Ugrás a tartalomhoz

Görög–római szöveggyűjtemény

Németh György (2011)

Osiris Kiadó

182. fejezet - 180. EGY RÓMAI HELLASBAN

182. fejezet - 180. EGY RÓMAI HELLASBAN

Ifj. Plinius: Levelek. VIII 24.

108

  1. Plinius üdvözletét küldi Maximusnak1

Irántad érzett szeretetem késztet, nem arra, hogy kioktassalak, hiszen nem szorulsz te oktatóra, hanem intelek, hogy amit úgyis tudsz, tartsd meg emlékezetedben, vagy fokozott mértékben vedd figyelembe.

Gondold meg: küldetésed Achaia provinciába szólít, tehát az igazi, színtiszta Görögországba (Graeciam), a közhit szerint az emberiesség, az irodalom, sőt a kultúrnövények szülőhazájába. Azért küldtek, hogy a szabad városok helyzetét rendezd – vagyis csakugyan emberek és csakugyan szabad emberek közé (kerülsz), akik természettől adott jogukat erényükkel, érdemeikkel, baráti érzületükkel, szerződéses állapotukkal és nem utolsósorban vallásukkal őrizték meg. Tiszteld a (város)alapító isteneket és az istenek (görög) neveit, tiszteld az ősi dicsőséget és magát az öregkort, amely emberben – tiszteletre méltó városok esetében – szent! Adózzál tisztelettel az ősiségnek, a nagy tetteknek, még a meséknek is!

Semmit bárkinek a méltóságából, semmit szabadságából, de még nagyzoló kérkedéséből se végy el! Arra gondolj, hogy ez az a föld, amely a (tizenkét táblás) törvényeket küldte, amely nem legyőzötteknek, hanem kérőknek adott törvényeket.2 (Arra gondolj), hogy Athénba utazol, Spártát igazgatod. Ezeket a szabadságnak még meglévő árnyékától és nevétől megfosztani kegyetlen, vad, barbár dolog. Láthatod, hogy az orvosok is, ámbár a szolgák és szabadok betegségben nem különböznek egymástól, mégis szelídebben és körültekintőbben kezelik a szabadokat. Gondold el, mi volt valaha mindegyik város, de ne azért, hogy megvesd, mert nem olyan, mint régen volt. Ne légy gőgös vagy szigorú! Ne félj, hogy ezért megvetnek! Meg lehet-e vetni azt, akinél ott a hatalom, a fasces, hacsak nem alacsony gondolkodású, szennyes lelkű, aki elsőnek veti meg önmagát? Nagy baj, ha valaki a hatalmát mások zaklatásával próbálja ki, nagy baj, ha rémítgetéssel erőszakoljuk ki a tiszteletet. Céljaink elérésére sokkal hathatósabb eszköz a szeretet, mint a rémület. Mert a rettegés, ha eltávozunk, eltűnik, de a szeretet megmarad, s ahogy az előbbi rémület gyűlöletté, úgy változik ez tiszteletté.

Tehát nem győzöm ismételni újra és újra: emlékezned kell megbízatásod céljára, s tisztáznod magaddal, hogy milyen és mekkora feladatot jelent a szabad városok helyzetének rendezése. Mert mi lehet rokonszenvesebb egy városnak, mint a rend, s mi értékesebb, mint a szabadság? S milyen visszataszító, ha a rend felfordulássá, a szabadság szolgasággá változik!

Ehhez járul még, hogy magaddal is küzdened kell; terhel quaestorságoddal szerzett jó híred, amelyet Bithyniából teljes fényben hoztál haza, terhel a császár elismerése, terhel tribunusi, quaestori tiszted, s maga ez a megbízatás, amelyet mintegy jutalomképpen kaptál. S annál inkább arra kell törekedned: ne legyen az a látszat, hogy több emberséget, jóságot, jártasságot tanúsítottál egy távoli provinciában, mint a Városhoz közelebb lévőben, többet a szolgálni kész népek között, mint szabadok között, többet sorshúzás útján kijelölve, mint császári megbízatással kiküldve, s többet, mint járatlan és ismeretekkel nem rendelkező, mint tapasztalt és kipróbált férfiú. S egyébként is, mint annyiszor hallottad és annyiszor olvastad, sokkal csúfabb dolog az elismerést elveszteni, mint meg se szerezni.

Szeretném, ha elhinnéd, hogy – mint bevezetőben is mondtam – mindezt azért írtam, hogy figyelmeztesselek, nem pedig, hogy tanítsalak, de talán azért is, hogy tanítsalak. Mert nem félek, hogy szeretetemben túlzásba esem. Hiszen az sose baj, ha túl sok valami, aminek a lehető legtöbbnek kell lennie! Minden jót!

B. I. – M. Gy.