Ugrás a tartalomhoz

Görög–római szöveggyűjtemény

Németh György (2011)

Osiris Kiadó

37. fejezet - 35. KYRÉNÉ ALAPÍTÁSA

37. fejezet - 35. KYRÉNÉ ALAPÍTÁSA

ML 5; SEG 9, 3; Fornara 18. Márványstélé Kyrénéből, ma a kyrénéi múzeumban őrzik.

Kr. e. 600 körül, de a felirat a Kr. e. 4. század elején keletkezett. A 23. sortól kezdődik a telepesek Kr. e. 7. század végén letett esküje, amire Damis törvényjavaslatában hivatkozik, és amit a felirat idéz.

Isten! Jó szerencse!

Damis, Bathyklés fia terjesztette be a javaslatot. Azzal kapcsolatban, amit a théraiak mondtak, (nevezetesen) Kleudamas, Euthyklés fia, azért, hogy a polis helyes irányba tartson, és a kyrénéiek népe jó szerencsével járjon, adjuk meg a théraiaknak | 5. az ősi hagyomány szerint a polgárjogot, amelyet őseink teremtettek meg, (azok,) akik Kyrénét megalapították Théráról, és (azok,) akik Thérán maradtak, amiként Apollón szerencsében részesítette Battost és a Kyrénét betelepítő théraiakat, amennyiben hűek maradtak esküikhez, amelyeket az ősök fogadtak meg egymásnak, amikor | 10. kiküldték a gyarmatvárost megalapítókat az Alapító (Archagetas) Apollón parancsának megfelelően. Jó szerencse! Határozzon úgy a népgyűlés (damos), hogy a théraiak Kyrénében is azonos feltételek mellett tartsák meg egyenlő polgárjogukat. Tegyék le ugyanazt az esküt valamennyien a Kyrénében lakó théraiak, amit a többiek egykor | 15. letettek, és osszák be őket phylébe és patrába és a kilenc hetaireiába is. Írják föl ezt a határozatot (psaphisma) egy már- ványstélére, állítsák föl ezt a stélét a Pythói Apollón ősi szentélyében, és írják föl az esküt is a stélére, amit az alapítók tettek le, amikor Battosszal együtt Libyába áthajóztak, | 20. Théráról Kyrénébe. A kő és a feliratkészítés szükséges költségeit utalják ki a számvevőségi elöljárók (epistantes epi tos apologos) Apollón jövedelméből. vacat

A telepesek esküje

Így határozott a népgyűlés (ekklésia): Minthogy Apollón saját magától kinyilatkoztatta Battosnak | 25. és a théraiaknak, hogy Kyrénét (mint apoikiát) meg kell alapítaniuk, úgy tűnik, hogy ezzel azt parancsolta a théraiaknak, hogy küldjék Libyába Battost mint alapítót (archagetas) és királyt (basileus), és azt, hogy társaiként hajózzanak vele a théraiak. Azonos és egyenlő feltételek mellett hajózzanak valamennyi háztartásból (oikos), [mindegyik háztartásból] válasszanak ki egy fiút, . a felserdültek közül, és a többi | 30. szabad thérai közül. hajózzanak (velük). Ha a gyarmatosok (apoikoi) szilárdan tartják kezükben gyarmatukat, a később Libyába hajózó rokonaik részesüljenek a polgárjogból és a hivatalviselés jogából, és sorsoljanak ki számukra a gazdátlan földterületből. Ha azonban nem tudják megtartani településüket, és a théraiak sem tudnak segítséget nyújtani számukra, | 35. hanem öt éven belül [vagy öt évig] sorscsapások sújtják őket, térjenek vissza félelem nélkül a földjükről Thérára, saját birtokukra, és legyenek polgárok. Ha azonban valaki, akit a polis kiküldött, nem akar elhajózni, bűnhődjék halállal, és sajátítsák ki a birtokát. Aki befogadja vagy elrejti őt, akár apa a fiát, akár testvér a testvérét, | 40. sújtsa őt is ugyanaz a büntetés, mint azt, aki nem akart elhajózni. Az esküt a következő módon tették le azok is, akik (Thérán) maradtak, és azok is, akik elhajóztak gyarmatot alapítani, és átkot mondtak mindazokra, akik e (rendelkezéseket) megsértik, és nem tartják be, akár a Libyába települők közül, akár az itt(hon) maradók közül (kerülnek ki). Viaszbabákat gyúrtak, és (a következő) | 45. átokformulát mondva elégették őket valamennyien egybegyűlve, a férfiak és asszonyok és fiúk és lányok: „aki nem tartja be ezeket az esküket, hanem vétkezik ellenük, olvadjon meg és folyjék szét, mint a viaszbaba, ő is, az utóda is, és a jószága is, akik azonban betartják az esküben megfogadottakat, akár | 50. Libyába hajóztak, akár Thérán maradtak, sok szerencsében részesüljenek maguk is és utódaik is”.

N. Gy.

Battos kyrénéi gyarmatalapításáról részletesen (és mesésen) beszámol Hérodotos (IV 155-161): „155. Itt azután Phronimé egy Polymnéstos nevű előkelő thérai férfi ágyasa lett. Idő múltán fiút szült, akinek alig volt hangja, dadogott, és a kyrénéiek szerint ezért kapta a Battos nevet. Én azonban azt hiszem, eredetileg másképpen nevezték, s csak akkor lett Battos, amikor Libyába érkezett, mégpedig a delphoi jóslat s a tisztesség következtében. Libyában ugyanis a király neve battos, s azt hiszem, azért mondta őt a Pythia jóslata libyai nyelven uralkodónak, mert tudta, hogy ő lesz Libya királya. Amikor ugyanis férfivá serdült, elment Delphoiba, hogy a hangja felől tanácsot kérjen, s kérdésére a Pythia a következő jóslattal válaszolt:

Battos, hangot akarsz, de urunk küld, Phoibos Apollón juhnevelő Libyába, hogy ott várost alapítsál.

Mintha hellén nyelven azt mondta volna: »Ó, király, hangot akarsz.« Ám ő így felelt: »Uram, én a hangom miatt jöttem hozzád jóslatért, de te képtelen választ adsz, ha arra biztatsz, hogy alapítsak várost Libyában. De hát milyen hatalommal, milyen emberekkel?« De hiába, nem tudta megváltoztatni a jóslatot, az isten erre is pontosan ugyanazt válaszolta, mint az imént. Battos tehát elment haza, Thérára.

156. Ettől fogva azonban őt is és a théraiakat is egyre-másra érték a csapások, s nem tudván rájönni a bajok okára, a théraiak követeket küldtek Delphoiba, hogy kérdezzék meg a jósdát. A Py- thia pedig azt jósolta, akkor fordul jobbra a sorsuk, ha segítenek Battosnak gyarmatot alapítani a libyai Kyrénében. Erre aztán a théraiak két ötvenevezős hajóval útnak indították Battost. El is hajózott Libyába, de mert nem tudott ott mihez fogni, visszament Thérára. A théraiak azonban nyílzáporral fogadták a visszatérőket, nem engedték őket partraszállni, hanem azonnal visszafordították a hajókat. Mit volt mit tenni, kénytelenek voltak visszahajózni.

  1. Felkerekedvén, a libyaiak nyugat felé vezették őket, úgy osztva be a nappal és az éjszaka óráit, hogy országuk legszebb vidékein éjjel menjenek keresztül, nehogy a hellének meglássák őket. Ennek a vidéknek különben Irasa a neve. Amikor végül egy forráshoz értek, mely állítólag Apollón szent vize, így szóltak a hellénekhez: »Hellén férfiak, itt aztán örökké jó dolgotok lesz, mert itt állandóan lyukas az égbolt.«

  2. A gyarmatalapító Battos negyvenévi, s utána uralkodó fia, Arkesilaós tizenhat évi uralkodása alatt Kyrénében annyi ember lakott, mint kezdetben, a bevándorláskor.”

M. Gy.