Ugrás a tartalomhoz

Görög–római szöveggyűjtemény

Németh György (2011)

Osiris Kiadó

63. fejezet - 61. A XII TÁBLÁS TÖRVÉNYEK

63. fejezet - 61. A XII TÁBLÁS TÖRVÉNYEK

Kr. e. 451-450

  1. 1. Ha (a panaszos a vádlottat) törvénybe hívja, menjen (a vádlott). Ha nem megy, hívjon tanút (a panaszos), azután ragadja meg (a vádlottat).

  1. Ha (a vádlott) kifogásokkal próbálkozik, vagy meg akar szökni (más szóval: kése- delmeskedik), (a panaszos) vessen rá kezet (fogja el).

  2. Ha betegség vagy öregség forog fent gátló körülmény gyanánt (vitium escit), (a panaszos) adjon igásfogatot (a vádlottnak). Ha (a vádlott ezt) nem akarja, (a panaszos) fedett kocsit (arceram) ne készítsen.

  3. Földdel bíró polgárnak (assiduo) a védője (vindex) földdel bíró legyen; proletarius polgárnak viszont az legyen a védője, aki akar.

  4. Lekö(telezésre és birtokátruházásra) a jóknak és engedelmességre térített szomszédoknak ugyanolyan joguk legyen, (mint a római népnek).

  5. Ha (a felek) megegyeznek, (a praetor) jelentse ki.

  6. Ha nem egyeznek meg, a comitiumon vagy a forumon még dél előtt tárgyalják az ügyet. Amikor is mindketten személyesen szólaljanak fel.

  7. Dél elmúltával (a praetor) a jelenlévőnek ítélje a pert.

  8. Ha mind a ketten jelen vannak, napnyugta legyen a végső időpont (a tárgyalásra).

  9. Gellius (Attikai éjszakák. XVI 10,8): .mivel a gyermekekkel és földdel bíró polgárok (proletarii et adsidui), továbbá az engedelmességre térített szomszédok (sanates), a kezesek (vades) és alkezesek (subvades), a 25 as és a visszafizetések (taliones), valamint a tállal és ágyékkötővel előírt lopásfelderítési ügyek (furtorumque quaestio cum lance et licio) eltűntek, és a XII táblás törvények egész régiségtára a lex Aebutia meghozatala (Kr. e. 150 k.) óta feledésbe merült .

  1. 1. Gaius (Institúciók. IV 14) : A sacramenti actio (legis actio per sacramentum) . 500 vagy 50 as büntetéssel járt együtt. Mert az 1000 vagy ennél több as értékű ügyekben 500, az ennél csekélyebb értékű ügyekben viszont 50 asszal kellett perelni, így írta elő a XII táblás törvény. Ha azonban egy ember szabadságáról volt szó a perben, ugyanez a törvény azt írta elő, hogy még a legértékesebb ember esetében is 50 asszal folyjék az eljárás. (Vö. Gaius IV 17a.)

  1. Cicero (A kötelességekről. I 27, 37): Hostisnak őseink azt mondták, akit manapság peregrinusnak mondunk.

Ártó betegség vagy idegennel megállapított nap. Ha ezek közül valamelyik gátló körülmény a bíró, döntőbíró vagy peres fél előtt felmerül, emiatt a (tárgyalás) napja későbbre teendő.

  1. Akinek tanúbizonyság hiányzik, az minden harmadik nap (tertiis diebus) menjen a (tanú) kapuja elé hangosan panaszkodni (obvagulatum).

  1. 1. Pénz(beli adósság) elismerése és az ügy törvényszéki eldöntése után harminc nap legyen (a teljesítési határidő).

  1. Ezután (a hitelező) vesse kezét (az adósra: manus iniectio esto). Vezesse a törvényszék elé.

  2. Ha (az adós) az ítélet(ben foglalt kötelezettségé)nek nem tesz eleget, vagy helyette a törvényszék előtt nem lép fel védőnek (vindicit), (a hitelező) vigye magával, kötözze meg akár kötéllel, akár tizenöt fontnál nem súlyosabb bilincsekkel, vagy ha (úgy) akarja: könnyebbel kötözze meg.

  3. Ha (a fogságban tartott adós) akarja, éljen a magáéból. Ha nem a magáéból él, (akkor az,) aki megkötözve tartja, egy font lisztet adjon (neki) naponként. Ha akar, többet adjon.

  4. Gellius (Attikai éjszakák. XX 1, 46-47): Időközben is volt azonban mód az egyezkedésre, de ha nem egyeztek meg, (az adósokat) hatvan napig bilincsbe verve tartották. Ezen időn belül három egymás után következő vasárnapon (nundinis) a praetorhoz vitték őket a comitiumra, és (ott) kihirdették, mennyi pénz(tartozás) miatt ítélték el (őket). A harmadik vasárnapon pedig a fejükkel lakoltak, vagy a Tiberis túlsó partján idegenbe (peregre) adták őket.

  5. A harmadik vásárnapon részeket vágjanak (partis secanto, ti. a hitelezők a kivégzett adós testéből). (Vö. Gellius XX 1, 52:) Én ugyan senkiről sem olvastam vagy hallottam, akit hajdan részekre vágtak volna. (Quintilianus, Institúciók III 6, 84:) Ezt a törvényt a közösségi szokás (mos publicus) elvetette. Ha többet vagy kevesebbet vágtak (belőle), büntetlenül történjék (se fraude esto).

  6. Idegen ellenében a kezdeményezés joga örökre fennmaradjon (adversus hostem aeterna auctoritas esto).

  1. 1. Cicero (A törvények. III 8,19): Gyorsan megölték, mint a XII tábla szerint feltűnően idétlen gyermeket (tamquam ex XII tabulis insignis ad deformitatem puer).

2. Ha az atya háromszor eladta fiát, a fiú szabaduljon fel atyja (hatalma) alól.

  1. 1. Gaius (Institúciók. I 144-145): A régiek úgy rendelkeztek, hogy a nők még felnőttkorukban is gyámság alatt (in tutela) maradjanak, kivéve a Vesta-szüzeket, akiket mentesítettek (a gyámság alól): így intézkedett a XII táblás törvény is.

  1. Gaius (Institúciók. II 47): Agnatusok1 gyámsága alatt álló asszony res mancipijai- nak2 tulajdonjogát (mások) nem szerezhették meg, csak abban az esetben, ha gyámja közreműködésével ő maga adta át: így rendelkezett a XII táblás törvény is.

  2. Ahogyan valaki (végrendelkezett) pénzére vagy a dolgai fölötti gyámságra vonatkozólag, úgy legyen jog(os).

  3. Ha valaki végrendelet nélkül hal meg, és tőle származó örököse nincsen, a legközelebbi agnatus örökölje családi vagyonát.

  1. 1. Ha valaki kötelességet (nexum) vállal vagy adásvételi ügyletet (mancipium) köt, ahogyan nyelvével megnevezte, úgy legyen jog(os).

  2. 12. Ulpianus (Reg. 2, 4): Ha (az örökhagyó) ezzel a feltétellel bocsátja szabadon (rabszolgáját): Ha tízezret fizet az örökösömnek (a rabszolga), még ha az örökös ismét eladja is, szabaddá válik, ha a vevőnek megfizeti a pénzt: így rendelkezik a XII táblás törvény.

  3. 1. Aki ártó igéket énekel valakire. Cicero (Az állam. IV 10, 12): A XII táblás törvények nagyon kevés dolgot sújtottak halálbüntetéssel, a következőre mindenesetre azt vélték kiszabandónak: ha valaki gúnydalt énekelt, vagy olyan éneket szerzett, amely gyalázatot vagy szégyent zúdított a másikra.

  1. Ha valaki (másnak) valamely tagját eltöri (membrun rupsit), ha ki nem egyezik vele, ugyanazzal fizessen (talio esto).

  1. .aki a termést elvarázsolta (qui fruges excantassit) . – sem másnak lábon álló termését el ne csalogasd .

  2. Plinius (Természetrajz. XVIII 3, 12): Ekével megművelt föld. termését éjszaka lelegeltetni vagy levágni felnőtt ember számára a XII táblás törvények szerint főbenjáró vétség (capital) volt, és (az illetőt) Ceresnek szentelve (egy fára) akasztva kellett kivégezni; .kiskorú (tettest) a praetor döntése szerint megkorbácsoltak és az (okozott) kárnak vagy kétszeresének megfizetésére kötelezték.

  3. Gaius (Digesta. XLVII 9, 9): (A XII táblás törvény) úgy rendelkezik, hogy aki a házat vagy a ház mellett rakott gabonaszalagot felgyújtja, megkötözve és megkorbácsolva égettessék el (igni necari), ha tudva, azaz hanyagságból (neglegentia), akkor vagy a kár megtérítésére, vagy – ha erre képtelen – enyhébb fenyítésre ítéljék.

  1. Ha éjszaka követ el (valaki) tolvajlást, ha (a tulajdonos) az illetőt megöli, tekintessék joggal megöltnek (si nox furtum faxsit, si im occisit, iure caesus esto).

  2. Cicero (Pro Tullio. 21, 50): A tolvajt (furem), azaz fosztogatót és rablót (praedo- nem et latronem), nappal (luci) megölni tiltja a XII tábla, ha fegyverrel nem védekezik – mondja –, de ha fegyverrel jön is, ne öld meg, ha nem használja és (nem azzal) védekezik; ha pedig védekezik, fennhangon kiálts (endoplorato, hoc est conclamato), hogy meghallják és (segítségedre) jöjjenek.

  3. Gellius (Attikai éjszakák. XI 18, 8): A többi nyilvánvaló (tetten ért) tolvajról (a decemvirek) úgy rendelkeztek, hogy közülük a szabadokat meg kell korbácsolni és szolgákul a megkárosítottnak kell ítélni.; A rabszolgákat meg kell korbácsolni és a szikláról letaszítani; a még fel nem nőtt gyermekekre vonatkozólag azonban úgy határoztak, hogy a praetor közbejöttével korbácsolják meg és a kár jóvátételére kötelezzék őket.

  1. 1. Cicero (A törvények III. 4, 11): Kiváltságokat (priviligeia) ne javasoljanak polgár főbenjáró ügyében (de capite civis) csak a legfőbb népgyűlés útján (per maximum comi- tium, vagyis per comitia centuriata) döntsenek.

  1. Cicero (A törvények. III 19, 44): Két kiváló törvényt vettünk át a XII tábláról, amelyek közül az egyik a kiváltságokat szünteti meg, a másik pedig úgy rendelkezik, hogy polgár főbenjáró ügyében csakis a legfőbb népgyűlés közbejöttével szabad határozni.

  2. Gellius (Attikai éjszakák. XX 1, 7): Keménynek találod azt a törvényt, amely halálbüntetéssel sújtja azt a jogszerűen kirendelt bírót vagy döntőbírót (iudicem arbitrumve iure datum), akire rábizonyul, hogy az elbírálandó ügyben pénzt fogadott el?

  3. Pomponius (Enchiridion, Digesta. I 2, 2, 23): A főbenjáró ügyekben intézkedő quaestorokat rokongyilkosságban eljáró quaestoroknak (quaestoresparricidii) nevezték; így említi őket a XII táblás törvény is.

  4. Marcianus (Inst., Digesta. XLVIII 4, 3): A XII táblás törvény rendelkezése szerint halállal kell büntetni azt, aki az ellenséget támadásra ösztönzi (concita verit), vagy polgárt az ellenségnek kiszolgáltat (civem hosti tradiderit).

  5. Salvianus (De gubern. Dei. VIII 5, 24): A XII táblás törvény rendelkezése szerint tilos volt bárkit ítélet nélkül kivégeztetni.

  1. 1. Cicero (A törvények. II 23, 58): Halott embert a városban sem eltemetni, sem elhamvasztani nem szabad.

XII. Livius (VII 17, 12): A XII táblás törvény rendelkezése szerint az jogos és érvényes, amit a nép utoljára hagyott jóvá.

B. I.

A XII táblás törvényeknek több magyar fordítása is ismert, vö. a Római történeti chrestomathia 7. dok. (Borzsák István fordításában) és A tizenkéttáblás törvény töredékei. Ford. és összeállította Zlinszky János. Miskolc, 1986. A táblák szövege nem maradt fenn, ezért más forrásokban (pl. Gaius Institutiói, Varro, Cicero, Aulus Gellius, Festus, Ulpianus, Salvianus stb.) megőrződött idézetek alapján rekonstruálták. Az egyes paragrafusok előtt feltüntettük, kinek melyik művéből származik az idézet.

  1. Egy pater familias hatalma alá tartozó rokonok.

  2. Vagyontárgyainak és szolgalmi jogainak.