Ugrás a tartalomhoz

Görög–római szöveggyűjtemény

Németh György (2011)

Osiris Kiadó

59. fejezet - 57. A KR. E. 464-454-ES HELÓTAFELKELÉS

59. fejezet - 57. A KR. E. 464-454-ES HELÓTAFELKELÉS

Diodóros XI 63-64.

Kr. e. 464-454

Ezekben az időkben nagy és váratlan szerencsétlenség érte a lakedaimóniakat. Spártá- ban nagy földrengés támadt, ennek következtében a házak alapjaikig ledőltek, a spártaiak közül pedig húszezernél többen pusztultak el. Minthogy a föld hosszú időn keresztül állandóan mozgott a városban, és a házak egyre-másra omlottak össze, sok személy pusztult el úgy, hogy a lezuhanó falak temették maguk alá. Ezt a bajt úgy tűrték, mintha valami rájuk haragvó istenségtől jönne, de más bajok is érték őket, emberek részéről, a követekző okokból kifolyólag. A helóták és a messénéiek, a spártaiak örökös ellenségei, először békében voltak ugyan, mert féltek Spárta túlerejétől és hatalmától, de mikor látták, hogy a földrengés következtében sokan elpusztultak közülük, egyre inkább fölbátorodtak a megmaradtakkal szemben, minthogy kevesen voltak. Ezért szövetséget kötöttek egymással, és megkezdték a háborút a lakedaimóniak ellen. Archidamos, a körültekintő spártai király a földrengés alatt is vigyázott polgártársaira, majd a háború során is vitézül szembeszállt a támadókkal. Mikor ugyanis a várost a földrengés borzalma tartotta hatalmában, ő volt az első a spártaiak közt, aki felkapva teljes fegyverzetét, kisietett a szabad ég alá, és a többi polgároknak is ugyanezt parancsolta. A spártaiak engedelmeskedtek: akik megmaradtak, így menekedtek meg. Archidamos király ezeket összerendezve, felkészítette a támadók elleni harcra.

A messénéiek a helótákkal egyesülve először Spárta ellen indultak. Azt gondolták, hogy el tudják foglalni, hiszen nincsen, aki ellenük vonulna. Amint azonban meghallották, hogy a megmaradtak Archidamosszal, a királlyal csatarendbe állva készek küzdeni hazájukért, elálltak ettől a tervüktől; megszálltak egy megerősített helyet Messéniában, és onnan támadták időnként Lakóniát. A spártaiak az athéniakhoz folyamodtak, és kaptak is tőlük segítséget; majd többi szövetségeseiktől is éppígy sereget gyűjtvén, ellenségeik egyenrangú ellenfeleivé váltak. Eleinte sokkal erősebbek is voltak az ellenségnél, de később, minthogy az a gyanújuk támadt, hogy az athéniak a messénéiekhez hajlanak, felbontották velük a szövetséget, mondván, hogy a fennálló veszedelemmel szemben elegendő számukra a többi szövetséges. Az athéniak úgy tartották, hogy ez sértő rájuk nézve, és akkor eltávoztak ugyan, de ettől fogva ellenségesen kezelték a Lakedaimónnal kapcsolatos ügyeket, és így a gyűlöletet mindinkább lángra lobbantották. Ezzel kezdődött köztük az elidegenedés; később azután nyíltan összekülönböztek, és háborúikkal egész Hellast nagy szerencsétlenségbe döntötték.

R. Zs.

A harmadik – vagy ötödik – messénéi háborúnak is nevezett, tízéves elkeseredett küzdelemről szóló forrásunk a szicíliai görög szerző, Diodóros (Kr. e. 1. sz.) nagyszabású kompilációjából, a Bibliothéké histórikéből való. A felkelés történetéhez és a végül legyőzött messénéiek további sorsához lásd Tiukydidés I 101-103, Plutarchos: Kimón. 16-17.

H. W. Gy.