Ugrás a tartalomhoz

Görög–római szöveggyűjtemény

Németh György (2011)

Osiris Kiadó

81. fejezet - 79. GALLOK RÓMÁBAN

81. fejezet - 79. GALLOK RÓMÁBAN

Plutarchos: Camillus. 22.

Kr. e. 390-386

  1. Az ütközet után harmadnapon Brennus megérkezett a város alá hadaival. Minthogy a kapukat nyitva és a falakat őrizetlenül találta, először valami csalárd cselszövéstől félt, s nem tudta elhinni, hogy a rómaiakat ennyire hatalmába kerítette a kétségbeesés. De mikor meggyőződött róla, hogy valóban ez a helyzet, bevonult a Porta Collinán át, és birtokba vette a várost. Ez Róma alapításától számítva valamivel több, mint háromszázhatvan évvel történt, ha ugyan el lehet hinni, hogy az időpontokat kezdettől fogva nyilvántartották. Éppen az a felfordulás okozott később nagy zavart ebben a tekintetben. A rómaiakat ért szerencsétlenségről és a város elfoglalásáról szóló bizonytalan hírek, úgy látszik, rövidesen eljutottak Görögországba is, mert a pontosi Hérakleidés, aki nem sok idővel később élt, A lélekről című művében azt írja, hogy nyugatról származó hírek szerint a hyperboreosoktól érkezett hadsereg elfoglalta a Róma nevű görög várost, amely a nagy tenger mellett épült. Nem csodálkozom rajta, hogy olyan mesemondásra és költött történetekre hajlamos író, mint Hérakleidés, minden alap nélkül „hyperboreosokról” és „nagy tengerről” beszél. De már Aristotelés, a filozófus is pontosan beszámolt értesüléséről, hogy a várost a gallok elfoglalták. Ő Luciusnak nevezi Róma megmentőjét, pedig Camillus előneve Marcus volt, és nem Lucius. Mindez csak találgatáson alapuló szóbeszéd.

M. E.

Hérakleidés Pontikos (Kr. e. 4. sz.) felületes értesülése mutatja, hogy Róma még Kr. e. 386-ban is mennyire jelentéktelen város volt a görögök szemében, pedig néhány dél-itáliai görög gyarmatváros nem is esett túl mesze Rómától. A másik következtetés, amit forrásunkból levonhatunk, az, hogy Rómát az etruszkon kívül erős görög hatás is érte, ezért minősíthette Hérakleidés Pontikos görög városnak. A hyperboreos mitikus, örök boldogságban élő távoli, északi nép volt. A kelták a kora vaskortól kezdve éltek az észak-itáliai Lombardia területén. A forrásunk által említett gall betörés előtt tehát már laktak az insuber törzshöz tartozó kelták Itáliában. A gall és a kelta elnevezés szinonima, vagyis nem csak a mai Franciaország területén élt keltákat hívják galloknak. A Bren- nus vezette kelta senon törzs mintegy 130 ezres sereggel Kr. e. 390-ben kelt át az Appennineken, és Kr. e. 386-ban aratott győzelmet a Tiberis jobb oldali mellékfolyója, az Allia mentén a római csapatok fölött. Brennusék a Capitolium kivételével elfoglalták egész Rómát, és hatalmas hadisarcot fizettettek a rómaiakkal (vae victis, „jaj a legyőzötteknek”, vö. Livius V 48).