Ugrás a tartalomhoz

Görög–római szöveggyűjtemény

Németh György (2011)

Osiris Kiadó

18. fejezet - 16. A NAGY RHÉTRA

18. fejezet - 16. A NAGY RHÉTRA

Plutarchos: Lykurgos. 6.

Kr. e. 8. sz. (?)

Lykurgos oly nagy figyelmet szentelt az államvezetésnek (arché), hogy egy erre vonatkozó jóslatot (manteia) hozott Delphoiból, amit rhétrának neveznek. Így hangzik:

Zeus Skyllaniosnak és Athéné Skyllaniának szentély(körzete)t alapítván, a népet phy- lékbe és óbákba rendezvén, az archagetasokkal együtt harminctagú gerusiát felállítván, időről időre tarts népgyűlést Babyka és Knakión között; így lehet törvényjavaslatot előterjeszteni és visszavonni, fde a döntés mindig a nép joga legyen (gamódangorianémén kai kratos).f

H. W. Gy.

Ezt a néhány sort a boiót származású Plutarchos (Kr. u. 50-120 k.) tartotta fenn számunkra a Lykurgosról, Spárta legendás törvényhozójáról szóló életrajzában. A szöveg maga eredeti dokumentumnak, tehát nem történetírói konstrukciónak látszik, és keletkezését az archaikus kor legelejére tehetjük.

A „Rhétra” első gondolati egysége egy szentély-körzet megalapítását írja elő. A közös melléknévvel (Skyllanios1) összekapcsolt, tehát közös lényegükben megragadott Zeus és Athéné, akik külön-külön is a közösség, az emberi rend, a polis istenei, így együtt lesznek védnökei a „Rhétrá- ban” összefoglaltaknak, amelyek rendkívüli tömörséggel a korai polis kereteiről és intézményeiről rendelkeznek. Ahogy a következő részben a phylékről, azaz a három dór törzsről: Hylleis, Dymanes, Pamphyloi2, illetve az óbákról. Az óbák kifejezés alatt minden valószínűség szerint azokat a kis falvakat (későbbi forrásainkban már kómé a nevük), Limnait, Mesoát, Kynosurát, Pitanét, illetve Amyklait kell értenünk, amelyek egyesüléséből Spárta városa kialakult. A „Rhét- ra” következő pár szavában sor kerül a korai spártai állam minden fontos elemére: a gerusiára (vének tanácsa), az archagetésekre – ezek a királyok, ahogy már maga Plutarchos is magyarázza a szöveget – és a népgyűlésre. Hiányoznak az ephorosok, de mint a Lykurgos-életrajzból később (7.) kiderül: „körülbelül százharminc évvel Lykurgos után választották meg az első ephorosokat, Elatost és társait”.3 A népgyűlés helyét megjelölő Knakiónt és Babykát már Plutarchos (6. 4.) is magyarázandónak ítéli: „Babykát . és Knakiónt Oinusnak nevezik ma, Aristotelés pedig Kna- kiónt egy folyónak, Babykát pedig egy töltésnek tartja.”

A crux (f) után álló kiolvashatatlan betűcsoport javítására rengeteg kísérlet született. Szinte minden emendatióban közösek a viszonylag biztosan kiolvasható damos4 (esetleg gamos alakban, de ugyanavval a jelentéssel) és kratos szavak. Vagyis a „Rhétra” utolsó része a démosról és a hatalomról rendelkezik valamiképpen.

A Plutarchos által némi távolságtartással közölt rhétra elnevezés, amely a szakirodalomban elválaszthatatlanul hozzátapadt már a szöveghez, rendeletet vagy szerződést5 jelent.

  1. A skyllanios (egyes olvasatok szerint syllanios) jelző értelmét még nem sikerült megfejteni, esetleg Hésychios, egy Kr. u. 5. századi görög szótáríró skyllanis -polemiké címszava alapján a „harcias”, „háborúzó” értelmet láthatjuk mögötte.

  2. Érdemes felfigyelni e törzsnév etimológiájára: a pan összes, minden' jelentésű és a phylé szavakból van összetéve.

  3. A hagyomány egy másik ága szerint az ephorosok hivatalát is Lykurgos hozta létre (vö. Hérodotos I 65). Nagyon fontos (bár nehezen értelmezhető) forrás még az ephorosi intézmény kialakulásához Plutarchos: Agis. 11.

  4. A démos dór alakja.

  5. Vö. (például) Homéros: Odysseia. XIV 393. „Kössünk hát fogadást: legyenek tanuink az Olym- post / birtokló magas istenek...”

H. W. Gy.