Ugrás a tartalomhoz

Görög–római szöveggyűjtemény

Németh György (2011)

Osiris Kiadó

89. fejezet - 87. A MANTINEIAI CSATA

89. fejezet - 87. A MANTINEIAI CSATA

Diodóros: Bibliothéké Historiké. [Történelmi Könyvtár.] XV 84-87.

Kr. e. 362

84. Mikor Epameinóndas megtudta a foglyoktól, hogy a mantineiaiak teljes erejükkel a la- kedaimóniak segítségére indulnak, pillanatnyilag ugyan a várostól egy kicsit visszahúzódott és ott tábort ütött, de elrendelte, hogy a katonák vacsorázzanak meg, s a lovasság egy részét hátrahagyva, megparancsolta nekik, hogy a hajnali őrségváltásig égessék a tüzeket a táborban, maga pedig a sereg zömével felkerekedett, és azon igyekezett, hogy a Manti- neiában maradottakra hirtelen rátörjön. A következő napon nagy utat tett meg, s így csakugyan hirtelenül és meglepetésszerűen rajtaütött a mantineiaiakon. A mantineiai- akat segítették az élisiek, a lakedaimóniak, az athéniak és mások, kik valamennyien több mint húszezer gyalogost és kétezer lovast számláltak. A tegeaiakkal szövetségben harcolt az arkadiaiak legnagyobb és legerősebb része, az achaiok, a boiótok, az argosiak, valamint a peloponnésosi és azon kívüli szövetségesek közül néhányan: összesen összegyülekezett több mint harmincezer gyalogos és nem kevesebb, mint háromezer lovas.

  1. Mikor a lakedaimóniak látták, hogy Epameinóndas az, aki a legelszántabb lélekkel támad, együttesen ellene indultak. Sűrűn szállott a sok gerely, ezeket részben kikerülte, részben kivédte, néhányat meg a testéből rántott ki, s azokkal védekezett a rároha- nók ellen. Hősiesen küzdött a győzelemért, s így kapott a mellén halálos sebet. Epa- meinóndast még élve vitték a táborba, s amikor az összehívott orvosok úgy nyilatkoztak, hogy ha a lándzsát kiveszik melléből, feltétlenül be fog következni a halál is, életének hősies véget szabott. Először pajzshordozóját hívatta, és megkérdezte, hogy megőrizte-e pajzsát. Mikor az igennel válaszolt, és a pajzsot le is tette elé, azt kérdezte, ki győzött. Mikor a fiú elmondta, hogy a boiótok, így szólt: „Itt az ideje meghalnom”, s megparancsolta, hogy húzzák ki a dárdát. Mikor ott levő barátai felkiáltottak, és valaki könnyezve azt mondta: „Gyermektelenül halsz meg, Epameinóndas”, így szólt: ,,Zeusra, de két leányt hagyok, a leuktrai és a mantineiai győzelmet”. Amikor a dárdát kihúzták, minden haláltusa nélkül halt meg.

R. Zs.

Az ún. második mantineiai csatára Kr. e. 362. június végén vagy július elején került sor (az első mantineiai csata Kr. e. 418-ban volt, vö. 69. dok.). Ez volt az Epameinóndas által megalkotott ferde ék vagy ferde phalanx legnagyobb sikere. A thébaiak növekvő peloponnésosi befolyása ellen küzdő spártaiak, athéniak és mantineiaiak veresége nem bizonyult végzetesnek, mert a manti- neiai csatatéren elhunyt Epameinóndasszal a thébaiak terjeszkedő politikája is sírba szállt. Epa- meinóndas azért nevezte leányainak győzelmeit, mert a niké (győzelem) szó nőnemű.