Ugrás a tartalomhoz

Görög–római szöveggyűjtemény

Németh György (2011)

Osiris Kiadó

36. fejezet - 34. CHARÓNDAS ÉS ZALEUKOS TÖRVÉNYEI

36. fejezet - 34. CHARÓNDAS ÉS ZALEUKOS TÖRVÉNYEI

Diodóros: Bibliothéké históriké. [Történeti könyvtár.] XII 17-21.

Kr. e. 7-6. sz.

17. Charóndas legkülönösebb törvénye, mint mondják, a törvénymódosításokra vonatkozott. Minthogy megfigyelte, milyen viszályra ingerli a tömeget a legtöbb államban a törvényreformra törekvők sokasága, akik tönkreteszik a korábbi törvényeket, sajátos és teljesen szokatlan törvényt hozott. Elrendelte ugyanis, hogy aki meg akar változtatni egy törvényt, amikor beterjeszti módosítási indítványát, kössön hurkot a nyakára, és így maradjon, míg csak döntést nem hoz a népgyűlés a törvénymódosításról. Ha az ekklésia elfogadja az új változatot, vegyék le a kötelet a javaslattevőről, ha azonban elutasítják a reformot, azon nyomban ki kell végezni őt a hurok megszorításával. Így intézkedett a törvényreformról, s a félelem féken tartotta a későbbi törvényhozókat, minthogy senki sem merte a törvényreformot szóba hozni.

  1. Már csak az maradt hátra, hogy beszámoljunk Charóndas haláláról, amely sajátos és szokatlan körülmények között következett be. Egyszer ugyanis a vidéket járva, tőrrel fegyverkezett föl a rablók ellen, s amikor hazaért, éppen ülésezett a népgyűlés, és a tömeg nagy izgalomban volt, ő pedig odament, kíváncsian a viszály okaira. Csakhogy korábban hozott egy törvényt, amely megtiltotta, hogy valaki fegyveresen belépjen a népgyűlésre. Megfeledkezett róla, hogy övén ott függ a tőr, ezzel alkalmat adott néhány ellenségének, hogy vádat emeljenek ellene. Egyikük így szólt:

  • Érvénytelenítetted saját törvényedet!

  • Zeusra – mondta –, éppen érvényesebbé teszem! – És kihúzva tőrét, ledöfte magát. Egyes szerzők azonban a syrakusai törvényhozónak, Dioklésnak tulajdonítják ezt a tettet.

Miután kimerítően tárgyaltuk Charóndas, a törvényhozó cselekedeteit, röviden át akarjuk tekinteni a törvényhozó Zaleukos tevékenységét is, minthogy e férfiak hasonló elveket követtek életükben, és szomszédos városokban születtek.

  1. Zaleukos tehát az italiai Lokroiból származott. Nemes családja és műveltsége miatt csodálták, minthogy Pythagoras, a filozófus tanítványa volt. Olyan nagyra becsülték városában, hogy törvényhozóvá választották, és kezdettől új törvények meghozatalára törekedve, művét az égi istenekre vonatkozó törvényekkel kezdte. Ugyanis teljes törvénykönyvének mindjárt a bevezetőjében kimondta, hogy a polis valamennyi lakójának el kell fogadnia, és hinnie kell benne, hogy léteznek istenek, és értelmükkel megvizsgálva az eget, annak elrendezését és szabályát be kell látnia, hogy nem a véletlen vagy az ember teremtette meg szerkezetét. Tisztelni kell az isteneket, mint az élet minden szépségének és jóságának forrásait az emberek számára, lelküket tisztán kell megőrizni minden gonoszságtól, minthogy az istenek nem örülnek a gonoszok áldozatainak és ajándékainak, csak a jó emberek igaz és szép cselekedeteinek. S miután e bevezetőben felhívta a polgárokat a jámborságra és igazságosságra, hozzáfűzte rendeletét, hogy a polgártársak közül senkit se tekintsenek engesztelhetetlen ellenségnek, hanem abban a tudatban vitázzanak, hogy újra kiegyezzenek és barátok legyenek. Aki pedig ezzel ellentétesen cselekszik, azt polgártársai vad és erőszakos lelkű emberként bélyegezzék meg. A vezetőket felszólította, hogy ne legyenek önkényesek és önteltek, és ítéletüket ne befolyásolja harag vagy barátság. Törvényei sorába számos saját rendelkezését fűzte be igen bölcsen és nagyszerűen.

  2. Másutt mindenhol az a szokás, hogy a vétkes asszonyokkal pénzbüntetést fizettettek, ő azonban leleményes büntetés kilátásba helyezésével akadályozta meg kicsapongásaikat. Így rendelkezett: szabad születésű asszonyt egynél több szolgáló nem kísérhet, hacsak nem részeg. Nem hagyhatja el éjszaka a város területét, hacsak nem házasságtörő. Nem hordhat arany ékszert és (bíbor-) szegélyű köntöst, hacsak nem hetaira. A férfi nem hordhat aranygyűrűt és milétosi szabású felsőruhát, hacsak nem paráználkodó vagy házasságtörő. Így aztán a büntetések megszégyenítő kikötéseivel könnyedén megtisztította az erkölcsöket az ártalmas fényűzéstől és kicsapongástól, ugyanis senki sem akarta, hogy rút kicsapongása miatt polgártársai valamennyien kigúnyolják.

N. Gy.

Diodóros mesés és pontatlan híradása a két dél-itáliai görög törvényhozóról alapvetően két jellemző korai törvényhozó toposzra épül: a korai törvényhozók kegyetlenül szigorúak (mint pl. Drakón hagyományos ábrázolása), és az általuk hozott törvény visszaszáll saját fejükre vagy gyermekükére. Charóndas minden forrásunk szerint Katané törvényhozója volt, egyedül Diodóros helyezi őt Thurioiba, ami azért is képtelenség, mert Thurioit Kr. e. 444-ben alapították, Charóndast pedig Zaleukosszal együtt a legkorábbi törvényhozónak tekinti a görög hagyomány.

Zaleukos nőkre vonatkozó előírásait Athénaios (XII 521 b) a syrakusaiaknak tulajdonítja: „Phylarchos Történelmének huszonötödik könyvében írja, hogy a syrakusaiak törvénye szerint az asszonyok nem viselhetnek arany ékszert, virágos hímzésű vagy bíborszegélyű köntöst, hacsak nem akarja valamelyikük elismerni magáról, hogy közismert hetaira; és egy másik szerint a férfi nem ékesítheti föl magát sem azzal, hogy ruháját kihívóan viseli, sem azzal, hogy cserélgeti, hacsak nem ismeri el, hogy házasságtörő és fajtalan; és szabad születésű asszony nem járhat kint naplemente után, hacsak nem házasságtörő.”