Ugrás a tartalomhoz

Görög–római szöveggyűjtemény

Németh György (2011)

Osiris Kiadó

46. fejezet - 44. GABII ELFOGLALÁSA ÉS A MÁKGUBÓK

46. fejezet - 44. GABII ELFOGLALÁSA ÉS A MÁKGUBÓK

Livius I 2.

Kr. e. 510 k.

Ily módon Gabii előkelőit lassanként feltüzelte a háború folytatására, ő maga pedig a leg- harciasabb fiatalok élén zsákmányszerző portyákra indult, és úgy számította ki minden szavát és tettét, hogy egyre inkább a gabiibeliek bizalmába férkőzzön, míg végül őt választották meg a háború vezérének. 3. A köznép nem is sejtette, mi történik: Róma és Gabii között apró csatározások folytak, amelyek többnyire Gabii javára dőltek el, így hát

Gabii apraja-nagyja szentül hitte, hogy Sextus Tarquiniust az istenek küldték nekik hadvezérül. 4. A katonák körében pedig, mivelhogy társuk volt a veszélyben és a fáradságban, és bőkezűen osztotta nekik a zsákmányt, akkora szeretetnek örvendett, hogy az öreg Tarquinius sem volt nagyobb úr Rómában, mint a fia Gabiiban. 5. Amikor aztán úgy látta, elég befolyással rendelkezik ahhoz, hogy minden tervét végrehajtsa, egyik emberét elküldte apjához Rómába, hogy kérdezze meg, mi a teendője most, hogy az istenek kegyéből Gabiiban minden hatalom az ő kezében van. 6. A hírnök, bizonyára mert a király nem tartotta teljesen megbízhatónak, nem kapott semmiféle szóbeli választ. A király, mintha mérlegelné, hogy mit tegyen, kiment a palota kertjébe, nyomában fiának követével; ott föl s alá járkálva, úgy mondják, pálcájával lecsapdosta a legmagasabbra nőtt mákvirágok fejét. 7. A hírnök elunta a kérdezősködést és a várakozást a válaszra, így hite szerint dolgavégezetlenül tért haza Gabiiba, ahol beszámolt róla, mit mondott és mit látott, és hogy a király haragból, gyűlöletből vagy veleszületett gőgje miatt egyetlen szót ki nem ejtett a száján. 8. Sextus pedig, mihelyt megértette, hogy mit vár tőle apja, és mire céloz ezzel a néma rejtvénnyel, sorra eltette láb alól az állam előkelőségeit: némelyeket bevádolt a nép előtt, másoknak a népszerűtlenségét használta ki. Sokakat nyilvánosan végeztetett ki, akik ellen viszont nem tudott elég látványos vádakkal előállni, azokat titkon pusztította el. 9. Néhányan, ha akartak, elmenekülhettek, másokat ő küldött száműzetésbe, a távollevők vagy meggyilkoltak javait pedig egyaránt szétosztotta. 10. Folyt a bőkezű adományozás és zsákmányosztogatás, az egyéni gazdagodás édes érzése elaltatta az emberek éberségét a közösség gondjaival szemben, míg végül Gabii bölcs irányítás és segítség híján egy kardcsapás nélkül a római király kezére jutott.

K. F. – K. R.

Vö. Hérodotos V 92, e gyűjteményben a 31. dokumentum.