Ugrás a tartalomhoz

Görög–római szöveggyűjtemény

Németh György (2011)

Osiris Kiadó

179. fejezet - 177. M. ULPIUS TRAIANUS

179. fejezet - 177. M. ULPIUS TRAIANUS

Sextus Aurelius Victor: Történelem dióhéjban.

Ur. 98-117

  1. Ugyanis Ulpius Traianust fogadta örökbe, és neki adta át a hatalmat. Traianus a his- paniai Italicából, senatori családból származott, sőt már consulságot is viselt. Aligha találhatott volna olyat, aki békében és háborúban híresebb lett volna nála. Ő volt ugyanis az első és egyetlen, aki a római uralmat az Isteren[10] túlra kiterjesztette, a dákok sapkát viselő, vad törzseit leigázta, királyukat, (a sarmisegethusai?) Decebalt legyőzte. Ugyanakkor napkelet felé az Indus és az Euphrates folyamok között élő minden népet háborúval kényszerített térdre, és túszokat követelt a perzsák királyától, név szerint Cosdroestől, és mindezenközben vad népek országain át utat épített, amelyen könnyen el lehetett jutni a Fekete-tengertől Galliáig. Stratégiailag fontos helyeken támaszpontokat hozott létre, hidat veretett a Dunán, és telepeseket küldött sokfelé. Ezenfelül Rómában a Domitianus által megkezdett forumot és sok más épületet az eredeti terveknél nagyszerűbben fejezett be és díszített föl. Csodálatosan gondoskodott az állandó gabonaellátásról is azáltal, hogy létrehozta és támogatta a pékek collegiumát, valamint, hogy gyorsabban meg lehessen tudni, mi történik a birodalom különböző területein, fejlesztette a postaszolgálatot. Ezt az egyébként nagyon is hasznos adományt a római világ sorscsapásává változtatta az utódok kapzsisága és nemtörődömsége, és csak Illyricumban kapott erőre mostanában, Ana- tolius áldásos praefecturájának köszönhetően. Semmi sem lehet annyira jó vagy rossz az államban, hogy ne fordíthatná azt a visszájára vezetőinek magatartása. Traianus igazságos, jóságos, nagyon türelmes és barátaihoz különösen hű volt. Például hívének, Surának egy fürdőt adományozott, és ezt az épületet ma Suranának nevezik. Olyannyira bízott saját állhatatosságában, hogy a Suburanus nevű praefectus praetoriónak, amikor a szokáshoz illően hatalmi jelvényét, a tőrt átadta, erősen a lelkére kötötte: „Ezt neked azért adom, hogy védjél, amíg a jó úton járok, de ha letérek róla, akkor fordítsd ellenem!” Ezt azért mondta, hiszen aki mindenki fölött uralkodik, annak még tévednie sem szabad. Az iszákosság bűnét, amelynek Nervához hasonlóan ő is rabja volt, bölcsen ártalmatlanná tudta tenni: megtiltotta, hogy hosszabb lakomák után kiadott parancsait figyelembe vegyék. Ilyen erényesen vezette a birodalmat közel húsz éven át, és magas kort ért meg, amikor súlyos földrengés tette szinte teljesen tönkre Antiochia környékét és Szíria többi részét. Ekkor a senatus kérésére Itáliába igyekezve megbetegedett, és elhunyt, de előbb még társuralkodójává tette honfitársát és rokonát, Hadrianust. Ettől kezdve vezették be a birodalomban a caesar és augustus címek különválasztását, hogy ketten vagy többen különböző hatalommal legyenek fölruházva, és ne legyen egyforma a rangjuk sem.2 Mások azonban azt állítják, hogy Traianus feleségének, Plotinának kegyéből vette át az uralmat, aki azt a látszatot keltette, hogy férje végrendeletében örökösévé tette Hadrianust.



[10] Az Ister a Duna.