Ugrás a tartalomhoz

Görög–római szöveggyűjtemény

Németh György (2011)

Osiris Kiadó

88. fejezet - 86. A LEUKTRAI CSATA

88. fejezet - 86. A LEUKTRAI CSATA

  1. A leuktrai csatában elesett thébai hadvezérek sírfelirata. Tod 130. Mészkő stélére vésett boió- tiai sírfelirat, ma a thébai múzeumban őrzik (Nr. 88)

  2. Diodorós: Bibliothéké Historiké. [Történelmi Könyvtár.] XV 53-56.

Kr. e. 371

A.

Xenokratés, | Theopompos, | Mnasilaos Spártai dárda uralma alatt, sorsolt feladatként,

5. Xeinokratés sora lett, hogy vigye Zeus jeleit.

Nem remeg ő a lakón pajzstól, s eurótasi hadtól, mert hisz a harcokban győznek a thébaiak.

Dárda szerezte leuktrai győzelmünk a jel őrzi,

s még Epameinóndast is megelőzte sorunk. [2]

N. Gy.

B.

53. Kleombrotos, amint értesült arról, hogy az ellenség elfoglalta a hágókat, nem bízván abban, hogy itt át tud törni, Phókis felé fordult. A tengerparti nehéz terepen átjutva, veszteség nélkül érte el Boiótia határát. Menet közben néhány kisebb várost elfoglalt, és több három evezősoros hajót is kézre kerített. Végül Leuktra síkságáig jutott el. Itt ütött tábort, hogy seregét az út fáradalma után kipihentesse. Eközben a boiótok is előrenyomultak, és a spártaiak táborához közeledve egy magaslatról egyszerre csak megpillantották a lakedaimóniakat, amint táboruk az egész leuktrai síkságon elterül. Megrémültek az ellenség nagy tömegének láttán. 55. A lakedaimóniaiakat mindkét szárnyon Héraklés- tól származó hadvezérek vezették, éspedig Kleombrotos király és Archidamos, Agésilaos király fia. A boiótok vezére, Epameinóndas, egészen egyéni és újszerű harcrendet alkalmazott, és így saját hadvezéri tehetségével vívta ki ezt az emlékezetes győzelmet. Ugyanis egész seregéből kiválasztotta a legjobb katonákat, s ezeket mind az egyik szárnyon helyezte el, és maga állt az élükre. A gyengébb katonákat állította a másik szárnyra, és meghagyta nekik, hogy színleljenek menekülést, s az ellenség első támadására kezdjenek lépésről lépésre hátrálni. Ezáltal ferde hadrendet hozott létre, s a csata eldöntését kizárólag e válogatott katonákból álló szárnyra bízta. Amikor a csatakürtök mindkét félnél támadásra szólítottak, s a két sereg egyszerre tört ki harci kiáltásban, a lakedaimóniak mindkét szárnyukkal támadást kezdtek. Ezáltal arcvonaluk félholdalakot öltött. A boió- tok egyik szárnya hátrált, a másik szárny azonban futólépésben támadt az ellenségre. Amikor kézitusára került a sor, eleinte mindkét fél elszántan harcolt, s a csata eldöntetlennek látszott. A továbbiakban azonban Epameinóndas katonái vitézségük és harcrendjük tömött volta következtében felülkerekedtek, és sok peloponnésosit megöltek. Ezek nem bírták feltartóztatni a válogatott vitézek rohamát. Az ellenállók közül egyesek elestek, mások megsebesültek – de mindnyájan mellükön kapták a sebeket. Amíg a spártaiak királya, Kleombrotos életben volt, amíg fegyvertársai még körülvették, és hősiesen vállalták érte a halált is, kétséges lehetett, merre hajlik majd a győzelem. De végül ő sem volt már képes – bár minden veszélyt vállalt – ellenállni a rohamnak, hanem heroikusan harcolva és sok sebtől borítva elesett: teste felett vad tusa támadt, s a harchelyet holttestek tömege borította. Ekkor már teljes volt a zavar ezen a szárnyon, Epameinóndas harcosai egyre súlyosabb nyomást gyakoroltak a lakedaimóniakra, és nagyobb erejükkel lassan-lassan kiszorították ellenfeleiket a csatasorból. A lakedaimóniak királyuk holtteste körül vitézül harcoltak, azt sikerült is megszerezniük, de a győzelmet már nem tudták kivívni. Felülkerekedett a thébai válogatott harcosok vitézsége, s ehhez sokban hozzájárult Epameinóndas személyes példaadása és buzdítása is. A lakedaimóniak egyre súlyosabb hátrányba kerültek. Hátrálás közben egy ideig még fenn tudták tartani az arcvonal rendjét, végül azonban, amikor már sokan elestek, s maga a parancsnokló hadvezér is halott volt, egész seregük vad futásban menekült. Epameinóndas harcosai a menekülők nyomában maradtak, ellenségeiket tömegesen mészárolták le, és ragyogó győzelmet arattak. Mert bár a hellének legvitézebbjeivel szálltak szembe, és csekély létszámukkal hatalmas túlerő ellen is kellett küzdeniük, mégis győztek, s ezzel vitézségüknek halhatatlan dicsőséget szereztek. De a legnagyobb magasztalást hadvezérük, Epameinóndas érdemelte, hiszen ő volt az, aki személyes bátorságával csakúgy, mint hadvezéri lángeszével, leverte Hellas legyőzhetetlennek hitt urait. A csata során a lakedaimóniak közül nem kevesebben, mint négyezren estek el, a boiótok közül csak mintegy háromszázan.

R. Zs.



[2] Xenokratést Pausanias (IV 32, 5) szerint sorsolással választották meg a thébai hadsereg jelvényeként kijelölt fegyverek hordozására. E feladatban segítette őt a leuktrai csatában Theopompos és Mnasilaos. A sorsolás idején még Spárta uralkodott görög földön, erre utal a vers első sora. A le- uktrai csatában elesett Xenokratésék emlékét hirdeti ez a felirat. A csata után felállított győzelmi jel feltehetőleg az a fegyver volt, amit Xenokratés hordozott. Az ötödik sorban metrikai okoknál fogva írnak Xeinokratést. Eurótas Spárta folyója. A Kr. e. 371 őszén a boiótiai Leuktra mellett vívott csata a spártaiak egyik legnagyobb veresége volt, amelyet Epameinóndas újítása, az ún. ferde ék tett lehetővé. A spártaiak helyzetét az is nehezítette, hogy királyuk, Kleombrotos elesett a csatatéren.