Ugrás a tartalomhoz

Görög–római szöveggyűjtemény

Németh György (2011)

Osiris Kiadó

48. fejezet - 46. KLEISTHENÉS

48. fejezet - 46. KLEISTHENÉS

Hérodotos V 66-73.

Kr. e. 510-508

66. Athén ugyan már korábban is erős város volt, de ekkor, a tyrannosok uralmától megszabadulva, még hatalmasabb lett. Két férfiú tett szert különösen nagy befolyásra: az Alkmeónida nemzetségből származó Kleisthenés (róla beszélik, hogy megvesztegette a Pythiát), valamint az ugyancsak tekintélyes családból való Isagoras, Teisandros fia, akinek őseit nem tudom megnevezni, de rokonai mindenesetre a Kariai Zeusnak áldoznak. Ezek ketten küzdöttek a hatalomért, s mikor Kleisthenés alulmaradt, a néppel szövetkezett. Majd az eddigi négy athéni phylé helyett tízet szervezett, eltörölte az Ión négy fiától, Geleóntól, Aigikoréstól, Argadéstól és Hopléstól származó nevüket, és más hazai héró- sokról nevezte el őket, az egyetlen kivétel Aias volt, akit, bár nem itt született, mint szomszédot és szövetségest a többihez sorolt.

  1. ... Az athéni Kleisthenés – a sikyóni tyrannos leányának fia, aki nagyapja nevét viselte – alighanem az iónokat nézte le, s hogy az athéniaknak ne ugyanolyan phyléi legyenek, mint az iónoknak, úgy járt el, mint a vele azonos nevű Kleisthenés. Megnyervén pedig az addig minden jogától megfosztott athéni nép rokonszenvét, megnövelte a phy- lék számát, új nevet adott nekik, az addigi négy phylarchos helyett tízet jelölt ki, s a dé- mosokat a tíz phylébe osztotta be. A nép megnyerésével aztán sokkal nagyobb befolyásra tett szert, mint politikai ellenfelei.

  2. Így hát Isagoras húzta a rövidebbet, de nem késlekedett a válasszal, hanem segítségül hívta a lakedaimóni Kleomenést, akihez a Peisistratidák ostroma óta vendégbarátság fűzte, bár Kleomenés a szóbeszéd szerint gyakran meglátogatta Isagoras feleségét. Kleomenés először is követet küldött Athénba azzal a követeléssel, hogy Kleisthenés és több más athéni polgár, akiket „átkozottaknak” nevezett, hagyják el azonnal a várost. Az üzenetet Isagoras sugallta, ama gyilkosságot ugyanis az Alkmeónidák és összeesküvő társaik követték el, Isagorasnak és párthíveinek viszont nem volt része benne.

  3. Hogy ezeket az athéniakat „átkozottaknak” nevezték, annak ez volt az oka. Élt egykor egy Kylón nevű athéni ember, aki az olympiai versenyjátékokon győzelmet aratott. Ez az ember tyrannos szeretett volna lenni, összeállt hát néhány vele egykorú társával, és el akarta foglalni az Akropolist. Tervük nem sikerült, s oltalomkeresők gyanánt az istennő oltárához menekültek, de elhurcolták őket a naukrariák elöljárói, Athén akkori kormányzói, akiknek a halálbüntetésen kívül mindenhez joga volt. Ennek ellenére megölték az oltalomkeresőket, s a gyilkosság bűne aztán az Alkmeónidákat terhelte. Mindez azonban még Peisistratos uralma előtt történt.

  4. Kleomenés tehát azt követelte üzenetében, hogy Kleisthenés és az „átkozottak” hagyják el a várost. Kleisthenés erre önként eltávozott, Kleomenés pedig egy kis sereg élén hamarosan bevonult Athénba, s megérkezvén száműzte azt a mintegy hétszáz „átkozott” családot, akiket Isagoras megjelölt. Majd fel akarta oszlatni a tanácsot, és az ügyek intézését Isagoras háromszáz hívére bízni, a tanács azonban ellenállt, és megtagadta az engedelmességet. Ekkor Kleomenés, Isagoras és híveik hatalmukba kerítették az Akropolist. Az athéniak összefogtak, és két napon át ostromolták őket, a harmadik napon aztán ünnepélyesen fegyverszünetet kötöttek, s az összes lakedaimóni kivonult a városból. Így teljesedtek be a jóshely Kleomenésre vonatkozó szavai. Kleomenés ugyanis, mikor felhatolt az Akropolisra, hogy hatalmába kerítse, jóslatkérőként be akart menni az istennő szentélyébe. Mielőtt azonban átléphette volna a küszöböt, a papnő felemelkedett ülőhelyéről, és így szólt hozzá: „Távozz innen, lakedaimóni idegen, kerüld el a szentélyt, mert dór embernek tilos belépnie ide!” Mire Kleomenés így felelt: „Asszony, nem dór vagyok én, hanem achai.” Nem hallgatott az isteni hangra, és belépett, később aztán – mint említettem – el is kellett vonulnia a lakedaimóniakkal. A többieket az athéniak elfogták és kivégezték, köztük a delphoi Timasitheost, akinek roppant bátorságáról és hatalmas erejéről sokat mesélhetnék. Ezeket a férfiakat tehát elfogták és kivégezték.

  5. Majd az athéniak hazahívták Kleisthenést és a Kleomenés által száműzött hétszáz családot.

M. Gy.

A szemelvény a kutatók egy része által Kr. e. 632-re, mások által 636-ra vagy 628-ra datált kylóni vérbűntől Kleisthenés reformjáig és Isagoras bukásáig tekinti át Athén történetét. A Pythia Apollón delphoi jós papnője volt, akit a hagyomány szerint azért vesztegettek meg az Alkmeónidák, hogy jóslataival támogassa a száműzött család Athénba való visszatérését. A sikyóni tyrannis kialakulásához vö. 24., kylónhoz pedig 26. dok.