Ugrás a tartalomhoz

Görög–római szöveggyűjtemény

Németh György (2011)

Osiris Kiadó

185. fejezet - 183. AELIUS HADRIANUS

185. fejezet - 183. AELIUS HADRIANUS

Sextus Aurelius Victor: Történelem dióhéjban.

Ur. 117-138

  1. Aelius Hadrianus pedig, aki az ékesszóláshoz és a tudományokhoz értett jobban, békét kötött keleten, és visszatért Rómába. Ott aztán görögök vagy Numa Pompilius módjára vallási szertartásoknak, törvényhozásnak, gymnasiumoknak és tudósoknak kezdte szentelni minden idejét, hogy végül még a szabad művészeteknek nevezett tudományok művelésére iskolát is alapított Athenaeum1 néven. Ceres és az eleusisinak nevezett Libera beavatási szertartásait athéni szokás szerint Róma is megünnepelte. Ezek után a várost Lucius Aelius Caesarra hagyta, maga pedig, amint ez békés időkben megszokott dolog, tétlenül visszavonult magánbirtokára, Tiburba.2 Ott aztán gondtalan gazdagok módján palotát emeltetett, lakomákat rendezett, szobrokat és festményeket gyűjtött, egyszóval minden olyasmire nagyon nagy gondot fordított, ami a fényűzést és a kéjelgést szolgálja. Innen erednek azok a rosszindulatú mendemondák, hogy ifjakat rontott meg, és hogy bűnös érzelmeket táplált hírhedt kegyence, Antinous iránt. Állítólag ez volt az oka annak, hogy egy általa alapított várost róla nevezett el, és az ifjú szobrait mindenfelé felállíttatta. Mindezt mások kegyes és jámbor cselekedetnek értelmezik: Hadrianus élete meghosszabbítását kérte a mágusoktól, mire ők azt a feltételt szabták, hogy egy önkéntest kell találjon, aki hajlandó helyette meghalni. Ekkor, bár mindenki más húzódozott attól, hogy jelentkezzék, ő (ti. Antinous) mégis feláldozta magát. Ezen hagyomány szerint innen származnak az őt ért fent említett megtiszteltetések. Mi nyitva hagyjuk a kérdést, bár egy elkényelmesedett ember esetében gyanúsnak tartjuk két olyan személy kapcsolatát, akiket ilyen nagy korkülönbség választ el egymástól. Közben meghalt Aelius Caesar, és minthogy ő maga már aligha volt szellemi képességeinek teljes birtokában, ugyanakkkor pedig le is nézték, ezért összehívta az atyákat, hogy caesart válasszanak. Az érkezők tömegében véletlen megpillantotta Antoninust, aki rozogán lépdelő atyját vagy apósát vezette kézen fogva. Minthogy ez nagyon megtetszett neki, törvény szerint örökbe fogadta, és társuralkodójává tette, a senatus nagy részét pedig, mindazokat, akik élcelődni merészeltek, kivégeztette. Nem sokkal később, bár magas kora ellenére még jó erőben volt, Baiaeban sorvadás áldozata lett, uralkodásának egy hónap híján

  1. évében. Az atyák viszont még az új princeps kérésére sem hajlottak arra, hogy isteni rangra emeljék, mert akkora volt a bánatuk elvesztett (senator)társaik miatt. De hirtelen, miután előadták, hogy kiknek a halálát gyászolják, már át is ölelhették elveszettnek hitt rokonaikat, és megszavazták az imént még megtagadott consecratiót.

P. H. A.

  1. Ennek az épületnek a hollétéről a mai napig nem tudunk semmi közelebbit.

  2. Hadrianus csak halála előtt három évvel vonult vissza Tiburba, és ugyanekkor adoptálta Aelius Verust is. Tétlenségről már csak azért sem lehet szó, mert a princeps rengeteget utazott a provinciákban. Ezen utazásairól részletesen beszámol a Historia Augustában található életrajza (X-XIV. fej.).

P. H. A.