Ugrás a tartalomhoz

Görög–római szöveggyűjtemény

Németh György (2011)

Osiris Kiadó

76. fejezet - 74. A HARMINC ZSARNOK

76. fejezet - 74. A HARMINC ZSARNOK

Xenophón: Hellénika. II 3, 1 – 4, 19.

Kr. e. 404-403

3, 1. A következő esztendőben (Kr. e. 404) tartották az olympiai játékokat. A stadionfutást a thessaliai Krokinas nyerte meg. Spártában Endios volt az ephoros, Athénban pedig Py- thodóros az archón, mégsem róla nevezték el az évet, hanem inkább anarchiaként tartották számon, mivel az oligarchia idején választották meg őt. 2. Az oligarchia következőképpen jutott hatalomra: elhatározta a nép, hogy megválaszt harminc férfiút, akik összeírják az ősi törvényeket, hogy ezek alapján irányítsák az athéniak az állam életét. A testület tagjai közé választották Polycharést, Kritiast, Mélobiost, Hippolochost, Eukleidést, Hie- rónt, Mnésilochost, Chremónt, Théramenést, Aresiast, Dioklést, Phaidriast, Chaireleóst, Anaitiost, Peisónt, Sophoklést, Eratosthenést, Chariklést, Onomaklést, Theognist, Aischi- nést, Theogenést, Kleomédést, Erasistratost, Pheidónt, Drakontidést, Eumathést, Aristote- lést, Hippomachost és Mnésitheidést. Miután lezajlott a választás, Lysandros Samos ellen vonult hajóhadával, Agis pedig visszavonta gyalogságát Dekeleiából, és városonként hazaengedte katonáit.

  1. Az athéniak, amint lebontották a hosszú falakat és Peiraieus védműveit, megválasztották a harmincakat. Azért választották meg őket, hogy írják össze a törvényeket, amelyek alapján az államot vezetni lehetne, csakhogy ők állandóan halogatták a törvények összeírását és nyilvánosságra hozatalát, közben pedig saját érdeküknek megfelelően állították össze a tanácsot és jelölték ki a többi tisztségviselőt. 12. Aztán elfogatták azokat, akikről mindenki tudta, hogy a demokrácia idején följelentésből éltek, és sok kellemetlenséget okoztak az előkelő férfiaknak. A harmincak halálos ítéletet kértek a besúgókra, a tanács örömmel megszavazta, és a többi polgár sem bánta a dolgot, már akik tudatában voltak, hogy ők maguk nem tartoznak a besúgók közé. 13. A harmincak ezek után már azt kezdték fontolgatni, hogyan irányíthatnák az államot saját belátásuk szerint. Ekkor aztán első lépésként Lakedaimónba küldték Aischinést és Aristotelést, és rábeszélték Lysandrost, hogy segítsen: küldjön Athénba spártai helyőrséget, míg ők megtisztítják a várost a vétkesektől, és megszilárdítják az államot. Vállalták, hogy ők fogják élelmezni a megszállókat. 14. Lysandros hajlott a kérésre, és elintézte, hogy küldjenek Athénba helyőrséget Kallibiosszal, a helytartóval az élén. Miután a harmincak megkapták az őrsereget, valósággal körüludvarolták Kallibiost, hogy kedvezően fogadja minden intézkedésüket. Mivel Kallibios rendelkezésükre bocsátotta csapatait, azt fogattak el, akit csak akartak. Már nemcsak a vétkeseket és hitványakat üldözték, hanem azokat is, akikről feltételezték, hogy a legkevésbé tűrnék el háttérbe szorításukat, viszont a legtöbb támogatóra lelnének, ha a harmincak ellen támadnának.

15. Kritias eleinte hasonlóan gondolkozott, mint Théramenés, és jó barátok voltak. Amikor aztán Kritias késznek mutatkozott arra, hogy tömegeket gyilkoljon le – ugyanis a demokrácia idején száműzték őt –, Théramenés szembeszállt vele.

  1. Amikor a jogtalanul meggyilkoltak száma egyre nőtt, a sokaság egész nyíltan ösz- szeverődött, és az emberek megütődve kérdezgették, hogy mi lesz az államrendből. Thé- ramenés ekkor ismét kifejtette, hogy lehetetlen lesz fönntartani az oligarchiát, ha nem részesítenek a hatalomban elegendő embert.

  2. Kritias és társai a harmincak közül attól tartottak, hogy a polgárok Théramenés köré fognak tömörülni, ezért kijelöltek háromezer embert, hogy velük osszák meg hatalmukat. 19. Théramenés ezután is elégedetlen volt. Helytelennek tartja, jegyezte meg, hogy egyrészt, bár a legkiválóbb polgárokkal akarják megosztani uralmukat, éppen háromezret választanak ki, mintha szükségszerű lenne, hogy pont ennyi kiváló és erényes polgár van, ezeken kívül nem lehetnek derék emberek, sem ezek között nem akadhatnak hitványak.

  • Másrészt úgy látom, hogy két, homlokegyenest ellenkező dolgot cselekszünk, amikor a hatalmat erőszakra építjük, mégis gyengébbé tesszük az elnyomottaknál.

23. A többiek belátták, hogy Théramenés önkényeskedéseik útjában áll, ezért áskálódni kezdtek ellene. Egyenként fölkeresték a tanács tagjait, és mindegyiknél bevádolták, hogy veszélyezteti az államot. Végül összehívták a tanácsot, de előbb felszólították azokat az ifjakat, akik feltétlen híveiknek számítottak, hogy rejtsenek tőrt a hónuk alá, úgy jelenjenek meg. 24. Amikor belépett Théramenés, Kritias felállt, és így szólt:

  • Férfiak, tanácstagok! Ha valaki úgy gondolja közületek, hogy mostanában több ember veszti életét, mint ahánynak jelen körülmények között feltétlenül szükséges lenne, gondoljon arra, hogy mindenhol ezzel jár az államformák megváltozása. Szükségképpen itt van az oligarchia kiépítésének legtöbb ellenfele, mivel valamennyi hellén város közül ez a legnépesebb, és mivel itt növekedett a leghosszabb időn át szabadságban a nép. 25. De mi tudtuk, hogy az olyan emberek számára, mint mi és ti, a demokrácia elviselhetetlen államforma, és azt is tudtuk, hogy felszabadítóink, a lakedaimóniak, a nép iránt sohasem fognak barátságot érezni, a legkiválóbbak azonban örök bizalmukat élveznék. Ezért vezettük be a lakedaimóniak jóváhagyásával ezt az államformát. 26. És ha arról értesülünk, hogy valaki szembeszegül az oligarchiával, ahogy tudunk, leszámolunk vele. Úgy véljük, még inkább jogos igazságot szolgáltatnunk abban az esetben, ha valaki belülről bomlasztja berendezkedésünket. 27. Most szereztünk tudomást róla, hogy ez az ember, Théramenés, minden eszközzel arra törekszik, hogy elpusztítson minket és titeket. Hogy mindez igaz, könnyen belátjátok, ha végiggondoljátok, hogy senki sem gya- lázta Théramenésnél inkább a fennálló viszonyokat, és senki sem tiltakozott hevesebben, ha egy demagógot el akartunk távolítani utunkból. 28. Ha pedig kezdettől fogva így gondolkodott, ellenségünk volt, de nem nevezhettük teljes joggal gazembernek. Ő kezdeményezte a szövetséget és a barátságot a lakedaimóniakkal, ő a népuralom megdöntését, ő ösztökélt benneteket a leginkább arra, hogy elítéljétek azokat a vádlottakat, akiket először állítottak elétek. Most viszont, hogy a nép benneteket és minket nyilvánvalóan meggyűlölt, már nemtetszését hangoztatja amiatt, ami megesett, így biztosítva saját helyzetét, a történtekért pedig lakoljunk meg mi. Amikor azonban észrevette, hogy szerveződni kezd az oligarchia ellenzéke, a népnek lett legfőbb vezetője a négyszázak elleni küzdelemben. Ezért aztán elnevezték kothornosnak. 31. (A kothornos ugyanis mindkét lábra illik, mert mindkét fele ugyanúgy fest.) Egy férfinak, aki méltó az életre, Théramenés, nem szabad veszélybe sodornia követőit, és aztán, ha valami közbejön, mindjárt cserbenhagynia őket, hanem, mint egy hajón, addig kell megfeszítenie erejét, amíg a vitorlába belekap a jó szél. Ha nem így tennének, hogyan jutnának célba? Hogyan érnék el a célt, ha az első akadálytól megrettenve rögtön az ellenkező irányba hajóznának? 32. Való igaz, hogy minden államformaváltás halállal terhes, de te kétkulacsosságod folytán nagyon sok olyan ember halálában vagy bűnrészes, akiket a nép pusztított el az oligarchia hívei, s olyanokéban, akiket az előkelők pusztítottak el a demokrácia képviselői közül. – Théramenés volt az, akit a hadvezérek utasítottak, hogy mentse ki az athéniakat, akik a Lesbos melletti tengeri csatában hajótörést szenvedtek, és ugyancsak ő volt, aki nem mentett ki senkit,1 viszont bevádolta a hadvezéreket, és halálukat okozta, csak hogy ő maga mentse a bőrét. 33. Miért kellene kímélnünk egy olyan embert, aki egész nyíltan mindig csak a saját hasznát keresi, nem törődve sem az erénnyel, sem barátaival? Hogyne kellene védekeznünk tőle, hogy ha egyszer ismerjük színeváltozásait, ne bánhasson el velünk is ugyanúgy? Vádoljuk ezt az embert, hogy gonoszat forralt ellenünk, és elárult bennünket és titeket.

50. Kritias belátta, hogy a tanács szavazás esetén fölmentené Théramenést, márpedig ő halálra szánta. A harmincakhoz lépett, valamit megbeszélt velük, majd kiment, utasította azokat, akiknél a tőrök voltak, hogy álljanak feltűnően a korlátok mellé, hadd lássák őket a tanács tagjai. 51. Ekkor aztán újból bement, és megszólalt:

- Azt hiszem, tanácstagok, az a rátermett vezető feladata, hogy ne tűrje el, ha látja, hogy barátait félrevezetik. Én sem fogom eltűrni. És ezek a férfiak is, akik ott sorakoznak, kijelentették, hogy nem nézik tétlenül, ha mi szabadon eresztjük azt az embert, aki nyíltan bomlasztotta az oligarchikus rendet. Mármost az új törvényekben az áll, hogy senkit sem szabad halálra ítélni a listára vett háromezer polgár közül a ti szavazatotok nélkül, a lajstromon kívülieket azonban a harmincaknak jogában áll elítélni. Én tehát valamennyiünk közös akaratának megfelelően törlöm ezt a Théramenést a lajstromból. És aztán – fűzte hozzá – halálra is ítéljük.

4, 1. Így halt meg Théramenés. A harmincak pedig, amikor már nem kellett semmitől sem tartaniuk, és zsarnokként uralkodhattak, megtiltották a névjegyzékben nem szereplő polgároknak, hogy belépjenek a város területére, és elhurcolták őket birtokukról, hogy földjeiket saját maguk és barátaik számára megszerezzék. Az emberek Peiraieusba menekültek, de onnan is sokakat elhurcoltak közülük, úgyhogy Megara vidéke és Thébai megtelt az elűzöttekkel.

  1. A harmincak ettől kezdve már nem voltak biztosak a dolgukban, ezért elhatározták, hogy végszükség esetére kisajátítják Eleusist, legyen hová menekülniük, ha kell. Kri- tias és a harmincak többi tagja a lovasság kíséretében Eleusisba ment, ahol a lovasság felügyelete mellett szemlét tartott, és azt állítva, hogy szeretnék megtudni, hányan vannak az eleusisiak, és hány fős őrségre van szükségük, elrendelte mindenki összeírását. Akiknek már fölírták a nevét, a tengerre néző kis kapun át el kellett távozniuk. A parton a kapu két oldalán fölsorakoztak a lovasok, s poroszlóik megkötözték az odaérkezőket. Amikor már valamennyiüket elfogták, megparancsolták Lysimachosnak, a lovasság főparancsnokának, hogy vezessék el és adják át őket a tizenegyeknek.

  1. . A többiek (a Képhisos gázlójánál) győzelmet arattak, és egészen a síkságig űzték az ellenséget. Itt halt meg a harmincak közül Kritias és Hippomachos, a Peiraieusban kormányzó tíz közül Charmidés, Glaukón fia, a többiek soraiból pedig nagyjából hetvenen. A halottak fegyvereit elvették, de ruhájuktól egyik polgárt sem fosztották meg. Ezek után a halottakat fegyverszünet oltalmában kiadták, majd egymással elkeveredve sokan elbeszélgettek.

N. Gy.

Az athéni demokrácia bukásának és a zsarnokok rémuralmának érzékletes leírását adja Xeno- phón, aki, lovag lévén, maga is részt vett a harmincak kegyetlenkedéseiben. Xenophón Platónhoz, Alkibiadéshez és Kritiashoz hasonlóan Sókratés tanítványa volt. Charmidés és Kritias Platón nagy- bátyjai voltak. Xenophón mégsem próbálta meg felmenteni Kritiast, mert felelősnek érezte azért, hogy Sókratést Kr. e. 399-ben kivégezték, többek között éppen azzal a váddal, hogy olyan politikusokat szabadított Athénra, mint Alkibiadés és Kritias (vö. Xenophón: Emlékeim Sókratésról. I 2, 12). Ugyanennek az időszaknak értékes dokumentuma Lysias Eratosthenés elleni 12. szónoklata (GTSZ, 127.). A szögletes zárójelben álló részek későbbi betoldások Xenophón szövegébe.

  1. Az arginusai csata után, Kr. e. 404-ben.