Ugrás a tartalomhoz

Görög–római szöveggyűjtemény

Németh György (2011)

Osiris Kiadó

199. fejezet - 197. A MEDIOLANUMI EDICTUM

199. fejezet - 197. A MEDIOLANUMI EDICTUM

Lactantius: A keresztényüldözők halála. 48.

313

Amidőn mind én, Constantinus Augustus, mind én, Licinius Augustus Mediolanumban szerencsés körülmények között találkoztunk egymással, és tárgyaltunk mindarról, ami a közjó javát és nyugalmát illeti, arra a meggyőződésre jutottunk, hogy – egyéb intézkedéseink között, amelyekről láttuk, hogy az emberek többségének javát fogják szolgálni – mindenekelőtt azokat a törvényeket kell felülvizsgálnunk, amelyek gátolják az istenség tiszteletét, hogy mind a keresztények, mind pedig mindenki más is megkapja tőlünk a lehetőséget arra, hogy ki-ki szabadon követhesse azt a vallást, amelyiket akarja. Az a célunk, hogy az, ami isteni hatalomként az égben székel, kiengesztelődhessék, és kegyesen tekinthessen ránk és mindazokra, akik hatalmunk alatt állnak. Úgy véltük tehát, üdvös és a lehető leghelyesebb megfontolásból arra az elhatározásra kell jutnunk, hogy nem szabad megengedhetőnek tartanunk a szabad választás megtagadását bárkitől is, akár a keresztények hitének, akár egy olyan más vallásnak szenteli a lelkét, amelyet önmaga számára a legalkalmasabbnak ítél, hogy a legfőbb istenség, akinek tiszteletét tiszta elmével vállaljuk, szokásos támogatását és jóindulatát mindenben megadhassa nekünk. Illő tehát, hogy Méltóságod megtudja:[11] miután kivétel nélkül minden olyan megszorítást eltöröltünk, amit a hivatalodhoz intézett korábbi, a keresztényekre vonatkozó írásaink tartalmaztak, úgy határoztunk, hogy érvénytelenítjük azokat a rendelkezéseket is, amelyeket teljesen elhibázottnak és irgalmasságunktól idegennek találtunk, hogy mostantól fogva mindazok, akik e keresztény vallás gyakorlását akarják vállalni, azt szabadon és nyíltan, minden háborgatás és zaklatás nélkül tegyék.

Ezenkívül a keresztényeket mint jogi személyeket illetően meggyőződésünk szerint a következőket kellett elrendelnünk: ha korábban valaki azokat a helyeket, ahol azelőtt összegyűlni szoktak, és amelyekre eddig hivatalodba eljuttatott leveleinkben is bizonyos előírás vonatkozott, akár kincstárunktól, akár bárki mástól megvásárolta, most ugyanezeket szolgáltassa vissza a keresztényeknek vételár vagy bármilyen ellenérték követelése nélkül, minden kibúvót és bizonytalanságot mellőzve. Hasonlóképpen az is, aki adományozás útján jutott ilyenek birtokába, a lehető legrövidebb időn belül adja vissza ugyanezen keresztényeknek. Továbbá, ha azok, akik akár adományozással, akár vásárlással jutottak birtokukba, valamely kárpótlást kérnének kegyességünktől, forduljanak a vicari- ushoz,[12] hogy kegyességünk róluk is gondoskodjék.

Hogy pedig döntésünknek és jóakaratunknak jelen kinyilvánítása mindenkinek tudomására jusson, illő, hogy ezt az írást rendeletedben közzétéve kifüggeszd, és tudomására hozd mindenkinek, hogy jóindulatunk eme határozata ne maradjon rejtve.

A.T.



[11] A provinciák helytartóihoz intézett körlevelet másolja be Lactantius és Eusebios is művébe (Egyháztörténet. X 5).

[12] A vicarius a több provinciát összefogó dioecesis vezetője.