Ugrás a tartalomhoz

Görög–római szöveggyűjtemény

Németh György (2011)

Osiris Kiadó

174. fejezet - 172. FLAVIUS VESPASIANUS

174. fejezet - 172. FLAVIUS VESPASIANUS

Suetonius: A Caesarok élete. Az isteni Vespasianus. 5; 23.

Ur. 69-79

  1. Egyszer, miközben reggelizett, egy kóbor kutya behurcolt a keresztútról egy emberi kezet az ebédlőjébe, és az asztal alá dobta. Aztán vacsora közben tört be az ebédlőbe egy igavonó marha, amely lerázta a jármot a nyakából, megkergette a szolganépet, majd mintha hirtelen erejét vesztette volna, épp a pamlagon heverő Vespasianus lába elé rogyott, és földig hajtotta előtte a fejét. Nagyapja birtokán egy ciprusfa gyökerestül kifordult a földből és kidőlt, pedig vihar sem volt, másnap azonban újra egyenesen állt, frissebben és szilárdabban, mint valaha.

  2. Achaiában azt álmodta, hogy neki és övéinek akkor ível majd fel a pályafutása, ha Nerónak kihúzzák egy fogát; másnap pedig az orvos, amint a császár szobájából az atri- umba lépett, felmutatott Vespasianusnak egy frissen kihúzott fogat.

  3. Iudaeában, amikor jóslatot kért Karmel istentől, a sorsvetés eredménye nagyon felbátorította: azt ígérte ugyanis, hogy amit tervez és fontolgat magában, beteljesedik, bármilyen merész dolog legyen is. Egyik előkelő foglya, Iosephus,1 miközben megbilincselték, teljes bizonyossággal állította, hogy rövidesen maga Vespasianus engedi őt szabadon, de akkor már császár lesz.

  4. Rómából is híre jött bizonyos előjeleknek: Nero élete utolsó napjaiban figyelmeztetést kapott álmában, hogy a Legjobb és Leghatalmasabb Iupiter (Optimus Maximus) díszkocsiját vigye a szentélyből Vespasianus házába, és onnan a cirkuszba. Nem sokkal ezután, amikor Galba a népgyűlés előtt másodszor lépett hivatalba mint consul [69], az isteni Iulius szobra magától kelet felé fordult. A bedriacumi csata megkezdése előtt pedig két sas tűnt fel, és mindenki szeme láttára összekaptak, majd amikor az egyik alulmaradt, kelet felől megérkezett egy harmadik is, és elkergette a győztest.

23. 3. Fia, Titus egyszer szemrehányást tett neki, amiért kieszelte a vizeletadót.[9] Vespa- sianus erre az orra alá dugta az első befizetésből származó pénzt, és megkérdezte, bántja-e a szaga. Titus azt mondta, nem; mire ő közölte, hogy ez bizony a vizeletből való. Követek hozták hírül, hogy megszavazták: közpénzből, nagy költséggel óriási szobrot emelnek neki. Vespasianus erre eléjük tartotta a tenyerét, és azt mondta: kezdhetik is, itt az alap készen.

  1. Még a halálfélelem és a vég közeledte sem tartotta vissza a tréfálkozástól. Amikor ugyanis több más csodajel között hirtelen kitárult a mauzóleum ajtaja, az égen pedig üstökös jelent meg, azt mondta, az előbbi az Augustus nemzetségből való Iunia Calvinára vonatkozik, a második meg a parthus királyra, hiszen annak van hosszú haja. Amikor betegsége első tüneteit észlelte, megjegyezte: „Ó, jaj, azt hiszem, isten lesz belőlem.”



[9] Mivel az ammóniatartalmú vizeletet a gyapjú tisztítására használták. Innen származik a mondás: a pénznek nincs szaga.