Ugrás a tartalomhoz

Görög–római szöveggyűjtemény

Németh György (2011)

Osiris Kiadó

38. fejezet - 36. SOLÓN TÖRVÉNYEI

38. fejezet - 36. SOLÓN TÖRVÉNYEI

(Aristotelés): Az athéni állam. II; VI-VII.

Kr. e. 594

  1. Ezek után az előkelők és a tömeg között hosszú ideig tartó viszály ütött ki. 2. Államszervezetük ti. minden egyéb tekintetben is oligarchikus volt, kivált pedig abban, hogy a szegények gyerekestől, asszonyostól a gazdagoknak szolgáltak. Pelatéseknek és hatodo- soknak nevezték őket. Ezért a bérért művelték meg ugyanis a gazdagok földjét (az egész föld ti. kevesek kezén volt), s ha a bért nem fizették meg, mind magukat, mind gyermekeiket rabszolgaságba lehetett hurcolni; az adósságokért pedig mindnyájuknak személyükkel kellett felelniök egészen Solón idejéig. Ő volt az első, aki a nép élére állt. 3. A legnehezebb és legkeservesebb a tömeg számára az egész államberendezkedésből ez a szolgaság volt; mindamellett a többi miatt is zúgolódtak, mert úgyszólván mindenből ki voltak rekesztve.

  1. 1. Miután Solón teljhatalmat kapott, a népet egyszer s mindenkorra felszabadította, megtiltva az adósrabszolgaságot, törvényeket hozott, és mind a magánosokkal, mind az állammal szemben fennálló adósságokat eltörölte, amit seisachtheiának (teherlerázás- nak) neveznek, mert így mintegy lerázták terhüket. 2. Ebben a kérdésben egyesek megpróbálták Solónt megrágalmazni. Úgy történt ugyanis a dolog, hogy Solón, mikor arra készült, hogy a seisachtheiát végrehajtsa, azt egyes előkelőknek előre megmondta; erre – mint a nép oldalán állók állítják – barátai kijátszották, azok szerint viszont, akik gya- lázni akarják, maga is részt vett a dologban. Kölcsönök felvétele útján ugyanis ezek nagy földterületeket vásároltak össze, s nem sokkal utóbb, mikor az adósságelengedés bekövetkezett, egyszerre meggazdagodtak. Így lettek gazdagok, mint mondják, azok, akik később régi gazdagok hírében állottak. 3. Mindamellett hihetőbb a nép oldalán állók állítása. Nem valószínű ugyanis az, hogy egy ember, aki egyéb dolgokban annyira mértéktartó és pártatlan volt, mint ő, hogy – bár lehető volt számára, hogy mindkét felet megnyerve a város tyrannosa legyen – inkább meggyűlöltette magát mindkét féllel, és többre tartotta a becsületet és az állam javát, mint saját meggazdagodását, ilyen kicsinyes és könnyen átlátható dologgal beszennyezte volna magát. 4. Hogy azonban erre a lehetősége megvolt, azt bizonyítják a zavaros körülmények; költeményeiben maga is többször említi, s mindenki más is egyetért ebben vele. Ezt a vádat tehát hazugságnak kell tartanunk.

  2. 1. Solón megállapította az államrendet, és más törvényeket hozott úgy, hogy Drakón törvényeit a gyilkossági törvény kivételével nem használták többé. A törvényeket háromszögletű hasábokra írták fel, s ezeket a királyi csarnokba állították, és mindnyájan megesküdtek, hogy ezeket meg fogják tartani. A kilenc archón a kőnél megesküdve kötelezte magát, hogy aranyszobrot állít, ha valamelyik törvényt megszegi. Innen van, hogy még ma is így esküsznek. 2. Törvényeit száz évre tette érvényessé, s az államot a következőképpen rendezte. 3. A lakosságot vagyonbecslés alapján négy osztályba osztotta úgy, ahogyan korábban is fel volt osztva, az ötszáz mérősök, a lovagok, a zeugitések és a thé- sek osztályába. A thések adóját fizetőknek csak a népgyűlésben és a bíróságokban juttatott részt. 4. Az ötszáz mérősök adóját kellett fizetniök azoknak, akiknek birtokukból száraz és folyékony terményekből összesen ötszáz mérőnyi jövedelmük volt, a lovagi adót azoknak, akiknek háromszáz mérőnyi jövedelmük volt. A zeugitések adóját fizették, akiknek összesen kétszáz mérő jövedelmük volt; a többiek meg a thések adóját fizették, s ezek mindenféle tisztségből ki voltak rekesztve.

R. Zs.

Az Aristotelés neve alatt fennmaradt, de feltehetőleg nem általa, hanem egy tanítványa által írt Az athéni államhoz lásd Államéletrajzok. Budapest, 2002. Drakón emberölési törvényéhez lásd 28. dok. A zeugités kifejezés eredetéhez lásd 13. dok.