Ugrás a tartalomhoz

Görög–római szöveggyűjtemény

Németh György (2011)

Osiris Kiadó

203. fejezet - 201. THEODOSIUS

203. fejezet - 201. THEODOSIUS

Sextus Aurelius Victor: A római császárok élete és jelleme.

Ur. 379-395

(48) A hispaniai származású Theodosius tizenhét esztendeig uralkodott. Családfáját egészen Traianus császárig vezette vissza, apja Honorius, anyja pedig Termantia volt, és Gra- tianus tette császárrá (imperator) Sirmiumban. Úgy tartják, hogy szülei álmukban kaptak figyelmeztetést, hogy ezt a nevet adják neki, amely magyarul ezt jelenti: „Akit az isten adott.” Egy jóslat is hírül adta róla Ázsiában, hogy az hivatott Valens örökébe lépni, akinek neve a görög théta, epsilon, omikron és delta betűkkel kezdődik. A kezdőbetűk azonossága által megtévesztett Theodorus úgy gondolta, hogy őt illeti meg a hatalom, de bűnös hatalomvágyáért halállal kellett fizessen. Theodosius pedig kiválóan gyarapította és védelmezte az államot. Számos ütközetet vívott a hunokkal és gótokkal, akik Valens idején sanyargatták a birodalmat, és legyőzte őket. A perzsákkal saját kérésükre békét kötött. Maximust, a zsarnokot, aki Gratianust megölte, és magának követelte Galliát, Aquileiánál verte le, fiát, Victort pedig, akit apja még csecsemőkorában császárrá tett, szintén megölte. Ugyancsak legyőzte Eugeniust és Arbogastest, akiknek tízezer katonájuk esett el. Eugeni- us ugyanis Arbogastes haderejében bízva bitorolta a hatalmat, miután Valentinianust Vi- ennában megölte. Nem sokkal később azonban hatalmával együtt az életét is elveszítette.

Theodosius pedig – a régi iratok és képek tanúsága szerint – jellemét és külsejét tekintve Traianushoz hasonlított: ugyanolyan délceg termet és végtagok, ugyanaz a haj és arc, eltekintve attól, hogy amaz borotvált, sima arccal és kisebb szemekkel rendelkezett. Nem vagyok benne biztos, hogy ugyanilyen megnyerő és vonzó lett volna a tekintete, illetve ennyire méltóságteljes a járása. Lelkialkata viszont megszólalásig hasonlított rá, sőt úgy tűnik, mintha a történelemkönyvek (Traianusra vonatkozó fejezetei) egyenesen őróla szólnának. Kegyes és irgalmas szívű, közvetlen modorú ember volt, és úgy gondolta, hogy csak a ruházatában különbözik a többiektől. Mindenkit megbecsült, a jókkal szinte a kelleténél is bőkezűbben bánt. Nem nézte le az egyszerű embereket sem, a művelteket pedig csodálta, de csak ha feddhetetlenek voltak. Nagylelkű adományokat osztott, kedvelte a polgárokat és azokat, akikhez személyes kapcsolat fűzte, kitüntetésekkel, pénzadományokkal és egyéb megtiszteltetésekkel halmozta el őket. Gondosan ügyelt a gabonaellátásra, és saját vagyonából nagy mennyiségű aranyat és ezüstöt osztott szét sokaknak, akiktől a zsarnokok mindezt elvették és elherdálták, pedig még a kegyes uralkodók is általában csak a puszta és feldúlt földeket adják vissza, ha egyáltalán visszaadnak valamit. Gyöngéd apa és megfelelő férj volt. Nem azért edzette testét, hogy vonzóbb legyen a külseje, vagy hogy elfáradjon, hanem, ha ideje engedte, sétával frissítette fel lelkét, és mértékletes táplálkozással őrizte egészségét. A birodalmat felosztotta két fia, Arcadius és Honorius között, aztán ötvenévesen, sorsával megbékélve, Mediolanum közelében távozott az élők sorából. Testét még ugyanabban az évben Constantinopolisba vitték, és ott temették el.

P. H. A.