Ugrás a tartalomhoz

Görög–római szöveggyűjtemény

Németh György (2011)

Osiris Kiadó

23. fejezet - 21. TYRTAIOS VERSEI

23. fejezet - 21. TYRTAIOS VERSEI

Kr. e. 7. sz.

EUNOMIA 1

Phoibost meghallgatván Pythóból hazavittek isteni jóslatokat s teljesülő szavakat: „Két basileus, istentől tisztelt, úr a tanácsban: védelmezzék ők Spárta becses polisát, elsőnekszült vének a démos tagjaival mind váltsák mindig jól és helyesen szavaik, szépet szóljanak, és cselekedjenek is becsülettel, és sose hozzanak ők görbe határozatot, s győzelem és hatalom kíséri a nép sokaságát" Phoibos a városnak hát ily igéket adott.

Kő. I.

Szép a halál, ha az első sorban harcol a férfi

bátran , s ott esik el védve hazája rögét.

Ám ki bolyong elhagyva a várost s dús legelőit

koldusként , nem akad még egy olyan nyomorult; kóborol anyja is és öreg apja, s hordja magával

kisded gyermekeit, megy hites asszonya is, gyűlöletes lesz, hogyha betér majd bárhova, már nem bírva viselni a kínt, kárhozatos nyomorát, megcsúfolja családját, szépségére homályt vet,

szégyene és keserű sorsa kiséri nyomon.

Lám, a bolyongó férfira senki se néz, nem ügyel rá senki, a tisztelet és irgalom is kerüli, harcoljunk hát bátran e földért s gyermekeinkért haljunk meg, ha hazánk életet is követel.

Ifjak, küzdjetek egymás mellett, hát ne ragadjon

félelelem el titeket, szégyen a gyáva futás, hősi szivet, bátor lelket hordozzon az ifjú,

s harc közben ne legyen kedves az élete sem; és az elaggott férfiakat, mert lassú a lábuk,

hátra ne hagyjátok, mentve saját magatok.

Mert szégyenletes ám az, hogyha elesve az első sorban fekszik idős férfi az ifjak előtt, mindvégig bátor lelkét kilehelve a porban,

állán szürke szakáll, ősz haja leng a fején, vérrel elöntött ágyékán ott tartja kezét még -

rút s szégyenletes ezt látni, csupasz tetemét; ifjakat illet a harc javarésze, amíg csak a bájos ifjuság ragyogó tarka virága övék.

Tiszteli minden férfi a harcost, kedves a nőknek,

míg él, s hős, ha csatán ott esik el, legelöl; két lábát hát jól megvetve maradjon az ember

földjén , ajka fölött összeszorítva fogát.

K. G.

E két elégia szerzője a forrásaink szerint Milétosból vagy Athénból származó, de ma már versei nyelvének elemzése alapján általában spártai születésűnek tartott Tyrtaios, a Kr. e. 7. században Spártában működő költő.

A hazáért (patris, ’apai föld' a görögben) való hősi, akár halálig tartó helytállás szembeállítása a gyáván megfutamodók sorsával nem csak költői fordulat. A versben érdemes felfigyelni a harcosok korosztály szerinti tagolódására, amelyre más polgárhadseregeknél (Athén, Róma) is találhatunk párhuzamokat.

  1. Az eunomia jótörvényűséget jelent. Phoibos Apollón delphoi jósszentélyéből hozták haza a rhétrát, amire a költemény is utal (vö. 16. dok.).

H. W. Gy.