Ugrás a tartalomhoz

Görög–római szöveggyűjtemény

Németh György (2011)

Osiris Kiadó

45. fejezet - 43. A ZSARNOKÖLŐK

45. fejezet - 43. A ZSARNOKÖLŐK

Thukydidés: A peloponnésosi háború. VI 54-59.

Kr. e. 514

54. Ami pedig Aristogeitón és Harmodios vakmerő vállalkozását illeti, az valójában szerelmi vetélkedés következménye volt, amit részletesebben akarok ismertetni, hogy bebizonyítsam, mennyire pontatlanul számolnak be az athéniak is, mások is tyrannosaik- ról s ezekről az eseményekről. Mikor ugyanis Peisistratos tyrannos öregkorában meghalt, az uralomban nem Hipparchos követte, mint sokan hiszik, hanem az elsőszülött Hippias. Az akkor ifjúsága virágjában levő Harmodiosba beleszeretett Aristogeitón, egy közepes helyzetben lévő athéni polgár, s szeretőjévé is tette. Harmodiost azonban megkörnyékezte Hipparchos, Peisistratos fia is, de visszautasította, s elmondta a dolgot Aristo- geitónnak. Aristogeitón aztán heves féltékenységében s attól félve, hogy Hipparchos – meg- lévén rá a hatalma – majd erőszakkal kényszeríti magához az ifjút, tüstént összeesküvést kezdett szervezni – amennyire befolyásától telt – a tyrannis megdöntésére. Közben Hip- parchos, akinek ismételt ajánlatát Harmodios változatlanul visszautasította, noha semmiképpen nem akart erőszakhoz folyamodni, azt tervezte, hogy az ifjút valamilyen, a dologgal látszólag egyáltalán nem összefüggő ügyben meg fogja szégyeníteni. Uralma alatt egyébként sem hívta ki maga ellen a tömeg gyűlöletét, s nem adott okot a kárhozta- tásra. Ez a tyrannoscsalád általában igazságosan és belátóan uralkodott, az athéniaktól csupán egyhuszadot kértek adóba, hogy ebből a várost széppé tegyék, viselték a háborúk terheit, s a templomi áldozatokról is gondoskodtak. A város egyébként régi törvényei szerint élt, s a családnak csak arra volt gondja, hogy egyik tagja mindig főtisztséget viseljen. Így viselte – többek közt – a családból az egyéves archóni hivatalt Hippias tyrannos fia, a nagyapja nevét viselő Peisistratos is, aki hivatali ideje alatt oltárt emelt a tizenkét istennek a főtéren, s Apollónnak a Pythionban. Az agorán lévő oltárt az athéni nép megtoldotta, így a felirat eltűnt, de a Pythionban még most is megvan a következő, elmosódott betűs felirat:

Ezt Hippiasnak fia, Peisistratos emelte

tisztéért , Pythó Phoibosa, szent helyeden.

  1. Visszatérve tehát Harmodioshoz, őt Hippias, szerelmi ajánlata visszautasítása miatt, amint tervezte, valóban megalázó helyzetbe hozta. Felkérette ugyanis Harmodios hajadon húgát, hogy egy áldozati körmenetben vegyen részt a kosárhordozók között, de mikor a lány megjelent, elküldte, mondván, hogy senki sem kérte fel, hiszen nem is méltó erre a feladatra. Harmodiost nagyon bántotta ez a megaláztatás, s még elszántabbá vált miatta Aristogeitón is. Összeesküvő társaikkal együtt minden előkészületet megtettek, és csak a Nagy Panathénaia-ünnepre vártak, mert ezen az egyetlen napon nem keltett gyanút, ha az áldozati menetben részt vevő polgárok mind fegyveresen jelentek meg. Megállapodtak, hogy ők ketten kezdik meg a dolgot, a többiek aztán a nyomukban tüstént rátámadnak a testőrökre. Az összeesküvők a nagyobb biztonság végett nem voltak sokan, de remélték, hogy a merész vállalkozás hatására a be nem avatottak is, mivel fegyver lesz náluk, készségesen csatlakoznak hozzájuk saját felszabadulásuk érdekében.

  2. S mikor az ünnep elérkezett, és Hippias testőreitől övezve kint, az úgynevezett Kerameikos városrészben intézkedett, hogy a menetben a csoportok milyen sorrendben haladjanak, Harmodios és Aristogeitón kezükben tőrrel odaléptek hozzá, hogy végrehajtsák a merényletet. De amikor észrevették, hogy Hippias, akihez mindenki könnyen odamehetett, bizalmasan beszélget egyik összeesküvő társukkal, megrémültek, hogy elárulták és minden pillanatban elfoghatják őket. De azon, aki megszégyenítette őket, s aki miatt az egész vállalkozásba belefogtak, szerettek volna, ha lehetséges, bosszút állni, ezért úgy, ahogy voltak, berohantak a kapun, és az úgynevezett Leókoreionnál összetalálkoztak Hipparchosszal. Azonnal, gondolkodás nélkül rárohantak, s féktelen bosszúvággyal eltelve, amit egyikben a féltékenység, a másikban a megszégyenítés táplált, tőrüket belevágva megölték. Aristogeitón az összecsődült tömegben ekkor elmenekült a testőrök elől, de később elfogták, és kímélet nélkül végeztek vele, Harmodiost pedig ott helyben megölték.

Hippias még három évig volt Athén tyrannosa, de a negyedik évben megdöntötték uralmát a lakedaimóniak és a száműzött Alkmeónidák. Mivel szabadon eltávozhatott, Si- geionba, majd Aiantidéshez, Lampsakosba, onnan pedig Dareios udvarába ment. S innen indult el később, húsz év múlva, mint öregember a méd sereggel Marathónhoz.

M. Gy.

A romantikus történet arra keres magyarázatot, hogy mitől fajult el Hippias tyrannisa, amikor apjának, Peisistratosnak az uralmát aranykorként festik le a források (AP XVI 7), ő pedig még Peisistratos ellenfeleivel, az Alkmeónidákkal és a Philaidákkal is kiegyezett hatalomra jutásakor, amint erről az athéni archónlista tanúskodik (vö. 40. dok.). Harmodios és Aristogeitón minden későbbi zsarnokölő, sőt a zsarnokölés elve számára állandó hivatkozási alap volt (vö. 30. dok.). Különösen érdekes a Pythionban felállított, elmosódott feliratú oltár említése: ez az oltárkő ma is látható az athéni Epigraphiai Múzeumban, és töredékes felirata jól olvasható (IG I3 948).