Ugrás a tartalomhoz

Görög–római szöveggyűjtemény

Németh György (2011)

Osiris Kiadó

61. fejezet - 59. GORTYNI TÖRVÉNYEK

61. fejezet - 59. GORTYNI TÖRVÉNYEK

A feliratot mindössze 18 betűt használó ábécével, bustrophédon írásmóddal jegyezték le, krétai dialektusban. Kiadás: Willetts, R. F.: The Law Code of Gortyn. Berlin, 1967; Effenterre, H. van – Ruzé, F.: Nomima II. Róma, 1995.

Kr. e. 450 k.

  1. Istenek! Aki szabad ember (eleutheros) vagy rabszolga (dulos) ügyében akar pert indítani, az őt ítélethozatal előtt ne fogja el. Ha azonban elfogja, a (bíró) ítélje szabad ember miatt tíz statér1 (büntetésre), rabszolga miatt ötre, akárki számára vitte el, és hozzon ítéletet, hogy engedje szabadon három napon belül. Ha azonban nem engedi szabadon, (a bíró) szabad ember miatt egy statér (büntetésre), rabszolga miatt egy drachmára ítélje naponként, míg szabadon nem engedi. Az időről pedig a bíró eskü alatt döntsön. Ha azonban tagadja, hogy elfogta, ha tanú nem tanúskodik, a bíró eskü alatt döntsön.2 Ha az egyik fél azt állítja, hogy az szabad ember, a másik pedig, hogy rabszolga, azon személyek tanúsága legyen döntő, akik azt állítják, hogy szabad ember...

Ha valaki szabad férfi vagy szabad nő ellen követ el nemi erőszakot, száz statért fizessen, ha apetairos3 ellen, tízet; ha rabszolga (követi el) szabad férfi vagy szabad nő ellen, kétszeresét fizesse; ha szabad ember voikeus4 vagy voikea ellen, öt drachmát; ha voikeus voikeus vagy voikea ellen, öt statért. Ha valaki saját házi rabszolganője (endothidia dola) ellen követ el nemi erőszakot, két statért fizessen, ha pedig olyannal teszi ezt, akit már elcsábítottak, ha nappal, egy obolost, ha pedig éjjel, két obolost. Élvezzen azonban előnyt az esküben5 a rabszolganő. Ha valaki megkísérel nemi kapcsolatot létesíteni egy szabad nővel, aki rokona felügyelete alatt áll, tíz statért fizessen, ha tanúskodik tanú. Ha szabad nővel házasságtörtést elkövetőt elfognak annak atyja, fivére vagy férje házában, száz statért fizessen, de ha más házában, ötvenet; ha apetairos feleségével teszi, tízet; ha rabszolga teszi szabad nővel, kétszeresét fizesse; ha rabszolga rabszolga feleségével, ötöt.

Ha férj és feleség elválnak, legyen az asszonyé saját (vagyona), amivel férjéhez jött, és a haszonnak (karpos) a fele, ha van, vagyonából, és mindannak, amit szerzett, a fele, bármi is az, és öt statér, ha a férfi az oka a válásnak. Ha azonban a férfi kijelenti, [hogy nem ő az oka], a bíró eskü alatt döntsön. 3. Ha azonban az asszony mást visz el férje (vagyonából), öt statért fizessen, és amit eltulajdonított, adja vissza. Azokkal a tárgyakkal kapcsolatban, amelyeket tagad, (a bíró) ítélje meg, hogy az asszony tagadó esküt tegyen (apomosai) Artemisre az amyklaioni nyilazó istennő szobra előtt.6 Ha pedig tőle valaki, miután a tagadó esküt letette, valamit elvisz, fizesse meg magát a dolgot, és még öt sta- tért. Ha azonban olyat visz el, ami a gyermekeké, az legyen per tárgya (endikon emen). Ha gyermekek nélkül hagyta (az asszonyt), az a sajátját megtarthatja, és szerzeménye felét, és a háznál levő haszonból a rokonokkal együtt részesüljön, és amit férje neki adott a törvénynek megfelelően. Ha másvalamit visz el, az legyen per tárgya.

Az atya gyermekei és a vagyon felett, és az anya a saját vagyona felett rendelkezzék az osztozásban. Ameddig ott élnek, nem kell osztozni, de ha valakit (pénzbüntetésre) ítélnének, az elmarasztaltat az előírás szerint kell részesíteni. Ha meghal (az atya), a városban levő házak és ami a házakban van, amelyben egy vidéken élő voikeus nem állandó lakos, és az apró és a nagy lábasjószág, ami nem a voikeusé, a fiúké legyen; de a vagyon többi részét osszák el szabályszerűen, és a fiúk, akárhányan is vannak, két-két részt kapjanak mindnyájan, míg a leányok, akárhányan is vannak, egy-egy részt kapjanak mindnyájan. Ha valamely asszonynak nincs vagyona atyja vagy fivére adománya vagy ígérete révén, vagy öröklés révén, attól kezdve, hogy az Aithaleus törzs (startos),7 Kyllos8 és társai voltak hivatalban, kapják meg a részüket, a haszonélvező nők ellen azonban per ne legyen. Ha a férj vagy a feleség meghal, és vannak gyermekeik vagy gyermekeiknek gyermekei vagy ezeknek gyermekei, övéké legyen a vagyon. Ha a vagyonon osztozkodva a felosztásra nézve nem tudnak megegyezni, ajánlják fel a vagyont eladásra annak, aki legtöbbet ad érte, az értéknek kapja mindegyik a reá eső részét. Amikor a vagyont felosztják, legyen jelen három vagy több nagykorú szabad tanú. 6. Ha lányának ad (az atya), ugyanezt (az eljárást kell követni).

  1. A leányörökös lépjen házasságra atyjának fivérével, az életben levők közül a legidősebbel. Ha több leányörökös és az atyának több fivére van, (a második) a következő legidősebbel lépjen házasságra. Ha az atyának nincsenek fivérei, a fivéreknek azonban vannak fiai, a legidősebb fiával lépjen házasságra. Ha több leányörökös és a fivéreknek több fia van, a második a következő legidősebbel lépjen házasságra. A kiszemelt vőle- gény9 egy leányörökössel lépjen házasságra, többel azonban ne. Amíg serdületlen a kiszemelt vőlegény vagy a leányörökös, a ház, ha van, legyen a leányörökösé, minden jövedelem felét pedig a kiszemelt vőlegény kapja. Ha a kiszemelt vőlegény a serdült lányörököst nem akarja elvenni, bár mindketten házasodára alkalmas korban vannak, abból az okból, hogy kiskorú, a leányörökös rendelkezésére álljon egész vagyon és a jövedelem, amíg elveszi. Ha azonban nagykorú a kiszemelt vőlegény, és a serdült és házasodni akaró (leányörököst) nem akarja elvenni, a leányörökös rokonai indítsanak pert, a bíró pedig rendelje el, hogy a házasságkötés történjen meg két hónapon belül. Ha nem akarja elvenni, ahogy elő van írva, az egész vagyonnal rendelkező (leányörököst), ha van másik, (akkor azzal) a kiszemelt vőlegényel, ha kiszemelt vőlegény nem lenne, a törzsből (származó) kérők közül azzal lépjen házasságra, akivel akar. Ha azonban felserdülve a kiszemelt vőlegényhez nem akar hozzámenni, vagy serdületlen a kiszemelt vőlegény, és nem akar várni 8. a leányörökös, a ház, ha a városban van, legyen a leányörökösé, és ami azonkívül a házban van, a többinek pedig a felét örökölve, mással lépjen házasságra a törzsből (származó) kérők közül, akivel akar. A vagyont azonban ossza meg ezzel. Ha nincsenek férfirokonai a leányörökösnek a törvényes előírások szerint, az egész vagyonnal rendelkezve, a törzsből azzal lépjen házasságra, akivel akar. Ha azonban a törzsből senki sem akarná elvenni, a leányörökös rokonai hirdessék ki törzsszerte: – Nem akarja-e valaki elvenni? – és ha valaki elveszi, harminc napon belül legyen meg (az esküvő), miután kihirdették, ha azonban nem, mással lépjen házasságra, akivel akar. Ha egy nő örököl, miután atyja vagy fivére férjhez adták, és az, akihez adták, meg akar maradni a házasságban, ő azonban nem akar, ha vannak gyermekeik, részt kapva a vagyonból az előírás szerint, mással házasságra léphet a törzsből.

K. I. – T. I.

A gortyni törvények, amelyek részleteit közöljük, az egyetlen nagy görög jogkodifikáció a Kr. e. 5. század közepéről. A törvényt tartalmazó tizenkét táblát a római dalszínház körfolyósójának falába építették be, ahol 1884-ben került napvilágra. Tartalmi szempontból a törvény kizárólag a magánjogba tartozó intézkedéseket rögzít (személy-, család-, örökösödési, vagyon- és adósságjog). Nem egységes, új törvény volt, hanem egy korábbi törvénygyűjtemény javítása: erre néhány helyen maga a törvény is hivatkozik. A korábbi állapottal szemben világos szándéka a törvénynek az önbíráskodás korlátozása (a rabszolgákkal szemben, házasságtörés esetén) és a nők jogi helyzetének megjavítása (a leányörökös jogai). Viszonylag primitív állap otokra utal a törvénykezési eljárás kötetlensége. A bírói jog, a bizonyítási jog alig van szabályozva, az írás pedig a per folyamán semmiféle szerepet sem játszik. A törvény révén világos képet alkothatunk magunknak a krétai társadalom szerkezetéről (szabadok, apetairo- sok, voikeusok, rabszolgák), a tisztviselőkről és a bíróság működéséről.

  1. Az előforduló pénzegységek viszonya a következő: 1 statér = 2 drachma, 1 drachma = 6 obo- los. E kornak megfelelő attika drachma 4,29 g súlyú ezüstérme.

  2. „A bíró eskü alatt döntsön” kifejezés azt jelenti, hogy a bíró számára az ítélet nincs előírva, hanem azt a körülmények mérlegelése után a saját belátása szerint hozhatja meg.

  3. Az apetairos az a szabad ember, aki nem tagja a hetaireiának, a teljes jogú polgároknak a spártai syssitionhoz hasonló szervezetének. Ebbe a kategóriába tartoztak minden bizonnyal az idegenek is.

4 Voikeusnak (nőnemben voikeának) nevezték Gortynben a rabszolgák és szabadok közti réteget, amely – a spártai heilótésekhez hasonlóan – a földeken, kisebb termelőeszközök birtokában többé-kevésbé önállóan gazdálkodott.

  1. „Élvezzen előnyt azonban az esküben” – az eskü perdöntő jellegű volt, ezért nem volt mindegy, melyik felet esketik meg.

  2. Amyklaion krétai kikötő volt, feltehető, hogy lakossága Gortynnek volt alávetve: úgy tűnik, az itt tisztelt Artemisnek Gortynben is volt kultusza. Az istennőt ebben a minőségében fegyveresen, sisakkal, lándzsával, íjjal ábrázolták. A hellénisztikus korban Gortynben volt egy Amyk- laion nevű hónap.

  3. Az Aithaleus törzset (startos, a szó egyébként az attikai stratos megfelelője) említik más alka- lomal is Gortynben, ugyancsak megtaláljuk Knóssosban, Drérosban, Malliában stb.).

  4. Kyllos (a név egyébként Krétán ismeretlen) aprótokosmos neve volt.

  5. A „kiszemelt vőlegény” (epiballón) a legközelebbi férfirokonok közül pontos szabályok szerint a házasságra kijelölt vagy kiválasztott férfi volt.

T. I.