Ugrás a tartalomhoz

Görög–római szöveggyűjtemény

Németh György (2011)

Osiris Kiadó

52. fejezet - 50. A CSERÉPSZAVAZÁS

52. fejezet - 50. A CSERÉPSZAVAZÁS

Siewert, P.: Ostrakismos Testimonien I. Stuttgart, 2002.

Kr. e. 508? Kr. e. 487

  1. Diodóros XI 55.

Először eltávolították őt (ti. Themistoklést) a városból, az úgynevezett ostrakismost alkalmazva ellene, amelyet a Peisistratida tyrannosok bukása után iktattak törvénybe Athénben; ez a törvény pedig a következő volt. Minden polgár felírta egy cserépdarabra annak a nevét, akit a leginkább képesnek tartott arra, hogy megdöntse a demokráciát, és akire a legtöbb cserépszavazat esett, annak száműzetésbe kellett mennie hazájából ötévi időre. Úgy látszik az athéniek nem azért hozták ezt a törvényt, hogy a hitványságot büntessék, hanem azért, hogy a gőgösök gondolkodása alázatosabbá váljék a száműzetés következtében.

S. J.

Hipparchos: Charmos fia, ahogy Lykurgos mondja. Erről írja Androtión a második könyvben, hogy rokona volt Peisistratosnak, a tyrannosnak; és elsőként ostrakizálták, akkor, amikor először megalkották az ostrakismosra vonatkozó törvényt, a Peisistratoshoz tartozók iránti gyanúból, mivel az mint népvezér és stratégos lett tyrannosszá.

S. J.

C. Vaticanus Graecus 1144 fol. 222rv

Kleisthenés hozta be Athénbe a cserépszavazás törvényét. Ez pedig a következő volt: a tanácsnak szokása volt néhány napon át vizsgálatot tartva, cserépdarabokra felírni, kinek kell a polgárok közül száműzetésbe menni, és ezeket bedobták a tanácsház elkerített helyére. Akire pedig több mint kétszáz cserép esett, annak száműzetésbe kellett mennie tíz évre, de javait továbbra is élvezhette. Később néphatározattal törvényt hoztak, hogy hatezernél több szavazatot kell leadni ahhoz, hogy valakit száműzetésbe küldjenek.

S.J.

A cserépszavazás (ostrakismos) az athéni demokrácia alapvető intézményei közé tartozott. Ennek ellenére vitatott, hogy ki és mikor vezette be, és az is, hogy milyen szabályok szerint és ösz- szesen hányszor éltek vele. A bevezető személyére nézve egységesek a források: Kleisthenés alkotta meg reformjai során az ostrakismosra vonatkozó törvényt. Ennek ellentmondani látszik az a tény, hogy az első ismert cserépszavazást Kr. e. 487-ben tartották, és nehéz indokolni azt, miért telt el húsz esztendő a törvény meghozatala és első alkalmazása között. A C. pontban idézett forrás, a Vaticanus Graecus egy 15. századi pergamenkódexben maradt fönn. Kérdés, hogy egy mára már elveszett ókori forrás adatait tartotta-e fönn, vagy szerzője szabadon kezelte történelmi ismereteit. Ha feltételezzük hitelességét, áthidalható a törvény keletkezése és első alkalmazása közötti szakadék. Kleisthenés a négyszáz tagú tanács hatáskörébe utalta a cserépszavazást, ezért volt elegendő kétszáz szavazat valaki elűzéséhez. Ebben az esetben nyilvánvalóan nem számoltak szavazategyenlőséggel, minthogy a cserépszavazás során sohasem csak egy vagy két polgár neve került szóba, ha pedig legalább három személy között kellett dönteni, a kétszáz cserép biztos többségnek számított. Themistoklés újítása abban állhatott, hogy a cserépszavazást a bulé kezéből a népgyűlésébe helyezte. Az elmélet gyenge pontja, hogy nem ismerünk senkit, akit a bulé űzött volna el cserépszavazással, és az is, hogy Kleisthenés miért a négyszáz tagú tanáccsal számolt, ha ő volt az, aki bevezette az ötszázak tanácsát.