Ugrás a tartalomhoz

Görög–római szöveggyűjtemény

Németh György (2011)

Osiris Kiadó

205. fejezet - 203. VALLÁSI TÜRELMET A POGÁNYOK SZÁMÁRA IS

205. fejezet - 203. VALLÁSI TÜRELMET A POGÁNYOK SZÁMÁRA IS

Symmachus: Relatio. 3.

384

Ha a vallást a maga ősi kora tekintélyhez juttatta, meg kell őrizni a hosszú századok bizonyságát, követnünk kell őseinket, mint ahogy ők is jó szerencsével követték a maguk őseit.

Képzeljük el most, Róma itt áll mellettünk, és így szól hozzátok: „Ti áldott jó császárok, a haza atyjai, tekintsétek tisztes koromat, amelyet jámbor vallásosságomnak köszönhetek! Hadd ápoljam tovább is az ősi szertartásokat, hiszen meg vagyok elégedve velük! Hadd éljek a magam szokásai szerint, hiszen szabad vagyok! Ez a vallás hajtotta az egész világot az én törvényeim alá, ezek a szent szertartások űzték el Hannibált a falaktól, a gallu- sokat a Capitoliumtól. Hát erre a végre maradtam meg, hogy késő öregkoromban megszégyenítsenek? Majd meglátom, milyen új rendszert javasoltok; azonban ilyen öreg korban már késő és szégyenletes átvedleni” Tehát kíméletet kérünk atyáink isteneinek. Helyes felfogás tisztelni azt, amit mindenki tisztel. Ugyanazokat a csillagokat látjuk, ugyanaz az égbolt borul fölénk, ugyanaz a föld rejt magába mindannyiunkat: fontos-e hát, hogy ki miféle bölcsességgel kutatja az igazat? Egyetlen úton nem lehet eljutni ily nagy titokhoz.

A.I.

Quintus Aurelius Symmachus (345-402), Róma városában lakó szónok, az ősi római hit egyik utolsó védelmezője nehezményezte, hogy a keresztény uralkodók eltávolították a senatus ülésterméből a győzelem istennője, Victoria oltárát, és 384-ben II. Valentinianus császárhoz írt levelében kérte annak visszaállítását.