Ugrás a tartalomhoz

Görög–római szöveggyűjtemény

Németh György (2011)

Osiris Kiadó

206. fejezet - 204. A PATROCINIUMOK

206. fejezet - 204. A PATROCINIUMOK

Libanios: XLVII. beszéd. 4-10.

390 k.

  1. Vannak ún. nagy falvak, amelyek mindegyikében számos birtokos él. Ezek az ott állomásozó katonákhoz menekülnek, nem azért, hogy kerüljék a bántalmat, hanem hogy maguk bántsanak mást. Bért is fizetnek védőiknek a föld terméséből, búzát, árpát, gyümölcsöt vagy akár aranyat, illetve az arany ellenértékét. E katonák erőszakosságát pajzsként tartván maguk előtt, pénzért megvásárolják a korlátlan lehetőséget bármire. Mindenféle kárt okoznak szomszédaiknak. Elszántják földjüket, kivágják fáikat, elhajtják, levágják, felaprítják, elfogyasztják állataikat. A tulajdonosok ezt látva, sírnak magukban, a győztesek azonban csak nevetnek, s annyira nem félnek tőle, hogy valaki megtudja tettüket, hogy gaztetteiket még azzal a fenyegetéssel is tetézik, hogy többi javaiktól sem fogják magukat tartóztatni.

  2. Beszéljek-e az ütlegekről, a fennhéjázó szavakról, hogy a parasztok feleségei szomszédasszonyaikat hajuknál fogva cibálják, a szomszéd birtokosok kútjait tönkreteszik, elzárják útjukat az (öntözést szolgáló) folyókhoz, és mindezt e heréknek a segítségével! Egyesek több, mások kevesebb katonát tartanak így el, de ezek mind ott laknak a falvak közepén, rendszerint heverésznek, és szolgálat helyett bőséges bor és hús fogyasztása közben lakomáznak. Ha pedig egy-egy sértett elégtételt akar venni, a katonával is verekedésre kerül sor, ez pedig csak a másik romlására vezethet. Tehetetlenül kell hát tűrnie, a katonáktól tartózkodnia kell, a törvényekre pedig nem is mer hivatkozni. 6. Mindez a parasztokat rablókká teszi, ez ad a kezükbe olyan vasat, amely nem a föld művelését, hanem a gyilkosságot szolgálja. Minél nagyobb a bátorságuk a náluk állomásozó katonák révén, annál nagyobb vakmerőségre kapnak azért is, mert az ország őrei a szóbeszéd szerint fél szemüket behunyják, hiszen ők is jól tudják, hogy a helytartó sem mer segíteni. Ekkora gaztetteknek adják azt a szépen hangzó nevet, hogy „pártfogás”, holott ez a szó véleményem szerint csak a megsértett gyengéknek nyújtott, mások sérelme nélküli segítséget illetné.

  1. Az ilyesfajta „pártfogás” azonban éppen az ellenkező eredményt éri el: mások károsítására ad lehetőséget. Ez utóbbiak közé tartoznak az adószedők is. Az adószedők, akiknek a feladata állami kötelezettségként (leiturgia) hárul rájuk, elmennek a falvakba. Itt először szelíden és halk hangon kérik az adót, majd amikor gúnyolódva és nevetés közben visszautasítják őket, már haraggal és fennhangon követelik, amint ez érthető is olyanok részéről, akik nem kapják meg jogos követelésüket. Akadtak olyanok, akik a falusi elöljárókat fenyegették meg, de hiába, hiszen ezek kevesebben vannak a földet művelőknél. Akadtak olyanok is, akik erőszakkal akarták elhurcolni a termést, de a parasztok is megmutatták ám, hogy kövek vannak a kezük ügyében. 8. Így aztán az adószedők termés helyett csak sebeket kapnak, úgy térnek vissza a városba, véres ruhájukkal tanúsítván a velük történteket. De nincs senki, aki együttérezne velük, hiszen ezt nem engedi a felbérelt hatóság. A szerencsétleneknek még azt kell hallaniuk, hogy vagy maguk fizetnek, vagy megkorbácsolást szenvedve, lemondanak vagyonukról.

  1. . A birodalom jóléte alattvalóinak jólétével növekszik vagy csökken. Ezek a szép „pártfogások” tönkreteszik hát a városi tanácsokat, azok pusztulásával pusztulnak a városok, ezek romlásával tönkremegy a hadsereg is. Nem szabad ezt közömbösen nézned, ó, császár, mert ettől függ az, hogy erős vagy-e, nem pedig erőtlen, rettegett, nem pedig rettegő. Szüntesd hát meg az effajta „pártfogásokat”, amilyeneket nálunk is szeretnének meghonosítani az itteni katonák.

H. I.

Az antiochiai szónok Theodosius császárhoz intézte ezt a szónoklat formában megfogalmazott beadványt, amely az elharapózott „pártfogásokat” (latinulpatrocinium, görögülprostasia) okolja az adók elmaradásáért, a colonusok engedetlenségéért. A parasztok a megvesztegetett katonák vagy állami tisztviselők „pártfogása” alá menekülve kerülik el beszolgáltatásaikat és egyéb kötelezettségeiket. A mindent átszövő korrupció megbénítja az egész birodalom működését.