Ugrás a tartalomhoz

Görög–római szöveggyűjtemény

Németh György (2011)

Osiris Kiadó

184. fejezet - 182. AZ IFJABB PLINIUS HAGYATÉKA

184. fejezet - 182. AZ IFJABB PLINIUS HAGYATÉKA

CIL V 5262.

113 után

Az Oufentina tribusból való C. Plinius Caecilius Secundus, Lucius fia, consul (100), au- gur (101), Pontus és Bithynia provinciának consuli hatáskörrel felruházott és oda Nerva Traianus Caesar Augustus Germanicus Dacicus imperatortól, a haza atyjától senatusi határozat alapján kiküldött praetori legatusa (legatus pro praetore consulari potestate – 111), a Tiberis medrének és partjának, valamint a városi csatornáknak gondnoka, a Sa- turnus templomában elhelyezett kincstár felügyelője, praetor, néptribunus, császári quaestor, a római lovagok sevirje, a legio III Gallica katonai tribunusa, a tízes bíróság tagja, végrendeletileg fürdőt építtetett . sestertiusból, hozzáadván a felszerelésre 300 ezer ses- tertiust, azonfelül a fenntartására 200 ezer sestertiust; továbbá száz szabadon bocsátott emberének ellátására (in alimenta) 1 866 666 sestertiust hagyott a közre azzal, hogy ennek az összegnek a kamatait később a városi plebs megvendégelésére fordítsák. Továbbá a városi plebs fiainak és leányainak ellátására még életében adott 500 ezer sestertiust, valamint egy könyvtárat, és a könyvtár fenntartására 100 ezer sestertiust.

B. I.

Ifjabb Plinius 113-ban halt meg Bithyniában, végrendeletét ezután vésték kőbe. Idősebb Plinius végrendeletileg örökbe fogadta, ezért viselhette születési neve, a Caecilius mellett a Pliniust is.

Kr. u. 100-ban csak néhány hónapig consul suffectus, ezt a megtiszteltetést hatalmas hízelgő beszédben köszönte meg Traianus császárnak. Saját gyermeke nem született, így vagyonát olyan célra hagyhatta, amilyet csak szeretett volna.