenvedvén Caelius | 20. seregének maradványaival Etruriából távozni kényszerült, elfoglalta a Caelius-hegyet, amelyet vezéréről Caeliusnak nevezett így el, és a maga nevét is megváltoztatván (mert etruszkul Mastarna volt a neve), az említett nevet vette fel, és az állam nagy hasznára elnyerte a királyságot. Majd miután Tarquinius Superbus viselkedése gyűlöletessé vált a római polgárok előtt, mind az övé, mind a fiaié, | 25. mindenki megundorodott a királyságtól, és az állam vezetését consulokra, tehát évenként változó tisztviselőkre bízták.

Minek emlegessem most őseink találmányát, a még ennél a consuli hatáskörnél is hathatósabb dictaturát, amelyhez a súlyosabb háborúk vagy elmérgesedett belső megmozdulások idején folyamodtak? | 30. Vagy a néptribunusoknak a nép megsegítésére rendelt intézményét? Minek (említsem, hogy) a consulok hatalmát a decemvirekre ruházták át, majd később, a decemvirek uralkodásának felszámoltával ismét visszaadták a consuloknak? Minek (említsem) a consuli hatalomnak többek között való felosztását és a consuli hatalommal felruházott katonai tribunusok intézményét, amelynek betöltésére hat-hat vagy éppen nyolc-nyolc személyt | 35. választottak? Végül pedig nem osztották-e meg a néppel a tisztségeket, mégpedig nemcsak a hivatali jogkörrel járókat, hanem a papi méltóságokat is? És ha most elmondanám, milyen háborúkkal kezdtek annak idején eleink, és hova jutottunk mi, a túlzott nagyzolás látszatától kellene tartanom, hogy tudniillik szántszándékkal hánytorgatom fel a birodalmi határoknak az óceánon túli kiterjesztésével szerzett dicsőséget.

Inkább visszakanyarodom tárgyamhoz. A polgárjogot (civitatem) | 40.

  1. . lehet. Igenis új szokást honosított meg az isteni Augustus, az én nagybátyám és Tiberius Caesar, atyám bátyja (patruus) akkor, amikor úgy rendelkezett, hogy ebben a curiában valamennyi coloniának és municipiumnak, tehát a derék és tehetős férfiaknak színe-virága helyet foglaljon. Tehát akkor az italiai (Italicus) senator nem előbbre való a tartománybelinél (provinciali)? | 5. A véleményemet erről a dologról tényekkel fogom elétek tárni, ha majd censori tisztemnek e részben eleget teszek. A tartománybelieket semmi esetre sem tartom elutasítandóknak, ha egyébként alkalmasak arra, hogy a curi- ának díszei legyenek. Itt van például a viennaiak tiszteletre méltó és virágzó coloniája. Milyen régen ad már senatorokat ennek a testületnek! Ebből a coloniából | 10. a kevesek közül is barátilag kedvelem és ma is igénybe veszem ügyeim intézésében L. Vestinust, a lovagrendnek ezt a díszét. Azt kérem (tőletek), hogy ennek a fiai elnyerhessék a papi tisztségek első fokozatát, hogy majd később, az évek múltával tovább gyarapodhassanak méltóságban. Elhallgatnám itt annak a lázadónak átkozott nevét, mert gyűlölöm azt a palaestrába illő monstrumot, aki akkor | 15. hurcolta be házába a consulságot, amikor coloniája még el sem nyerte egészen a római polgárjog jótéteményét.1 Ugyanakkor sajnálatra méltó fivéréről azt mondhatom, hogy egyáltalán nem érdemelte meg sorsának ilyen alakulását, hogy ne lehessen hasznosan működő senatortársatok.

De itt az ideje, Tiberius Caesar Germanicus, hogy felfedd a senatorok előtt: | 20. mire is irányul felszólalásod, mert már Gallia Narbonensis legvégső határaiig kalandoztál el!2

Íme ezek a kiváló ifjak, ahányukat csak látom, semmivel sem szégyenlendőbb sena- torok, mint amennyire Persicusnak, neves barátomnak sem kell szégyenkeznie, amiért őseinek képmásai között ott olvashatja Allobrogicus | 25. nevét. Ha pedig ebben egyet- értetek velem, mi mást kívánhattok még tőlem, mint hogy ujjal mutassak rá előttetek: már a narbói provincia határain túli föld is küld senatorokat nektek, mivel azt nem bánjuk, ha rendünk tagjai Lugdunumból valók. Senatortársaim! Csak félénken hágtam túl a provinciáknak előttetek | 30. határait, de most már múlhatatlanul foglalkoznunk kell Gallia Comata ügyével. Ha itt valaki csak azt nézi, hogy tíz esztendeig kötötték le fegyvereikkel az isteni Iuliust, akkor ezzel szemben gondoljon száz éve tartó megingathatatlan hűségükre és arra is, hogy sok belső zavarunk során az engedelmeskedésnél többet tapasztalhattunk részükről. Amikor atyám, Drusus | 35. meghódította Germaniát, ők csendességükkel biztonságossá tették a hátországot mögötte, bár éppen a Gallia lakosai számára új és szokatlan census végrahajtása közben kellett hadba vonulnia. Hogy ez a művelet milyen veszélyekkel járhat ránk nézve, bár célja csupán csak az, hogy a rendelkezésre álló erőforrásokat nyilvántartásba vegyük, éppen manapság fölöttébb | 40. súlyos tapasztalatok árán tanultuk meg.

B. I.

A Claudius senatus előtt mondott beszédét tartalmazó hatalmas bronztáblát 1524-ben találták meg Lyonban, az antik Lugdunumban, Claudius szülővárosában. A tábla két hasábban tartalmazza a szónoklat részleteit, a tábla felső része elveszett. Méretei így is imponálók: 1,93 m hosz- szú, 1,39 m magas, és 225,5 kg-ot nyom. A senatusi vitát, amelynek során Claudius javasolta a Gallia Comata-beli gall aeduusok előkelői számára a római senatusba való bejutás jogát, Tacitus is megörökítette (Évkönyvek. XI 24-25). Ebből Claudius beszédének összefoglalását idézzük:

„Őseim, akik közül a legrégibb, a sabin eredetű Clausus egyszerre jutott a római polgárjog (civitas Romana) birtokába és a patriciusi családok (familiae patriciorum) közé, arra intenek, hogy hasonló elveket érvényesítsek kormányzásomban, és áthozzam ide, ami jó bárhol találtatott. 2. Mert jól tudom, hogy a Iuliusok Albából, a Coruncaniusok Cameriumból, a Porciusok Tusculumból és mások – hogy régi dolgokat ne firtassunk – Etruriából s Lucaniából és egész Italiából kerültek a senatusba, végül maga Italia tolódott ki az Alpokig, hogy ne csak külön-külön egyesek, hanem földek, népek olvadjanak bele a római névbe. 3. Szilárd volt itthon a béke, és a külső országokkal szemben virágjában állott hatalmunk, mikor a Paduson túliakat polgáraink közé fogadtuk, mikor azzal a látszattal, hogy a világ minden tájára katonai településeket irányítunk, és hozzájuk adjuk a tartományok legderekabb fiait, a megfáradt birodalom segítségére siettünk. Csak nincs okunk elégedetlenkedésre, amiért a Balbusok Hispaniából és nem kevésbé jeles férfiak Gallia Narbonensisből átjöttek hozzánk? Utódaik itt élnek, és e haza szeretetében nem maradnak el mögöttünk. 4. Mi más vált vesztére Spártának és Athénnak, bár fegyverek dolgában erősek voltak, ha nem az, hogy a legyőzötteket (victi) mint idegeneket (alienigeni) távol tartották maguktól? Bezzeg Romulus, a mi városunk alapítója olyannyira bölcs volt, hogy akárhány népet egy nap leforgása alatt levert, azután a polgárok közé fogadott. Jövevények (advenae) uralkodtak felettünk. Szabadon bocsátott rabszolgák fiaira tisztségeket (magistratus) bízni nem új keletű dolog, mint sokan tévesen hiszik, hanem már az ősi köztársaság így járt el. 5. De a senonokkal harcban állottunk! Mintha a volscusok és az aequusok sohasem sorakoztak volna fel ellenünk. A gallok fogságába estünk! De az etruszkoknak is túszokat adtunk, és vállalnunk kellett a samnisok igáját.

  1. Mégis, ha valamennyi háborút számba vennők, egyet sem fejeztünk be hamarabb, mint a gallok ellen. Azóta folyamatos és megbízható a béke. Ha már egybekeveredtek szokásainkkal, műveltségünkkel, rokonságunkkal, inkább hordják ide aranyukat és gazdagságukat, semmint külön élvezzék. 7. Mindaz, összeírt atyák, amit ma ősréginek hisznek, valamikor új volt. A nép kapta meg a hivatalokat a patríciusok után (plebei magistratus post patricios), a latinok a plebeiusok után (Latini postplebeios), Italia egyéb népei a latinok után (ceterarum Italiae gentium post Latinos). Régi keletű lesz ez is, és amit ma példákkal támogatunk, maga is a példák közé kerül.

25. 1. Mikor a princeps szónoklatát a senatusi határozathozatal (patrum consultum) követte, elsőnek az aeduusok nyerték el a város senatori jogát.” (B. I.)

  1. Az indulatos kirohanást Valerius Asiaticus viennai senator ellen intézte. Erről részletesebben Tacitus ír (Évkönyvek. XI 1-3). Apalaestra, görögül: palaistra, a birkózócsarnok.

  2. A senatorok gúnyos közbekiáltása. A lugdunumiak egy szót sem mertek megváltoztatni a se- natusi jegyzőkönyv bronzba vésésekor, ezért maradhatott bent ez a kevéssé hízelgő megjegyzés a dokumentumban.