Ugrás a tartalomhoz

Görög–római szöveggyűjtemény

Németh György (2011)

Osiris Kiadó

190. fejezet - 188. A TERJESZKEDÉS HATÁRAI

190. fejezet - 188. A TERJESZKEDÉS HATÁRAI

Appianos: Róma története. Előszó.

150-160 k.

  1. Valamennyi sziget, amely csak a (Földközi-) tengeren van, a rómaiak alattvalója, a Kyk- lasok, a Sporasok, az Iasok (Ión-szigetek), az Echinasok, a Tyrrhén-szigetek, a Gymnésiák (Baleári-szigetek), és a többi is, amelyeknek más nevük van, Libya partjainál, az Ión-,

Egyiptomi-, Myrtói-, Szicíliai- és valamennyi más nevű tengeren is, azok, amelyeket a hellének megkülönböztetve nagy szigeteknek hívnak, mint Kypros, Kréta, Rhodos, Lesbos, Euboia, Szicília, Sardó (Szardínia), Kyrnos (Korzika) és a többi is, akár kisebb, akár nagyobb. Az északi Ókeanoson behatoltak Britannia szigetére, amely nagyobb, mint egy kiterjedt földrész, és birtokba vették az értékesebb, nagyobbik felét, a másik felére nem volt szükségük, mert még az a része sem hoz sok termést számukra, amelyet uralnak.

  1. Bár ilyen sokan vannak, és ennyire hatalmasak ezek a népek, (a rómaiak) magában Itáliában csak fáradságos munkával, és így is alig tudták ötszáz év alatt megszilárdítani uralmukat. Ez időszak felében királyaik voltak, az utána következőkben pedig elűzték a királyokat, megesküdtek, hogy soha többé nem tűrik el a királyságot, és ettől kezdve arisztokráciában éltek, amelynek legfőbb vezetői évente változtak. Az ötszázat követő mintegy kétszázötven évben birodalmuk óriásira nőtt, és határtalanul sok idegen országot hódítottak meg, és az akkori népek többségét leigázták. Gaius Caesar az akkori vezetők fölé kerekedett, megerősítette és biztos oltalmazóvá változtatta hegemóniáját: az állam külső formáját és nevét ugyan megőrizte, de magát tette egyeduralkodóvá mindenek fölött (monarchon d’heauton epestésepasi). Így aztán e birodalom mai napig egyetlen ember uralma alatt áll, de az uralkodókat nem nevezik királyoknak – azt hiszem, ősi esküjük miatt érzett szégyenükben, hanem autokratóroknak (ti. latinul imperatoroknak) hívják őket, amely az időlegesen kinevezett katonai főparancsnok tisztsége volt –, ők mégis minden szempontból királyokként uralkodnak.

  2. Ezektől az autokratóroktól a mai napig újabb mintegy kétszáz esztendő telt el, amelyben ez a város csodálatosan megszépült, bevétele hatalmasra duzzadt, és a tartós, szilárd békében minden biztonságos gazdagságban fejlődött. Az imperatorok a korábbi népek után még újabbakat is hatalmuk alá hajtottak, a lázadókat pedig leverték. Egészében véve, bölcsességük folytán, inkább a birtokukban lévő legértékesebb szárazföldi és tengeri vidékeket akarták megoltalmazni, mintsem birodalmukat a végtelenségig kiterjeszteni a nyomorult és hasznavehetetlen barbár népekig, akiknek a követei közül láttam néhányat Rómában, amint kérték, hadd lehessenek (a birodalom) alattvalói, de a király (basileus) visszautasította őket, hiszen semmi haszna nem lett volna belőlük. Más népek élére, akiknek száma végtelen, királyokat állítottak, mivel egyiküket sem akarták birodalmukhoz csatolni. Alattvalóik közül egyesekre túlságosan is sokat költöttek, mégis szégyelltek megszabadulni tőlük, noha káruk származott belőlük. A birodalmat körbevették hatalmas hadseregekkel, és ezt az ilyen óriási földterületet és tengert úgy védelmezik, mint saját földbirtokukat.

Appianos (Kr. u. 100 k. – 170 k.) alexandriai származású görög történetíró Hadrianus időszakában. 24 könyvből álló római történetének közel a fele fennmaradt. Legértékesebb részei a római polgárháborúkról írott könyvek. A terjeszkedés határainak gondolatát korábban már Strabónnál is megtaláljuk (vö. 139. dok.).