Ugrás a tartalomhoz

Görög–római szöveggyűjtemény

Németh György (2011)

Osiris Kiadó

71. fejezet - 69. ARGOS, MANTINEIA ÉS ÉLIS SZÖVETSÉGE

71. fejezet - 69. ARGOS, MANTINEIA ÉS ÉLIS SZÖVETSÉGE

Tod 72; IG I3 83. Az athéni Epigraphiai Múzeumban őrzött márványstélé.

Kr. e. 420

Az argosiaké, mantineiaiaké, élisieké.

Szövetséget kötöttek egymással száz esztendőre az athéniak és az argosiak, mantineiaiak és élisiek, mind magukra, mind a vezetésük alatt élő szövetségesekre vonatkozólag, mindkét részről csel és ártó szándék nélkül, a földre és a tengerre [kiterjedő hatállyal].

Fegyveresen nem szabad megtámadniuk – kár okozása végett – sem az argosiaknak, élisieknek és mantineiaiaknak, valamint | 5. szövetségeseiknek az athéniakat és az athéni vezetés alatt élő szövetségeseket, sem az athéniaknak és az athéni vezetés alatt élő szövetségeseknek az argosiakat, élisieket és mantineiaiakat, valamint szövetségeseiket, semmiféle módon, semmiféle eszközzel. vv

Az athéniak és az argosiak, mantineiaiak és élisiek a következő feltételekkel szövetségesei egymásnak száz esztendőre: Ha ellenség támad az athéniak földjére, az argosiak, mantineiaiak és élisiek segítségül mennek Athénba, mihelyt [a támadásról] az athéniak hírt adnak, a lehető leghatásosabb módon, | 10. tehetségük szerint. Ha pedig [a támadó] a pusztítás után elvonulna, ellenségei lesznek az illető országnak az argosiak, mantineiaiak, élisiek és az athéniak, és [az illető város] ellenséges bánásmódra számíthat valameny- nyi megnevezett város részéről. Az illető város elleni háborút abbahagyni egyik városnak sem szabad, csak ha közösen így határoznak.

Segítségül mennek az athéniak is Argosba, Mantineiába és Élisbe, ha ellenség támad az argosiak vagy a mantineiaiak vagy az élisiek földjére, mihelyt [a támadásról] az illető városok hírt adnak, mégpedig a lehető | 15. leghatásosabb módon, tehetségük szerint. Ha pedig [a támadó] a pusztítás után elvonulna, az illető város ellensége lesz az athéniaknak, az argosiaknak, mantineiaiaknak és élisieknek, és ellenséges bánásmódra számíthat valamennyi megnevezett város részéről. Az illető város elleni háborút abbahagyni egyik városnak sem szabad, csak ha közösen így határoznak.

Nem szabad engedni, hogy [bárki ellenség] fegyveresen, háborús szándékkal keresztülvonuljon akár a maguk, akár a vezetésük alatt élő szövetségeseik földjén, sem a tengeren, csak ha valamennyi város megszavazza | 20. az átvonulást: az athéniak, az argosiak, mantineiaiak és élisiek.

A segítségül küldött [csapatokat] a küldő város lássa el harminc napra élelemmel [attól a naptól számítva], amikor elindulnak a segítségkérést bejelentő városba, és a visszatérőket ugyanígy [lássa el]. Ha pedig az a város, amely segítségért küldött, hosszabb időre akarná igénybe venni a csapatot, adjon élelmet mind a nehéz-, mind a könnyűfegyverzetű katonának, mind az íjásznak [fejenként és] naponként három aiginai obolosnyit, a lovasnak pedig egy aiginai drachmát. A segítségért küldő város a | 25. maga vezetése alatt veheti igénybe a csapatot, ha a háború a maga területén folyik. Ha pedig valameny- nyi város úgy határoz, hogy közösen hadakoznak, valamennyi város egyenlő arányban veszi ki részét a vezetésből.

Esküvel erősítik meg a (szövetséget az athéniak maguk és szövetségeseik nevében, az argosiak, a mantineiaiak, az élisiek és szövetségeseik polisonként esküt téve.)

B. I.

A Kr. e. 420 tavaszán kötött, a háborúpárti Alkibiadés által tető alá hozott, száz esztendőre szóló szövetségi szerződést Thukydidés történeti műve is megőrizte (V 47). A szöveg két változata között nem találunk lényegi eltérést, ami arra mutat, hogy a történetíró nem torzította el tendenciózusan, hanem csupán néhány helyen lerövidítette forrásait.

E szerződés a Nikias-féle béke időszakában Athén és Spárta konfliktusát Spárta Argosszal, Mantineiával és Élisszel való konfrontációjává alakította át, amely elvezetett a mantineiai csatáig (Kr. e. 418). Ezt a csatát Athén szövetségesei elveszítették, és a nagyhatalmak közötti béke formailag Athén szicíliai expedíciójának megindulásáig fönnmaradt.