Ugrás a tartalomhoz

Görög–római szöveggyűjtemény

Németh György (2011)

Osiris Kiadó

67. fejezet - 65. PERIKLÉS UTOLSÓ BESZÉDE. ATHÉN ZSARNOKSÁGA. AZ ELSŐ EMBER URALMA

67. fejezet - 65. PERIKLÉS UTOLSÓ BESZÉDE. ATHÉN ZSARNOKSÁGA. AZ ELSŐ EMBER URALMA

Thukydidés: A peloponnésosi háború. II 60-65.

Kr. e. 429

  1. „Nem ér váratlanul ellenem fellángolt haragotok, mert az okát ismerem. Azért is hívtam össze ezt a népgyűlést, hogy felfrissítsem emlékezeteteket, és a szemetekre hányjam, hogy jogtalanul nehezteltek rám, a csapásokat pedig képtelenek vagytok elviselni. Én ugyanis úgy vélem, hogy az állam sokkal jobban meg tudja segíteni az egyes polgárokat, ha maga is teljes erejében virul, mint akkor, ha a polgároknak külön-külön jól megy a sora, a közösség ügye azonban válságos helyzetbe jut.

62 Ti azt hiszitek, hogy fennhatóságunk csupán a szövetségesekre terjed ki. Én azonban kijelentem, hogy az ember előtt nyitva álló két elem, a föld és a víz közül az egyiknek teljesen ti vagytok az urai, nemcsak addig, ameddig jelenleg elér hatalmatok, hanem addig, ameddig csak ki akarjátok terjeszteni. Sem a király, sem egyetlen más nép nem volna képes a most rendelkezésetekre álló hajóhadat feltartóztatni. Így hát azoknak az épületeknek és földeknek a haszna, amelyeknek az elvesztését oly nagyon fájlaljátok, nem is mérhető ehhez a hatalomhoz, s éppoly kevéssé kellene bánkódnotok értük, mint holmi díszkertért vagy a gazdagság valamely külső jeléért, látva, hogy mily csekély a jelentőségük hatalmunkhoz képest. S meg kell gondolnotok, hogy ha független helyzetünk megmarad, és kitartóan harcolunk, mindezt játszva visszaszerezhetjük, azoknak viszont, akik mások alattvalóivá válnak, rendszerint még meglévő vagyona is értékét veszti.

S egyéb tekintetben sem bizonyulhatunk hitványabbnak atyáinknál, akik mindezt nem örökségül kapták, hanem nehéz küzdelem árán szerezték és tartották meg, s hagyták így mireánk. (És nagyobb szégyen elveszíteni a meglévőt, mint sikertelenül próbálkozni valaminek a megszerzésével.) .

63. Magától értetődő kötelességetek, hogy azt a megbecsülést, amely városunkat hatalmáért övezi, s amelyre mindnyájan olyan büszkék vagytok, ne hagyjátok elveszni, s hogy ne térjetek ki a megpróbáltatások elől, ha ezután is szeretnétek ezt a megbecsülést kiérdemelni. És ne gondoljátok, hogy ez a küzdelem csupán annak az egyetlen dolognak az eldöntéséért folyik, hogy szolgák legyünk-e vagy szabadok. Nem! Itt hatalmatok elvesztéséről van szó, s arról, hogy mekkora veszélyt jelent az uralmatokkal magatokra haragított államok gyűlölete. S erről a hatalomról most már nem lehet lemondanotok, bármennyire szeretné is most egyik-másikótok, a pillanatnyi helyzettől megrémülve, a tétlenséget kedvelő derék ember szerepét játszani. Hiszen hatalmatok immár zsarnoki uralommá (tyrannis) vált, s lehet, hogy ennek kialakítása helytelennek látszik, de lemondani róla veszélyes.”

  1. .Periklés a háború megkezdése után még két évig és hat hónapig élt, s halála után derült csak ki igazán, milyen éleslátással ítélte meg előre a háború eseményeit.

Periklés tekintélyének titka elismert erkölcsi és szellemi fölényében rejlett, továbbá abban, hogy a legteljesebb mértékben megvesztegethetetlennek bizonyult, s bár a tömeget szabadsága korlátozása nélkül kormányozta, nem a tömeg irányította őt, hanem inkább ő a tömeget, s mivel hatalmát nem törvénytelen eszközökkel szerezte, szavaival sosem igyekezett a népnek hízelegni, hanem, mivel elég tekintélye volt, olykor indulatosan szembeszállt véleményével. S ha észrevette, hogy polgártársait indokolatlanul ragadja el a vakmerő elbizakodottság, kemény szavaival félelmet ébresztett bennük, ha viszont oktalanul csüggedni kezdtek, ismét önbizalmat öntött beléjük. Idejében névlegesen ugyan demokrácia jött létre, valójában azonban az első polgár uralma. Utódai azonban, akik tekintély dolgában közelebb álltak egymáshoz, s arra törekedtek, hogy megszerezzék az első helyet, kezdték a tömeg kedvét keresni, s az államügyeket ennek a tetszése szerint intézték.

M. Gy.

Thukydidés Periklés összefoglaló jellemzésében elárulja az athéni aranykor titkát: csak névleg volt demokrácia, valójában az első polgár uralkodott a polisban. Athén bukását az okozta, hogy Periklés halála után nem állt az állam élére egy hasonló formátumú politikus, hanem a tehetségtelenebb utódok addig küzdöttek egymással a hatalomért, amíg Athén elvesztette a háborút, s vele birodalmát. A király a perzsa uralkodó.