Ugrás a tartalomhoz

Görög–római szöveggyűjtemény

Németh György (2011)

Osiris Kiadó

170. fejezet - 168. A COLONUSOK SZEREPE A KORAI CSÁSZÁRKORBAN

170. fejezet - 168. A COLONUSOK SZEREPE A KORAI CSÁSZÁRKORBAN

Columella: A mezőgazdaságról. I 7.

Kr. u. 60-as évek

. A gazda legfőbb gondja ne csak egyéb dolgokra, hanem elsősorban az emberekre irányuljon. Ezek vagy colonusok, vagy rabszolgák, mégpedig megkötve vagy szabadon. A colo- nusokhoz legyen nyájas, előzékeny, és inkább munkát követeljen tőlük, semmint fizetést (pensiones), mivel ez a (bánásmód) kevésbé bántó és általában mégis jövedelmezőbb. Mert ahol a földet szorgalmasan művelik, rendszerint megvan a jövedelem, és ha az időjárás vagy rabló erőszakos módon közbe nem szól (maior vis), nem kell veszteségre számítanunk, és a colonus éppen ezért nem is mer csökkentést kérni. De a gazdának nem is szabad mindenben, amire csak a colonust kötelezte, jogaihoz ragaszkodnia, mint például a fizetési határnapok dolgában, a tűzifa beszállításában és egyéb jelentéktelen dolgok megkövetelésében, amelyeknek előteremtése a parasztoknak több fáradságába, mint pénzébe kerül. Valóban, ne érvényesítsük mindenben törvényes lehetőségeinket, mert már a régiek megmondták, hogy a jog túlhajtása a legkínzóbb kereszt (summum ius summa crux).1 Másrészről elhanyagolnunk sem szabad egészen, mert az uzsorás Alfius2 is helyesen mondta: „A legmegbízhatóbb (adós)nevek is behajthatatlanokká válnak, ha nem figyelmeztetjük őket.”

. Mindenesetre távol eső birtokokon, ahová a tulajdonos nem egykönnyen szállhat ki, mindenfajta földet ajánlatosabb szabad colonusokra bízni, mint rabszolga villicusok- ra, főleg gabonával bevetett földet, amelyben – a szőlőültetvényekhez (vinea) képest – a colonus a legkevesebb kárt teheti, míg a rabszolgák annál nagyobb bajokat okozhatnak. Az igásállatokat bérbe adják, rosszul tartják azokat éppúgy, mint a többi jószágot, nem forgatják meg kellőképpen a földet, vetőmag címén sokkal többet számolnak el, mint amennyit valójában elvetettek, de még a földre bízott vetést sem úgy gondozzák, hogy az jól fejlődjék. Sőt, amikor (a termést) a szérűskertbe viszik, cséplés közben – csalással vagy hanyagságból – még azt is elvesztegetik: vagy maguk lopkodják, vagy más tolvajoktól nem védik meg. De még ha csűrbe van is már takarítva a készlet, akkor sem megbízható módon kezelik. Így történik, hogy mind az intéző (actor), mind a rabszolgák (familia) hibát hibára halmoznak, és a birtok rossz hírbe jut. Ezért hangsúlyozom, hogy az ilyenfajta birtokot – ha a tulajdonos jelenlétére nem számíthat, amint mondottam – bérbe kell adni.

B. I.

L. Iunius Columella a 60-as években írta meg tizenkét könyvből álló mezőgazdasági munkáját, amely teljes egészében fennmaradt. A szerzőt bosszantja, hogy a földművelés becsülete sokat csökkent a köztársaságkor, M. Porcius Cato (Kr. e. 234-149) hasonló írásának megjelenése óta, mert amit régebben maguk a gazdák végeztek el, azt az ő korában a motiválatlan rabszolgákra bízzák.

  1. A közmondás ma ismert formája Cicerótól (A kötelességek. I 10, 33) származik: summum ius summa iniuria, vagyis „a legjogosabb a legjogtalanabb lehet”.

  2. Horatius is említi II. epodosában.